Anna és a király

Megkaptam karácsonyra az Anna és a király című filmet, amelyre régóta kíváncsi voltam már úgy, hogy elejétől a végéig megnézhetem. Úgy emlékeztem, szerelmes film, de most, hogy láttam az egészet, mást tapasztaltam. Azt hiszem, a szerelmi szál a legkevésbé érdekes az egészben. Annál érdekesebb kérdéseket vet fel a történet más dolgokkal kapcsolatban.

Az alaphelyzet szerint Sziám uralkodója angol származású tanárnőt fogad gyermekei mellé, hogy udvarába és országába bevigye a nyugati kultúrát. Nagyon izgalmas végignézni, milyen a két, egymástól nagy mértékben eltérő kultúra találkozása: konfliktusok, bölcs viták és még bölcsebb megoldások szemtanúi lehetünk. Amellett, hogy megismerjük a sziámi udvar szokásait, belelátunk az uralkodó magánéletébe is. Hétköznapi örömök és tragédiák, nagy politikai események, konfliktusok, állami ünnepek jelennek meg a sziámi kultúra díszletei között.

Két téma fogott meg nagyon azokból, amelyekkel a film foglalkozik: a tanár szerepe és az uralkodó szerepe, hatalmuk és jelentőségük. A történet nagyon jól megmutatja, mennyire fontos a tanár, a nevelő feladata. Ő az, aki nem csak a nyelvet, tudományokat, kultúrát viszi el az adott közösségnek, hanem ami szerintem még ezeknél is fontosabb, a szemléletmódját és világnézetét adja át tanítványainak. A tanár a kulcs az ország jövőjéhez.

A filmet lezáró megjegyzés tájékoztatja a nézőt, hogy a trónörökös, akit apja, felvilágosult gondolkodásának köszönhetően, megismertetett a nyugati világgal, később nagy reformokat hajtott végre, és nagy fejlődést indított el országában. Ez a másik dolog, ami elgondolkodtatott: mekkora felelőssége van egy ország vezetőjének. Az egyik uralkodó nyitott volt, és elindította a fejlődést, ami fia uralkodása alatt érett meg. Hány ember életére volt ez kihatással! Mi lett volna, ha a politikai helyzet mást hoz, és a vadabb felfogású oldal átveszi az uralkodást?

Szóval a film számomra – most – elsősorban ezekről szólt, hogy egy-egy ember hogy befolyásolhatja rengeteg másik ember jövőjét: világlátását vagy életminőségét. De érdemes megnézni azért is, mert érdekes, bölcs, jól kidolgozott jellemek vannak benne, akik között a kapcsolatokat hitelesen ábrázolja. Van benne sok izgalom, különösen ami a politikai helyzetet érinti. Van benne sok szeretet, kedvesség, bölcsesség, humor, miközben időnként olyan dolgokkal kell megküzdeniük a szereplőknek, mint a gyász, a begyöpösödött szokások, vagy hogy mi lesz a rengeteg gyerekkel, akiket mint az uralkodó sarjait, meg akarják ölni.

Ez a film nem könnyed szórakoztatásra született, de nagyon érdemes megnézni!

Hasonló témák:
Perzsia hercege - az idő homokja
Hasonmás
Vasököl

Régi játékok, amelyek megérnének egy új kiadást

Final Fantasy VII

Hatalmas siker volt 1997 januárjában. Butácska grafikáját teljes mértékben ellensúlyozta történetének mélysége és bonyolultsága. Sem azelőtt, sem azóta nem készítettek még játékot, amelyben a cselekmény főszála ennyire izgalmas és összetett lett volna.
Bár sikerét nem tudták megismételni, a kiadó még három játékot és egy filmet készített, amely ebben a  világban játszódik, és jobban kifejti az egyes mellékszálakat.
Megérdemelne egy új, mai grafikájú kiadást, mégpedig úgy, hogy a következőkre tekintettel legyenek:
1.) Változatlan cselekmény (ez könnyű, csak meg kell állni a kísértést, hogy az előzményeket vagy folytatásokat beleírják)
2.) Az eredeti zenék nagyzenekari előadásban (a Final Fantasy-sorozatba Nobuo Uematsu szerzeményei leheltek életet)
3.) Legyen PC kiadás (a FFVII aközé a pár játék közé tartozik, amelyeket sikerült kiválóan átírnia a kiadónak számítógépre, az Egyesült Államokban és Európában ennek köszönhetően sokkal többen játszottak vele, mintha csak Playstationre jelent volna meg)

Outcast

Amikor 1999-ben megjelent, mindenkinek leesett az álla. Az akkori teljesítményű számítógépekből drasztikusan jobb grafikát hozott ki, mint kortársai, ráadásul egy hatalmas világot jelenített meg, ahol minden kölcsönhatásban volt egymással. Ehhez még hozzácsaptak egy epikus hatású szimfonikus zenei hátteret, forradalmi mesterséges intelligenciát, és egy nívós Csillagkapu-színvonalú történetet. Mai napig kedvenc játékaim közt emlékszem rá vissza.
A cég sajnos csődbe ment, így nem lett folytatás, a rajongói továbbgondolás is gyerekcipőben jár még.
Milyennek képzelem az újrakiadást:
1.) Ugyanilyen úttörő grafikát valósít meg a mai lehetőségek mellett, mint az eredeti.
2.) Árnyaltabb a története, és alternatív befejezései is vannak (példának ajánlom a Mass Effect cselekményét).
3.) Lehetőséget ad kooperatív játékra, akár 4-5 fősre. Egy játékos irányítaná a főhőst, hárman különböző feladatkörű katonatársai volnának, a negyedik pedig egy helyi, aki velük tart. És persze a több játékos ellen a gép is bonyolultabb kihívásokat vonultatna fel, például olyan feladatokat, ahol több csapattag közreműködésére is szükség van.

Army Men RTS

Stratégiai játék műanyag katonákkal 2002-ből. A gyártható egységek és a felépíthető épületek kis választéka miatt gyorsan megtanulható játék. A komoly stratégiai játékosok lenézik, azonban egyszerűsége és vértelensége miatt mindenki másnak lehetőséget ad arra, hogy komoly meccseket játsszon a Toy Story-nézőpontú világban, ahol a katonák mindenféle műanyagtárgyat olvasztanak be nyersanyagként, és ceruzaelemeket meg elektromos készülékeket csapolnak meg, hogy saját járműveiket meghajtsák.
Ami egy jó újrakiadás feltétele lenne:
1.) Modern, de egyszerű grafika, mint a League of Legendsé.
2.) Széles skálán mozgó mesterséges intelligencia. Legyen kihívás a legfelsőbb fokozat (ez hiányzott az alapjátékból), de legyen átmenet, aközött, hogy hagyja magát megverni a gép, és aközött, hogy három perc alatt elintéz.
3.) Pályaszerkesztő a többjátékos módhoz, kooperatív bevetések és nyitottság új játékmódokra.

Hasonló bejegyzések korábbról:
Mount and blade
World of Warcraft
Final Fantasy

Vasököl

Amikor megtudtam, hogy hamarosan menni fog a moziban a Vasököl című film, elsőre érdektelennek tűnt. Hugh Jackman volt az oka, hogy később felfigyeltem rá, ő ugyanis mindig újat hoz a filmjeibe, legyen az egy a tucatjával gyártott képregényfilmek közül (X-men-sorozat), egy elgondolkodtató, borzongató film, mint a Tökéletes trükk vagy akár egy átlag romantikus vígjáték (Kate és Leopold). A Van Helsinget sokan utálják, de tagadhatatlan, hogy Hugh Jackman remek benne, és sikeresen, hitelesen eleveníti meg a vámpírfilmek hőn óhajtott figuráját: a férfit, akik kőkemény, de mégis sebezhető önellentmondás nélkül.

A Vasököl története annak a Richard Matheson nevű scifiírónak az egyik novellájából merít, akinek 1954-ben írt Legenda vagyok című regényét négyszer dolgozták már fel filmvásznon, legutóbb Will Smith főszereplésével. Szintén ő adta az alapötletét Spielberg 1971-es Párbaj című filmjének, amelyben a kísérteties tanker űzi a megfélemlített személyautót, és amelynek diadalmas befejezését azóta is minden autós átérzi, amikor leelőz egy kamiont.

Tehát adott egy jó történet és egy jó színész, a kivitelezés pedig maga is remek lett. Régen láttam filmet, amely annyira akciódús és mozgalmas, hogy elejétől végig izgul alatta az ember, és közben ennyire mértéktartó. A legjobb az benne, hogy a háttérben valódi emberi kapcsolatokról van szó, a jellemek hitelesen kibontakoznak, fejlődnek, és mindez cseppet sem szájbarágós vagy giccses. Nehéz volna például még egy olyan filmet mondanom, ahol egy kisfiú szerepe ennyire jelentős, mégis természetes kisfiúként viselkedik.

Hugh Jackman szerepe új volt a korábbiakhoz képest, a film nagy részében született vesztes, még csak nem is rokonszenves, aztán apránként megváltozik a film végére.

Külön érdekes a filmben az a generációk közötti különbség, amely apa és a fia között fennáll. Az apa egykor ökölvívó volt, a történet idejére azonban már csak egy kihalt sportág utolsó mamutja. A fia pedig már a robotbox rajongója, nem ismert mást életében, csak ezt, neki ez a sport. Ez azonban nem elválasztja őket, hanem megteremti helyüket a másik mellett, a két különböző tudás, a technológiai ismeretek és a valódi sporttapasztalat, kiegészíti egymást.

A film utolsó erénye, amelyről írni szeretnék még, a befejezés. Gyors, frappáns, giccsmentes, hihető.

Hasonló témák korábbról:
Hasonmás
Hétvégi filmek (Az őslakó)
Én, a robot (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)

Októberi képek Veszprémről

Hasonlók:
Kirándulás - őszi képek
Kora tavaszi séta egy vidéki városban
Szentendre

Az első kínai császár agyaghadserege

Mielőtt bezárt, megnéztük a kínai agyaghadsereg kiállítást a VAM Design Centerben. Megdöbbentő volt, milyen részletesen kidolgozott és aprólékosan díszített frizurákat, öltözékeket lehetett látni (szemben a lábfejekkel, amelyek csak jelzésszerűek), és az is, hogy mindegyik egyedi, mindegyik  katona arca más, magasságuk, öltözékük, fegyverük különböző.

Nem csak a híres agyaghadsereget képviselő szobrokat láthattuk, hanem voltak egyéb Csin-kori és Han-kori sírleletek is, amelyek közt felfedeztem pár érdekes és szép darabot. Vettünk fotójegyet, így készítettem jó pár képet. Itt egy válogatás a kedvenc darabjaimból:

Hasonlók:
Mindent a szemnek... utazó kiállítás
Klimt-kiállítás
Robotkatica és társai

Gyümölcskocsonya

Többször néztük már irigykedve a CSK-1 tagjait, ahogy két bevetés között a kantinban gusztusos gyümölcszselét esznek. Ez adott ihletet ahhoz, hogy én is megpróbáljak készíteni valami hasonlót, és sikerült is, igaz ez nem volt végig egyértelmű…

Többféle port is beszereztem már a zselésítéshez, de azok kimondottan tortazseléhez valók voltak, aminek az lett volna a hátránya, hogy csak mini mennyiségű zseléhez lett volna elég. Ezért legutóbb alaposabban körülnéztem a sütéshez való kellékek között a boltban, és ráakadtam egy olyanra, amit eleve fél liter folyadékhoz szántak, és még a borítóján is látható egy kehely gyümölcszselé. Alapanyagnak még egy üveg magozott meggybefőttet vettem, aminek a leve csak a fél literes bögre felét tette ki, így vízzel pótoltam a másik felét, ami nem is ártott neki! Viszont mivel nem volt cukrozott a befőtt, cukrot is tettem az alaplébe, és addig kevertem, amíg teljesen fel nem oldódott, hogy a melegítésnél ne okozzon problémát. Utána követtem a zselatinpor csomagolásán található útmutatót. Idézem:

1) A zselatint egy kis edényben 4 evőkanál hideg folyadékkal kikeverjük, majd folytonos keverés közben a maradék folyadékot is hozzáadjuk és felmelegítjük (ne főzzük).

2) A zselatint felhasználás előtt langyosra hűtjük. Több részletben óvatosan belekeverjük a további hozzávalókat, és szilárdulásig hűtőszekrényben tároljuk.

Először az lepett meg, hogy amikor levettem a tűzről, a folyadék ugyanolyan híg volt, mint sűrítés előtt, pedig úgy rémlett, hogy amikor korábban egy másik zselésítőt használtam, az már ekkorra sűrített valamit a folyadékon. De azt gondoltam, majd ha hűl, fokozatosan egyre sűrűbb lesz. Hát nem lett! Amikor a gyümölcsöket kevertem bele, az állaga még mindig ugyanolyan volt. Utána betettem a hűtőbe, és hamarosan újra megnéztem, és semmi változás! Viszont kb. 2 óra várakozás után elővettük, és akkor megnyugodtam, hogy valamennyire hatott, mert félig-meddig kocsonyás lett (ekkor készült a fotó). Sajnos nincs mérőpoharam, és gyanakodtam, hogy a fél literes bögre nagyobb mint fél liter, erre fogtam, hogy nem lett tökéletes az eredmény. Megkóstoltuk, és jó volt, bár rájöttem, hogy nekem nem az esetem így töményen magában, de persze legközelebb is csinálok majd annak a kedvéért, aki szereti. 

Nem fogyott el első nekifutásra az összes zselé, így visszakerült a hűtőbe még 6-7 óra hosszára, és ez volt a szerencse, mert tökéletesen szilárd gyümölcszselé jött elő!

Szóval a recept fontos része – és ez lemaradt a csomagolásról – hogy jó sokáig, 6-8 óráig kell állnia a folyadéknak a hűtőben, hogy megszilárduljon.

Örülök, hogy mégis tökéletes lett!

Hasonló témák:
Nyár eleji frissítők
Muffin-átok
Csokikrém

Könyvajánló

Az utóbbi időben kicsit többet tudtam olvasni, mint általában, így ismertem meg több olyan művet is, amelyről érdemes írni. Ezek a könyvek nagyon különbözőek, de mindegyik kiváló a saját műfajában.

 

Hatalmas élmény volt számomra a Se félelem, se keserűség című riportkönyv, amelyben Rózsa Erzsébet (filozófus) beszélget nagynevű kollégájával, Heller Ágnessel. A könyv letehetetlen volt: érdekes volt olvasni Heller Ágnes életének történéseiről, és lenyűgözött az az optimizmus, amivel még a legnehezebb élethelyzeteket is kezelte.

A beszélgetéseket olvasva egy tapasztalt és bölcs embert ismerhetünk meg, akitől élvezet hallgatni, ahogy saját élményei alapján mesél a XX. századi Magyarországról, majd az ausztrál és az amerikai kultúráról, valamint ahogy beavat minket, olvasókat a saját életbölcsességeibe, belátást enged – igaz, ez egy filozófustól a legkevésbé különös – gondolkodásmódjába. A könyv izgalmas volt mind a történetek miatt, mind az elhangzó bölcs gondolatok miatt. A beszélgetések sok olyan témát érintenek, amelyek minden embert foglalkoztatnak, mint például a barátság, szeretet, születés és halál. Az izgalmas és értelmes kérdésekre reagáló bölcs gondolatok nem csak azért hatottak rám, mert mindig is szerettem hallgatni mások élettörténetét, hanem végig úgy éreztem, tanulok egy nálam tapasztaltabb és okosabb embertől.

 

 

Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan című regényét csak azért nem olvasnám el újra, mert nem az én műfajom. Viszont kiváló írás, szintén letehetetlen, sőt egyre gyorsabb olvasásra sarkall, mert egyre nő az izgalom. Először egy idilli átlagéletről olvashatunk, ami kellemes hangulatot teremt, utána feltűnik egy furcsa sugallat, aminek köszönhetően az olvasó úgy érzi, tudja mi lesz a történet vége. Végig tudtam, milyen végkifejlet felé tartanak az események, de valahogy mégsem pont úgy történt. Rettentő izgalmas volt, de a vége túlságosan iszonyú és felkavaró nekem. Nagyon ajánlom a thriller kedvelőinek!

 

 

 

Nyár végén ismerkedtem meg Edgar Rice Burroughs Mars-sorozatával, aminek eddig három kötetét olvastam (A Mars hercegnője, A Mars istenei és A Mars ura), és azért csak hármat, mert szeretném elnyújtani az élményt. Meseszerű, kalandos történetek, amelyek egy kitalált és alaposan kidolgozott világban játszódnak. És ez a világ tele van értékkel. Főhősünk bátor, ügyes és erős, de még becsületes is. Eddig az első kötet volt a kedvencem, mert az jelentette az újdonságot. A második és a harmadik kötetben már egy kicsit zavartak a vissza-visszatérő fordulatok (nyelvi fordulatok és ismerős helyzetek), viszont hangulata és értékrendje is végig megmarad ugyanolyannak, mint az első történetben, miközben újabb és újabb, a földitől és egymástól is eltérő népeket és kultúrákat ismerhetünk meg. Azt gondolom, ezek a XX. század elején született történetek elsősorban fiúknak és férfiaknak készültek, ennek ellenére én is nagyon szeretem őket. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és feltöltenek.

 

Hasonló témák:
Arany Vénusz
A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban

Tóth Krisztina: Pixel

Valahogy hazafelé jövet az utcán, a metrón, az emberek közt, csupa tragikus sorsú boldogtalan embert véltem látni, pedig máskor ugyanilyen járókelők és utasok csupa pozitív gondolatot szoktak ébreszteni bennem. Így hat az olvasóra Tóth Krisztina idén megjelent könyve.

Maga a mű érdekes felépítésű, gyakorlatilag egy emberi alakot ábrázoló fotót akar jelképezni, amelynek minden egyes részét nagyító alá veszi (a kéz története, a térd története, stb.), mellesleg a műfajt szövegtestként határozza meg a szerző.  Eközben másképp is összeállnak egésszé a kis darabok, a pixelek: a novelláknak tűnő fejezetekből lassacskán összefüggések olvashatók ki. Ez az, ami tetszett a könyvben, az, hogy rejtvényként is működik, szükség van az olvasó alapos figyelmére, hogy teljesen összeálljon a kép a végére. Azt gondolom, első olvasásra talán nem is állhat össze tökéletesen minden apró részlet, de emellett időnként pedig túl szájbarágós az elbeszélés. A könyv elején az volt az érzésem, kellemes rövid novellákat olvasgatok. Nagyon tetszett, hogy rövidek és mindig valamilyen csattanóval végződnek, miközben pedig általában a mi valóságunkban játszódnak a történetek. Pont megfelelő olvasmánynak bizonyult a tömegközlekedési eszközökre. Akkor kezdett a lelkesedésem megdöbbenéssé és csalódássá változni, amikor volt időm otthon elővenni a könyvet és hosszabb ideig olvasni, mert úgy már túl sok volt a tragédiából, a durvaságból, a boldogtalanságból, a kegyetlenségből. Tanulság: apránként olvassuk a Pixelt!

A mű összességében egy nagyon izgalmas írói játékra épül, de sajnos a tartalma kiábrándító. És ezt nem csak úgy értem, hogy a történetek kiábrándítják az olvasót az életbe vetett hitből, hanem az író ábrándít ki magából. Miért érdemes megírni egy izgalmas ötletet (a lazán, de rejtvényfeladvány szerűen kapcsolódó novellafüzérre gondolok), ha az csak csupa-csupa negatív és megbotránkoztató dologgal van feltöltve? Egyetlen boldog hőse sincs a történeteknek, pedig minden korosztály képviselve van. Tele van a mű emberekkel, akiknek tönkrement a házasságuk vagy rögtön az egész életük, akik nem tudnak szeretni, akiket nem tudnak szeretni, akik betegek, akik magányosak és örökre azok is maradnak, akiknek nincs egy őszinte igazi kapcsolatuk sem sem rokonnal, sem baráttal, sem szeretővel. Sokan meghalnak, van aki halálos betegségben, van akit agyonvernek, van aki öngyilkos lesz. Közben időnként naturalisztikus, máskor sokkoló vagy durva és kegyetlen eseményekkel vagy leírásokkal fűszerezi az elbeszélő a regény amúgy is lehangoló világát, és mindezt olyan közönnyel teszi, mintha komolyan hinné, hogy mindez így normális.

Nagyon unalmas már így 2011-ben az a sokszor visszatérő elem, hogy az elbeszélő kiszólogat a mű világából az olvasónak, és emlékezteti rá, hogy ám fikció az amit olvasol! hívhatnák máshogy is a szereplőt! vagy amikor azzal próbál játszani, hogy amúgy ez nem is így történt, hanem úgy, ja, mégsem, hanem amúgy!

Szóval nagyot csalódtam, mert amilyen jónak ígérkezett a könyv az elején, legalább olyan kiábrándító lett a végére. Mikor jön már el az az idő, amikor nem lesz divat öngyilkosokkal és tragikus történetekkel telerakni a szépirodalmi műveket? Miért akarja meggyőzni Tóth Krisztina az olvasóit arról, hogy az élet szörnyű, és semmi öröm nincs benne?

 

“Most itt megállhatnék, mert igaz ugyan, a valóság a legrosszabb lehetőségre szokott rábökni, én viszont nyugodtan kanyaríthatnám másfelé a történetet. De egyszerűen nincs időm még megtorpanni se.”

Tóth Krisztina: Pixel, Magvető, Bp. 2011, 83. o.

Hasonló bejegyzések:
Juhász Viktor: A polidori
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Kékezüst

Gémklub

Van egy kis utca a Ráday utcára merőlegesen, a Biblia köz, ahonnan egy különleges játékbolt ajtaja nyílik. A Gémklub egy elsősorban társasjátékokra specializálódott üzlet, soha ennyi társast nem láttam még egy helyiségen belül, mint itt. És a nagy választékon kívül egyéb erényei is vannak, például az eladó(k) szakértelme. Egyik nap körbetelefonáltam néhány játékboltot, hogy megtudjam, lehet-e kapni egy bizonyos társasjátékot, és csak a Gémklub tudott megfelelő tájékoztatást adni, arról nem is beszélve, hogy fejből tudták, miről van szó, hány fajtája létezik, mióta nem forgalmazzák, sőt fel lehetett náluk iratkozni egy listára, hogy ha tudnak belőle szerezni, szólhassanak. Ezzel ellentétben más játékforgalmazók azt sem tudták, hogy írják a keresett játék nevét vagy hogy ki a forgalmazója.

Amikor személyesen mentünk el a Gémklubba, hogy ajándékot keressünk, nagy meglepetés ért minket: miután az eladó megkérdezte, milyen típusú játékot keresünk, minden megadott paramétert figyelembe véve azonnal ajánlott nekünk legalább három játékot is, és minden egyes polcról levett doboz mellé még rövid előadást is tartott arról, milyen a játék, mik az előnyei és hátrányai, milyen díjakat kapott, mennyire népszerű, milyen élményt nyújt, stb. Látszott, hogy ért a társasokhoz, hogy érdekli, amivel foglalkozik, és szereti is. Látszott rajta, hogy játszott már ezekkel a játékokkal, de emellett szakszerű is maradt. Tökéletes felvilágosítást kaptunk, és soha ilyen egyszerű dolgunk nem volt még, amikor hasonló ajándékot kerestünk. És mondanom sem kell, hogy a játék, amit elvittünk, nagyon bevált!

Amiről még mindenképp írni szerettem volna a Gémklub kapcsán, hogy szerda esténként sokáig nyitva tartanak, az üzletben játékasztalokat helyeznek el, és baráti társaságok és családok gyűlnek össze náluk, hogy játsszanak. Egy ilyen estén ott voltunk mi is, nagyon kellemes élmény volt. Állítólag ki lehet próbálni az ottani játékokat, de mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, így biztosat nem tudok róla, és egyelőre a honlapjukon sem találtam meg a szerda esti programot, de bízom benne, hogy még mindig létezik, és megyünk majd még mi is!

Amúgy a honlapjuk  nagyon részletes és szakszerű: van játékadatbázis, keresőfunkció, hírek, képek, leírások, jellemzések, információk, stb. A honlap címe: www.gemklub.hu (A fotók is innen származnak.)

Hasonló témák:
Száguldó robotok
Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Eye Toy

Ribizlis pudingtorta

Ünnepi hétvégénk alkalmából készítettem a ribizlis puncspudingos tortát. Nagyon jó párosítás volt a két íz, a torta egy nap alatt elfogyott.

