Tegnap barátainkkal megnéztük a Madách Színházban a Diploma előttöt. A két szereposztás közül a Nagy-Kálózy Eszter—Szente Vajk-félén voltunk. A darab alapvetően klassz volt, a két főszereplő, akire épült, biztos pillérei voltak. Nagy-Kálózy Eszter játéka teljesen meggyőző, fiatalossága és csinossága pedig figyelemre méltó volt. Pedig szerepe nem volt hálás, fehérneműre vetkőzni a színpadon anyaként, miközben a történetbeli lányát játszó színésznő is megteszi ugyanezt… Bizony ehhez nem csak tehetség kell, de az is, hogy egy színésznő jó formában legyen. Ez teljesül is: kétségtelenül a legjobb nő volt a darabban.
Az előadás szabadon kezelte a félmeztelenséget, ami nem gond, hiszen ez a történetből adódik, bár néha, például a sztriptíztáncosnőnél, már hatalmába kerített az érzés, hogy vendégcsalogató szerepet is szántak mindennek. Erről nem vagyok nagy véleménnyel. Nem az erotika az, ami becsalogatja a közönséget a nézőtérre. Az Operában látott Rózsalovagot sem az egymáson hempergő színésznők, vagy a már-már alpárivá fajuló szobalány-jelenet miatt néztük meg.
Még egy zavaró tény volt, a darab kompozíciója. A lényeges dolgok a színpad bal elülső felében, a közepesen lényegesek középütt, a lényegtelen dolgok a színpad jobb felén történtek. Ebből az következett, hogy a bal-balközép erkélyről pont az érdekes dolgok nem látszottak. Legalábbis nem látszottak volna, ha nem nyújtogatjuk a nyakunkat, és szerencsénkre nem távozik az előttünk ülő társaság üres székek sorát hagyva hátra.
Mindent egybe vetve a darab jó élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Don Pasquale
Pesti Színház—Vígszínház bérlet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése