Könyvautomata

Könyvet könnyen. 500-tól 1500 Ft-ig.

Terápia

Már nem először ajánlották nekem a Terápia című sorozatot, az amerikai változatot és a magyart is. Tegnap úgy döntöttem, megkeresem az HBO honlapján a magyar sorozatot, és belenézek. A baráti ajánlások mellett Mácsai Pál neve is előrevetítette, hogy tetszeni fog, és tényleg. Rendkívül izgalmas és érdekes sorozat. Érdekesek a problémák, izgalmas, hogy mit csinál a pszichológus, és még izgalmasabb, amikor a pszichológust apránként elkezdjük hétköznapi emberként is megismerni. 

Az HBO maga támogatja, hogy nézzük meg a történetet online, még regisztrálni sem kell a honlapjukra. A részek egymás után jönnek és jönnek, és nem lehet abbahagyni. Nagyon jó. 

Ezen a linken lehet megtalálni, és egy-két ártalmatlan engedély megadása után már nézhető is:

http://www.hbogo.hu/content/in-treatment-1-1117801394

Forrás: http://www.sorozatjunkie.hu/2011/11/25/terapia-macsai-pallal/

Programajánló: Nyelvparádé

Most van a Nyelvparádé nevű rendezvény a Millenáris parkban. Jó sok nyelviskola ott van, tájékozódni lehet nyelvvizsgákról, nyelvtanulásról, külföldön tanulásról és külföldi nyelvtanulásról, próbavizsgát lehet kitölteni, nyelvkönyveket és idegen nyelvű irodalmat tudunk vásárolni kedvezményesen, és így tovább. Nyereményjátékok is vannak. 

Én ott voltam, körülnéztem, nem töltöttem ott sok időt, de szereztem pár hasznos infót magamnak. Ha valakinek kapóra jönnek ezek a lehetőségek, vasárnap 18.00-ig megtalálja a standokat a Millenárison.

Holle anyó

Gyerekkorom egyik kedvenc meseillusztrációja a Móra Ferenc Könyvkiadó 1955-ös Grimm legszebb meséiből. A rajzot Róna Emy készítette.

Róna Emy, Holle anyó

Egyszer volt, hol nem volt... Időutazás Budapesten

Új információ volt számomra, hogy a Vidámpark nem tűnt el teljesen, hanem ami maradt belőle, néhány állatcsapattal kiegészülve, átalakult a Holnemvolt parkká. 

Ilyen zsetonokkal lehet fizetni az állomásokon. Egy érme 200 Ft. Pl. egy hullámvasutazás személyenként 2 zseton.

Itt továbbra is üzemel a 20. század elejéről származó Barlangvasút az 1953-ban felállított János vitéz jelenetekkel. Most meglepetésvendégeket is láthattunk a francia király trónjánál, egy pici cica ült a lépcsősor előtt, az emberek mögött pedig egy nagyobb macska - úgy tűnt, nem csak a park látogatóit lepte meg a jelenlétük, mindenesetre nagy sikert aratott a cuki kiscica a jelenet közepén. :-) 

A kiscica farka, és a meggyűrt vörös szőnyeg.

Felültünk a Hullámvasútra és bementünk az Elvarázsolt kastélyba. Nagy élmény volt, főleg, hogy kisgyerek korom óta nem jártam itt, mégis sok dologra emlékeztem. A célba dobást továbbra sem érdemes kipróbálni, mert természetesen túl puha a labda, hogy a konzervdoboznak kinéző túl nehéz cuccokat levigye, de poénnak jó volt. 

A Tündér Ilona játszótér, mögötte a Hullámvasút.