Kapcsolódó bejegyzések:
Csokis banántorta
Egyszerű túrós süti
Karácsonyi mézeskalács

Csokiszirup a konyhában

Évek óta tudok a Nesquik Sirup létezéséről, de most vettem először, kíváncsiságból. Nagyon bevált, kipróbáltuk már néhány funkcióját, és ahogy továbbgondolom, illetve ahogy utánanéztem, a termék honlapján, még több ötletre bukkantam, hogyan érdemes még felhasználni. Íme néhány recept:

1) Ahogy a terméken is olvasható, kiválóan alkalmas csokiöntetnek mindenféle desszertre (palacsinta, fagylalt, tejberizs, tejbegríz, sütemény stb.).

2) Kipróbáltuk gyümölcsre öntve: nem rossz, de ha a gyümölcs igazán finom, akkor nem érdemes keverni a csokival.

3) Tejes italokhoz is nagyon jó kiegészítő. A dobozon a shake-et és a csokiitalt említik, de nekem bevált úgy is, hogy a tejeskávémba tettem belőle. Az eredmény nagyon hasonlított az általam kedvelt McDonald’s-féle csokis kapucsínóhoz. Ebből kiindulva érdemes lehet kapucsínóba is önteni, de valószínűleg bármilyen tejes italhoz passzol, amit szívesen innánk csokisan. És ami a lényeg: más, finomabb, csokisabb eredményt kapunk, mint ha kakaóporral próbálkoznánk.

4) A termék honlapján található receptek között találtam a csokihabot, amelyhez a csokiszirupot mint összetevőt ajánlják. Nagyon hasonlít az általam decemberben kipróbált csokikrém recepthez, amiről írtam is a blogon, csak a Nesquik-féle nagy mértékben leegyszerűsíti az ember dolgát, ugyanis a legmacerásabb részt, a csokiolvasztást spórolhatjuk meg vele. A decemberi csokikrém nekünk túl émelygős volt, de ennek ellenére lehet, hogy majd kipróbálom a csokiszirupos változatot, mert talán ezzel a hozzávalóval jobb az összhatás.

5) A termék honlapján ismertetik Maci Laci fincsi palacsintájának receptjét is, ahol a palacsinta tölteléke a különleges, ami gyakorlatilag gyümölcsös tejberizs. A csokiszirup öntetként jelenik meg a desszerten.

6) A harmadik recept, amit a honlapon bemutatnak, az ünnepi piskótatekercs. Azért hagytam a végére, mert ez fogott meg legkevésbé, de ihletet meríthetnek belőle azok, akik szeretik a változatos piskótatöltelékeket.

Egyszóval nem bántam meg a csokiszirupot, mert nagyon sok mindenhez passzol, és rengeteg megszokott ételt és italt dobhatunk fel vele olyan egyszerűen és gyorsan, ahogy eddig a cukrot vagy a sót használtuk.

Hasonló témák:
Majomkenyér
Csokis banántorta
Mondolás tálbanfőtt

Nyár eleji frissítők

Még valamikor június elején készült az eperturmix és a házi mojito, amelyekről még akkor szerettem volna egy bejegyzést, de csak most került rá sor.

Nagyon finom volt a friss eperből készült turmix (eper, cukor, hideg tej ízlés szerint), és jól is nézett ki:

A mojito viszont, amit a korábban bemutatott recept alapján készítettem, nem érte el a KFC-s színvonalat. Nem jöttünk rá, mitől lett más, de valószínűleg az itthoni felszerelések (palackozott ásványvíz, házi jégkocka stb.) nem megfelelőek, így végül limonádéra váltottunk, mojitót meg majd veszünk a profiktól, ha kell. Mindenesetre ez az összeállítás is jól nézett ki:

Hasonlók:
Kihagyhatatlan tavaszi italok
Tengeri hal friss zöldséggel
Egyszerű túrós süti

Kihagyhatatlan tavaszi italok

A hónapban két olyan különleges italt is ittam, amelyek annyira ízlettek, hogy mindenkivel megkóstoltatnám őket, és persze feltankolnék belőlük otthonra, hogy mindig kéznél legyenek.

Az egyik a KFC szűz mojito koktélja. Másfél hete ittam, amikor épp kutya meleg volt, hát ennél jobb frissítőt keresve sem találhattam volna. A hagyományos összetevőkből nagyon jó ízkombinációt hoztak ki.

Ha valaki szeretné otthon elkészíteni, a következőképp teheti meg.

Egy pohár mojitohoz kell egy fél felvagdosott lime, két kiskanál cukor, jég, szénsavas ásványvíz, és persze mentalevél. Ez utóbbi mennyisége a méretétől is függ. A KFC-s koktélban mindössze egy jókora mentalevél volt, de láttam már receptet, amely szerint 5-6 levél is kell egy pohárba.

A másik ital még ennél is különlegesebb. A Lidl áruházlánc időről időre olyan ételeket, italokat hoz forgalomba, amelyek teljesen hozzáférhetetlenek lennének nélküle. Ilyen az általuk forgalmazott, általam pedig különösen kedvelt indonéz rákszirom, vagy az aromás licsi, amellyel többnyire távol-keleti éttermekben találkozik az ember, és ilyen a mexikói hetek keretében kapható kaktuszfügelé is, amelyet most ittam életemben először.

Összetételét tekintve almából, kaktuszfügéből és lime-ból áll, gyümölcstartalma 42%. Íze savanykás és főképp édes. Hűtve különösen finom.

A kaktuszfüge a dobozon jobbra lenn látható piros, tüskés gömböcske, amely a fügekaktuszon nő. Valóságban több színben is előfordul. Dinnyére emlékeztető íze van, és tüskétlenítés után bármilyen formában fogyasztható.

A doboz a Sió gyümölcslé csomagolására emlékeztet. Az ismeretlen El Tequito márkától nem kell tartani, mert nem más, mint a Lidl saját bejegyzett márkaneve, amely alatt a mexikói ételeket és italokat forgalmazza.

Mivel mindkét ital szezonális, mindenkinek javaslom, hogy ha szeretné megkóstolni őket, minél előbb irány a Lidl meg a KFC, hacsak nem szeretné megvárni, mire legközelebb ismét szezonjuk lesz.