Ettünk a retro Kertvendéglőben, miközben nálunk öregebb körhintákon kisgyerekek utaztak, és a Marica Bábszínháza évtizedekkel ezelőtt divatos hangsúllyal csalogatta vendégeit a "15 perces legenda" bemutatójára. Körülbelül 2,5 órát töltöttünk el a Holnemvolt parkban, de maradt még kipróbálnivaló legközelebbre is. Az egész program igazi, hangulatos időutazás volt! :-)

Forrás: http://www.zoobudapest.com/pannonpark

Bárka-élmény

Szeretném megörökíteni pár szóban, hogy szombaton nagyon jó kis színházélményben volt részünk a Bárkában. Szabó Borbála A teljes tizedik évad című művét néztük meg. Ajánlom mindenkinek, mert nem volt lehangoló, nem volt erőltetett, viszont aktuális és átélhető volt. Nagyon jó kis mű, és a színpadra vitel is tetszett. Bővebb információk a történetről és a közreműködőkről a színház honlapján itt: A teljes tizedik évad.

A kép forrása: http://www.sorozatjunkie.hu/2012/09/15/a-teljes-tizedik-evad/

A szárító megszólal

- Önökért szárítok :) Használjanak bizalommal! - szólt a kézszárító a Nyelvtudományi Intézet mosdójában mosolyogva. Mert melyik másik hely is lenne alkalmasabb arra, hogy egy gép az emberekhez szóljon, mint az az épület, ahol többek között Kempelen Farkas beszélőgépének másolatát őrzik?

Hazaviszlek, jó?

Legutóbbi élményem után, amikor Tóth Krisztinától olvastam (Pixel), most kicsit félve vettem a kezembe a Hazaviszlek, jó? című 2009-es novelláskötetet. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert valamiért úgy éreztem, érdemes lesz elolvasni, de nem lett volna kedvem olyan kiábrándító és lehangoló világról olvasni, mint legutóbb.

Néhány órával ezelőtt kezdtem bele a könyvbe, és rekord gyorsasággal értem el a végéig, mert letehetetlen volt! Annak ellenére volt letehetetlen, hogy egymástól független, rövid novellákból állt. Hatalmas élmény volt az egész novellagyűjtemény. Volt benne minden tragédiától komédiáig. Ismerős szituációk, ismerős helyszínek. Hangulatos anya-fia programok, irreális, mégis reális élethelyzetek stb. Leginkább az elbeszélő humorát, gúnyát, illetve öniróniáját élveztem. Három novellát mutatnék meg közelebbről, ezek maradtak meg bennem legélesebben.

 

A Szóláncban ábrázolt szituáció nagyon felháborított, főleg azért, mert reális. Nagyon örülök neki, hogy megszületett ez a novella az előítéletek és a kulturálatlanság ellen. Még ha pont azok úgysem olvassák, akik tanulhatnának belőle, akkor is jó látni, hogy valaki “szót emel” az ügyben. Minden olvasó átérezheti, milyen tehetetlen és igazságtalan helyzetbe kerül az anya, akit alaptalanul zaklatnak. És a történetben benne van az az ellentmondás is, hogy a gyermekével szóláncot játszó, kulturált emberbe köt bele a kulturálatlan bunkó a kultúrája nevében.

Azt gondolom, ez a novella nagyon alkalmas lenne arra, hogy a középiskolákban segítse az előítéletek elleni nevelést.

 

Az Űrkutyák című novellát végigsírtam. Az elbeszélő az életének különböző szakaszait végigkísérő kutyáinak és macskáinak, de még karácsonyfáinak is emléket állít ezzel a történettel:

 

“Valaha volt összes karácsonyfánk apró ligetet alkot, némelyik ágon még ott lóg egy-egy ottfelejtett dísz. És itt vannak mind a kutyák, várnak valahol a fák közt. Itt van a szeplős orrú vizsla, itt van Tóbiás, homlokán a jellel, itt vannak az egykori cicák is, akik a fenyőkre menekülnek az őket megszokni még mindig nem tudó, rohangáló ebek elől. Itt van Lajka kutya, a híres űrutazó, aki egy emberek által gyártott repülő szerkezetben lassan megfőtt a világűrben.”

 

A Perpetuum mobile című novellát pedig végignevettem:

 

“Futok a gépen, számolom, mennyi kalóriát égettem. Három kilométert kell megtennem. Ez annyi, mintha elfutnék gyalog az otthonomtól az Örs vezér térig. El is képzelem, hogy haladok a jobb oldalon a bicikliúton. De hát hülye vagyok én? Miért nem megyek metróval?”

 

Rengeteg dologról írhatnék még, nagyon sok írás van még a kötetben, ami szót érdemelne. A Pixellel ellentétben ez a novellagyűjtemény nagyon tetszett, mert megfelelő arányban volt benne a jó és a rossz, és ami a legfőbb, nagyon jókat lehet mulatni az elbeszélő humorán, az írónő ötletein. Azt hiszem, amint lesz egy kis időm megint, előveszem a Vonalkódot is.

Hasonló témájú posztok:
Tóth Krisztina: Pixel
Vudu történelem
A boszorkányról

Anna és a király

Megkaptam karácsonyra az Anna és a király című filmet, amelyre régóta kíváncsi voltam már úgy, hogy elejétől a végéig megnézhetem. Úgy emlékeztem, szerelmes film, de most, hogy láttam az egészet, mást tapasztaltam. Azt hiszem, a szerelmi szál a legkevésbé érdekes az egészben. Annál érdekesebb kérdéseket vet fel a történet más dolgokkal kapcsolatban.

Az alaphelyzet szerint Sziám uralkodója angol származású tanárnőt fogad gyermekei mellé, hogy udvarába és országába bevigye a nyugati kultúrát. Nagyon izgalmas végignézni, milyen a két, egymástól nagy mértékben eltérő kultúra találkozása: konfliktusok, bölcs viták és még bölcsebb megoldások szemtanúi lehetünk. Amellett, hogy megismerjük a sziámi udvar szokásait, belelátunk az uralkodó magánéletébe is. Hétköznapi örömök és tragédiák, nagy politikai események, konfliktusok, állami ünnepek jelennek meg a sziámi kultúra díszletei között.

Két téma fogott meg nagyon azokból, amelyekkel a film foglalkozik: a tanár szerepe és az uralkodó szerepe, hatalmuk és jelentőségük. A történet nagyon jól megmutatja, mennyire fontos a tanár, a nevelő feladata. Ő az, aki nem csak a nyelvet, tudományokat, kultúrát viszi el az adott közösségnek, hanem ami szerintem még ezeknél is fontosabb, a szemléletmódját és világnézetét adja át tanítványainak. A tanár a kulcs az ország jövőjéhez.

A filmet lezáró megjegyzés tájékoztatja a nézőt, hogy a trónörökös, akit apja, felvilágosult gondolkodásának köszönhetően, megismertetett a nyugati világgal, később nagy reformokat hajtott végre, és nagy fejlődést indított el országában. Ez a másik dolog, ami elgondolkodtatott: mekkora felelőssége van egy ország vezetőjének. Az egyik uralkodó nyitott volt, és elindította a fejlődést, ami fia uralkodása alatt érett meg. Hány ember életére volt ez kihatással! Mi lett volna, ha a politikai helyzet mást hoz, és a vadabb felfogású oldal átveszi az uralkodást?

Szóval a film számomra – most – elsősorban ezekről szólt, hogy egy-egy ember hogy befolyásolhatja rengeteg másik ember jövőjét: világlátását vagy életminőségét. De érdemes megnézni azért is, mert érdekes, bölcs, jól kidolgozott jellemek vannak benne, akik között a kapcsolatokat hitelesen ábrázolja. Van benne sok izgalom, különösen ami a politikai helyzetet érinti. Van benne sok szeretet, kedvesség, bölcsesség, humor, miközben időnként olyan dolgokkal kell megküzdeniük a szereplőknek, mint a gyász, a begyöpösödött szokások, vagy hogy mi lesz a rengeteg gyerekkel, akiket mint az uralkodó sarjait, meg akarják ölni.