Hasonlók korábbról:
Téli teák
Csokis kézkrém és társai
Szörpverseny

Színesen terítve

A terítő teljesen új, tegnap vettük, szép élénk zöld tavaszi színe van, valamivel élénkebb, mint a képen. Csakúgy, mint a lila szalvétának, amelynek formája, színe és díszítése is különleges. Az Intersparból származik szinte minden: a terítő és mindkét féle szalvéta, sőt még a paradicsom is. :)

 
Hasonlók:
Fikusz
Őszi dekoráció
Babzsákfotelek

Robotkatica és társai

A Sci-fi és tudomány rendezvény keretein belül részt vettünk egy rövid tárlatvezetésen a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Műszaki Tanulmánytárában. A technikatörténeti gyűjtemény nagyon sok érdekes dolgot tartalmaz számítógépektől kezdve mobiltelefonokon, mérőeszközökön, televíziókon át háztartási gépekig, és még sorolhatnám. Természetesen úgy, hogy ezek fejlődését és változását nyomon követhetjük a tárgyak segítségével. Nem csak tudományos szempontból érdekes a kiállítás, hanem különleges hangulata miatt, amit retro volta okoz, is érdemes megnézni.

A gyűjteményben megtekinthető a híres dinamó is, amelyet Jedlik Ányos készített.

A kedvencem az első magyar robotállat volt, a katicabogár, amely követi a fényt, és amikor sírni kezd (ha megnyomják valamelyik pöttyét), simogatásra nyugszik meg.

Még több részlet olvasható a kiállításról ezen a linken, ahonnan a fénykép is származik. Ajánlom mindenkinek a kiállítást, nagyon érdekes programot nyújt. A múzeum épülete Budán található a XI. kerületben, kellemes környéken, megközelítése nem okoz nehézséget. Keddtől péntekig 10 órától délután 4-ig látogatható, illetve minden hónap első szombatján 10-től délután 5-ig.

A múzeum honlapja, ahol még több információ és érdekesség olvasható: http://www.omm.hu

A robotkaticáról szól ez a hír is: Katicabogár.

Hasonló bejegyzések:
Mindent a szemnek... utazó kiállítás
Arany Vénusz
A májusi Galaktika

A májusi Galaktika (254. szám)

Irodalmi tartalom

Robert Willey: A megszállás – Különös novella. Az elején a fegyverek jelenléte erős feszültséget teremt, ám a novella többi részében alig van bármiféle konfliktus vagy erőfeszítés. Inkább csak egy semleges hangú leírás az egész. Nincs benne magyarázat, kik jöttek és miért, és az sem derül ki, miért pont így lehetett őket elpusztítani. Annyit tudni meg belőle, így történt, és kész.

---

Erneszt Marinyin: Melegre várva – Jó írás. Egy bizonytalan pályán sodródó bolygó lepkeszerű lényeinek életébe kaptunk betekintést. Stílusa, története, mondanivalója egyaránt tetszett, eredeti megközelítése is érdekes.

---

Moskát Anita: Kelj fel, és járj! – Ez az érdekes hangulatú novella Magyarországon játszódik a jövőben, amikor már a betegségek, sőt a személyiség is testre szabható a tudomány segítségével, persze megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Ahogy a Hasonmás című filmben, itt is egy próféta és egy vallás szegül szembe a technológiával. Hívők, hataloméhes manipulátorok és a tényfeltáró riporter. A történet az amerikai filmekben bevett figurákkal dolgozik, így könnyű egy-két bekezdéssel előre megjósolni, mi fog történni, de a csattanó nagyon izgalmas és elgondolkodtató.

---

Vittorio Curtoni: A fény – Borzongató történet egy titokról, amit a szerző sem ismert, ezért mi sem jövünk rá. Az egyetlen, ami megakadályozza, hogy elaludjunk a novellán, hogy széttagoltsága értelmezésre kényszeríti az olvasót. Olyan solarisosan mély akar lenni, de nem az.

---

Kis Zoltán: Gyilkos csatolás – A hónap témája: a novellák, amelyeket nem tudott befejezni a szerző. Hasonlít az előzőre, konfliktusa van, megoldása nincs. Ami klasszikus detektívtörténetnek indul, suta stilisztikájú agyrémbe megy át.

---

Brian W. Aldiss: Civilizáció – A harmadik és egyben az utolsó novella a magazinban, aminek volt értelme. Sok irányba nyúlik ki, miközben a változásról beszél, amely maga mögött hagyja az embert. Cseppet sem derülátó írás, mégis van benne valami, ami megmutatja, hogy a sivár jelen és a reménytelen jövő ellenére is érdemes élni. Ott a gyönyörű sziget és a nő. Meg kell látni, miért érdemes tovább haladni.

Egyebek

A Game Star adott egy cikket a Lego Star Wars 3-ból a lap elejébe. Színvonalas játékleírás, csak annyira részletez, amennyire mindenkinek érdekes lehet. Egyedül azt találom furcsának, hogy a folytatátos regény után ezzel nyit a magazin, ahelyett, hogy valami rövid, nívós novellával indítaná és későbbre hagyná az olyan tartalmat, amely nem feltétlenül érdekel minden olvasót.

A Nyaralás az űrben érdekes cikk volt, ráadásul olyan tényeket is találtam benne, amelyeket neten még nem olvastam, pedig rendszeresen szoktam tájékozódni a tárgykörben. Csak Tücsi szokásos pongyola stílusa zavart. Tetszene, ha a cikkek szövegezésekor is legalább annyira igényes lenne, mint amikor novellát ír, vagy épp bevezetőt a jövő forgalmáról.

A filmajánlók vegyes érzelmeket keltettek bennem. A Trónok harca már a csapból is folyik, de ezúttal meg tudtam, ez lesz az új Gyűrűk Ura. A marketingesek megnézhetnének már más fantasyt is, mert unalmas, hogy minden új fantasypalántát a Gyűrűk Urához mérnek. A reklámkampány alapján egyébként leginkább egy filmes Record of Lodoss War-klón lehet, megspékelve persze plusz vérrel-szexszel az eladhatóság kedvéért. A másik két filmhez, a Zonadhoz és a Vámpírokhoz kedvet csinált a cikk.

A Kitchen 2099-cikk amolyan Jetsons-konyhát mutat be: hogy képzeljük megvalósítani ma azt, ami csak generációk múlva lesz egyáltalán praktikus. A játékelméletes és a Puli Space-es cikkek érdekesek voltak, de a témákat jobban is kifejthették volna.

Összesítés

Moskát Anita novellája az a típus, amiből elkelne még több, és az Aldiss-novella is igényes scifi. Marinyin története is jó. A többi többi novella leginkább csak helykitöltő.

Különösnek találom a játék és filmleírásokat is a magazinban. Nem rossz, hogy itt vannak, de inkább látnék a helyükön is novellákat, vagy Nyaralás az űrben-féle cikkeket igényes kivitelben. Játékokról és filmekről bárhol olvasni ingyen, a színvonalas sci-fi novella az, amit a Galaktikától vár az ember.

Elképzelem az olvasót, amint kifizeti az újságot, és elkezdi olvasni. Nyitány: vérfarkasos-patkányos-folytatásos rémség, játékleírás, egy lapos novella, majd diákújság színvonalú cikk… Az újság negyven százalékáig nyelnem kell a ballasztot, mire végre kapok egy normális novellát. Szerintem érdemesebb volna valami rövid, frappáns, tőről metszett scifivel indítani, még akkor is, ha az az egyetlen normális novella az egész számban.

Szintén fura, hogy a száz oldalas terjedelemből 11 oldalfelületnyit tesz ki a Metropolisz Média / Galaktika önreklámja, ami reklámbevételt nem hoz, csak elviszi a terjedelem tizedét.

A számnak erős uborkaszezon zamata van, mindegy mivel, csak töltsük meg a számot. A tudományos vonal meg összekaphatná magát.

Scifi témájú olvasnivalók korábbról:
Arany Vénusz
A halhatatlanság halála
Az ehavi Galaktika (248)

Gerecse 10/20/50

2011. április 16-án szombaton rendezték a harmincadik Gerecse 50 túrát, így, ha jól gondolom, ez azt jelenti, hogy harminc éve lehetett az első. A túra Tatabányáról indul, és egy szép nagy kör után a hegyes-völgyes-erdős tájon, ugyanoda érkezik vissza. Az esemény nagyon népszerű, és nem csak a helyiek körében! Az ország minden részéről érkeztek vállalkozók, hogy megtegyék a távot. Szerencsére, szerencsénkre, nem csak 50 km-es útvonal létezik, hanem 20 km-es és 10 km-es is. Mivel nem mondhatni, hogy edzésben vagyunk, életünk első hivatalos Gerecse-túráján a legrövidebb útvonalat választottuk. 4 óránk volt teljesíteni a távot, és sikerült is, így kiérdemeltük a Gerecse 10 kitűzőt. :)

Az erdő gyönyörű volt, és az idő pont megfelelő: se túl meleg, sem pedig hideg nem volt. Volt egy kis sár, és egyszer elkezdett csöpögni az eső, de az egész meg sem kottyant. Annál inkább az emelkedők, de ami a legrosszabb volt – hihetetlenül hangzik – a túra végi jó sok lépcső lefelé, ami az utolsó ellenőrző ponttól (Turul-madár), a hegy tetejétől a hegy aljáig vezet. Aki nem hiszi, járjon utána, hogy a majdnem 10 kilométer hegyre fel, hegyről le után, amikor már alig állunk a lábunkon és hulla fáradtan úgy menetelünk, mint egy rongybaba, hogy megviseli a térdet a hegyoldalnyi lépcső! Sokkal inkább választottam volna még egy emelkedőt!

Hárman mentünk végig együtt a János-forrás – Kisréti vadászház – Turul ellenőrzőpontokkal jelzett úton, előttünk és utánunk sok-sok túrázóval minden korosztályból. Nagyon jó élmény volt! Miután sikerült teljesíteni a feladatot a megadott időn belül, az elnyert kitűző mellé az alkalomra gyártott pólóval is megjutalmaztuk magunkat.

 
Hasonló korábban:
Kangoo edzés
Kirándulás - őszi képek

Fikusz

Régóta szerettem volna nagyobb növényeket a lakásba, de sajnos eddig a kicsik sem váltak be. A budapesti virágárusoktól vett kis cserepes növények rend szerint nem élnek sokáig, és még drágák is. Most  sikerült vennem vidéken kertészetből származó fikuszt, és az ára is meglepően kevés volt, 1500 Ft. Nagyon szép, nagyon tetszik, remélem minden rendben lesz vele és sokáig megmarad. Állítólag sok mindent elvisel, nem kell sokat öntözni, csak legyen nedves a földje, és szereti a fényt. Íme:

Hasonló:
Kép a falon...
Függöny
Őszi dekoráció

Van jegyed?

A belvárosban több helyen is feltűnt már egy-egy hangulatos plakát, amely különleges utazásokra invitál:

1) Utazás a mélység völgyébe

2) Utazás a kalandok földjére

3) Utazás a tudás világába

A hirdetés megkérdezi, hogy: “Van jegyed?” és megoldásként a következőt ajánlja fel: OLVASÓJEGY Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, www.fszek.hu.

Az első plakáton egy fiatal nő olvas, miközben romantikusnak ható táj jelenik meg mögötte (hegy-völgy, a hegy tetején várral), a másodikon egy kisfiú bújja a könyvet a paplan alatt, míg a harmadik variáción egy fiatal férfi a könyvespolcnak támaszkodva merül el olvasmányában. A plakátok szépek, hangulatosak, és az ötlet, amivel a könyvtár reklámozza magát és az olvasást, nagyon jó! Micsoda párhuzam van a vonat-, busz-, repülő-, hajójegy és az olvasójegy között! A különbség csak annyi, hogy az utóbbi távolabbra vihet, mint bármely másik.

(Sajnos a plakátokat nem találtam fent a neten, lefényképezni pedig nem volt alkalmam.)

Hasonló témák:
Arany Vénusz
Olvasási technikák
moly.hu

És Rómeó és Júlia

A Centrál Színház És Rómeó és Júlia című darabját sokféleképpen lehet jellemezni.

Egyfelől nagyon szellemes, tömör, megmozgatja az ember agyát és új rálátást ad a műre.

Másfelől ezeknek hátulütői is vannak. Tömörsége, és a tény, hogy két szereplő játszik mindenkit, követhetetlenné teszik a cselekményt azok számára, akik nem ismerik az egész történetet. Már pedig tartok tőle, a többség nem ismeri a teljes cselekményt, hiába tananyag.

A mű humora is furcsa volt, az eredeti poénokat csak részben aknázták ki, jobbára túlzással, nem is igen csattantak. A témától teljesen idegen modern dalok gajdolásán kívül elsöprő sikert csak két poén aratott: a pisilő szolgák jelenete, illetve az, amikor Rómeó a méregtől görcsökben fetreng.

Az új látásmód, amit a mű kínál, nem túl hízelgő. A nulla díszlet, az ócska homokszín pulóverek, kopott farmerek és elnyűtt, ormótlan bakancsok a figyelmet a színészi játékra összpontosítják, ami mind Nagy-Kálózy Eszter, mind Rudolf Péter részéről egyértelműen zseniális volt. Az előadás azonban képtelen megállni a lában önállóan a húzás önkényessége miatt. A történet felét eltötyögi a szövegkönyv az első egy-két jelenetben, onnantól pedig már hiába hadarnak a színészek egyre vadabbul, húzni kellett, egyre többet, minél inkább a végéhez közeledünk. Így nem bomlanak ki a jellemek sem, nem értjük meg, mi dolgozik a szereplőkben, és a végén leginkább arra jutunk, hogy ez a Shakespeare mekkora egy marhaságot írt…

A zárójelenet szép, de meglehetősen zavart. Szájbarágósnak és ízléstelennek éreztem a darab többi részéhez képest. De, lehet, hogy velem van baj, amiért az alpáriság és a féktelen giccs által behatárolt rendezői értelmezést nem tudom olyan könnyen ráhúzni a saját Rómeó és Júlia-képemre, mint a színészek a dajka főkötőjét jelző csipkés bugyit a fejükre.

Hasonló témák korábbról:
Egy, kettő, három és Az ibolya
Diploma előtt
Don Pasquale

Szélesvásznú háttérképek

Lecseréltem a márciusi háttérképem, de mivel mostanában semmire nincs időm, nem tudtam saját háttérképet szerkeszteni. Miközben a neten keresgéltem, ráakadtam egy elég színvonalas oldalra, ahol nagyon szép háttérképek találhatók, és hatalmas a választék mind témát, mind stílust tekintve. A címe http://wallpaperswide.com/

Illusztrációnak az aktuális hátteremet teszem be, ami egyszerre nagyvárosi és napsütéses, nyugodt és vidám. Nagyon jól mutat az asztalon!

Válogatás saját készítésű háttereinkből:
Az ünnepek után (a hétköznapok hangulata)
Prince of Persia háttérkép
Vidám, színes háttérkép

Tengeri hal friss zöldséggel

A mai ebéd egyszerűen készült, finom volt és egészséges. A tengeri halfilé, amit elég csak megsózni, gyorsan átsül a serpenyőben. Nagyon kevés olaj elég hozzá. Mellé paradicsomot és uborkát vágtam fel.

A tengerparti nyaralások hangulatát idéző illatok és ízek nagyon jól passzoltak a napsütéshez. :)

Hasonlók korábban:
Párolóedény
Cézár saláta
Töltött cukkini

A Föld órája

Ma este fél 9-től fél 10-ig mi is megtartottuk itthon a Föld óráját. Lekapcsoltunk mindent, amit csak lehetett, és mécsesekkel világítottuk ki a szobát. A gitár is előkerült, igazi tábortűz-hangulat lett. Nem tudom, ér-e valamit ez az évi egy órára szóló felhajtás, vagy nem, de mint alkalom valami szokatlanra, tetszik. Jó érzés arra gondolni, hogy a Földön hány ember csinálja ugyanabban az időben ugyanazt, mint mi, és tetszik, hogy emiatt csináltunk valami olyat, amit soha (időnként mécsesezünk, és időnként énekelünk a gitárral, de nem szoktuk a mobil fényénél bogarászni a kottát, hogy most ott milyen hang van?). :)

Kapcsolódó témák:
Kora tavaszi séta egy vidéki városban
Line Café

Mindent a szemnek… utazó kiállítás

Tegnap jártam a Múzeum körúton, így találkoztam az utazó kiállítás tablóival, amelyek a Nemzeti Múzeum kerítésére vannak felerősítve. A képsor elején és végén egy-egy kis tábla van „Mindent a szemnek…” kezdettel, bevallom, rám úgy hatott, mintha a kiállítás címét olvasnám. A tábla funkciója, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy ne rosszalkodjanak, nehogy szégyenszemre megrongálják ezt a kiállítást, ami Barcelonától eljött egészen ideáig, és Brüsszelben várnak még rá. Ha a spanyol közönség nem tette tönkre, ne tegye tönkre a magyar se! Ez a figyelmeztetés éppolyan ellenszenves, mint a pár éve a vonatokon megjelent „ne blicceljen!” felirat, vagy a villamos új beköszönő szövege, amely azzal fenyeget minden kedves utast, hogy úgyis nagyon-nagyon megbüntetünk, ha csalsz! Azt gondolom, aki bliccel, vagy aki rongál, nem azért teszi, mert nem szólt még neki soha senki, hogy ne tegye. Tehát ezek a figyelmeztetések csak a közhangulat rontására és az emberek felháborítására jók.  

A kiállítás mellett elsétálva kár, hogy az embernek az előbb említett felirat ugrik a szeme elé rögtön. A valódi címe Az európai szecesszió nagymesterei, Barcelona – Budapest – Brüsszel. Barcelonát Antoni Gaudí, Budapestet Lechner Ödön, Brüsszelt pedig Victor Horta művészete képviseli.  Az építészek munkáiról láthatunk részletfotókat hatásosan kinagyítva, mellettük hat nyelven olvashatók az adatok, pl. az épületek pontos címe is. Aki szeretne egy szecessziós Lechner-sétát tenni a szép tavaszi napsütésben, annak minden adat a rendelkezésére áll, hogy a budapesti épületeket megtalálja – ami a Lechner tervezte épületek esetében cím nélkül sem nehéz. :)

A kiállítás gyönyörű, és az emberek tényleg megállnak megnézni a képeket és elolvasni a rövid szövegeket. Tetszik a kiállítás alapötlete, hogy mindhárom európai városban megmutatja a járókelőknek a saját és egymás büszkeségeit. Jót tesz a helyieknek is, a turistáknak is. A szecessziót választani témának pedig elég kézenfekvő lehetett, mégiscsak ez a leglátványosabb stílus, az is megnézi, akit amúgy az építészet nem érdekel.

Így teszi az emberek mindennapi útját színesebbé a kiállítás, ami maga is utazik. 2011. április 30-ig lesz Budapesten, mielőtt továbbmegy Brüsszelbe.

Bővebb információ itt és még nagyon sok oldalon olvasható.

Hasonló témájú bejegyzések:
Klimt-kiállítás
Diploma előtt