Ez a film nem könnyed szórakoztatásra született, de nagyon érdemes megnézni!

Hasonló témák:
Perzsia hercege - az idő homokja
Hasonmás
Vasököl

Az első kínai császár agyaghadserege

Mielőtt bezárt, megnéztük a kínai agyaghadsereg kiállítást a VAM Design Centerben. Megdöbbentő volt, milyen részletesen kidolgozott és aprólékosan díszített frizurákat, öltözékeket lehetett látni (szemben a lábfejekkel, amelyek csak jelzésszerűek), és az is, hogy mindegyik egyedi, mindegyik  katona arca más, magasságuk, öltözékük, fegyverük különböző.

Nem csak a híres agyaghadsereget képviselő szobrokat láthattuk, hanem voltak egyéb Csin-kori és Han-kori sírleletek is, amelyek közt felfedeztem pár érdekes és szép darabot. Vettünk fotójegyet, így készítettem jó pár képet. Itt egy válogatás a kedvenc darabjaimból:

Hasonlók:
Mindent a szemnek... utazó kiállítás
Klimt-kiállítás
Robotkatica és társai

Van jegyed?

A belvárosban több helyen is feltűnt már egy-egy hangulatos plakát, amely különleges utazásokra invitál:

1) Utazás a mélység völgyébe

2) Utazás a kalandok földjére

3) Utazás a tudás világába

A hirdetés megkérdezi, hogy: “Van jegyed?” és megoldásként a következőt ajánlja fel: OLVASÓJEGY Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, www.fszek.hu.

Az első plakáton egy fiatal nő olvas, miközben romantikusnak ható táj jelenik meg mögötte (hegy-völgy, a hegy tetején várral), a másodikon egy kisfiú bújja a könyvet a paplan alatt, míg a harmadik variáción egy fiatal férfi a könyvespolcnak támaszkodva merül el olvasmányában. A plakátok szépek, hangulatosak, és az ötlet, amivel a könyvtár reklámozza magát és az olvasást, nagyon jó! Micsoda párhuzam van a vonat-, busz-, repülő-, hajójegy és az olvasójegy között! A különbség csak annyi, hogy az utóbbi távolabbra vihet, mint bármely másik.

(Sajnos a plakátokat nem találtam fent a neten, lefényképezni pedig nem volt alkalmam.)

Hasonló témák:
Arany Vénusz
Olvasási technikák
moly.hu

Mindent a szemnek… utazó kiállítás

Tegnap jártam a Múzeum körúton, így találkoztam az utazó kiállítás tablóival, amelyek a Nemzeti Múzeum kerítésére vannak felerősítve. A képsor elején és végén egy-egy kis tábla van „Mindent a szemnek…” kezdettel, bevallom, rám úgy hatott, mintha a kiállítás címét olvasnám. A tábla funkciója, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy ne rosszalkodjanak, nehogy szégyenszemre megrongálják ezt a kiállítást, ami Barcelonától eljött egészen ideáig, és Brüsszelben várnak még rá. Ha a spanyol közönség nem tette tönkre, ne tegye tönkre a magyar se! Ez a figyelmeztetés éppolyan ellenszenves, mint a pár éve a vonatokon megjelent „ne blicceljen!” felirat, vagy a villamos új beköszönő szövege, amely azzal fenyeget minden kedves utast, hogy úgyis nagyon-nagyon megbüntetünk, ha csalsz! Azt gondolom, aki bliccel, vagy aki rongál, nem azért teszi, mert nem szólt még neki soha senki, hogy ne tegye. Tehát ezek a figyelmeztetések csak a közhangulat rontására és az emberek felháborítására jók.  

A kiállítás mellett elsétálva kár, hogy az embernek az előbb említett felirat ugrik a szeme elé rögtön. A valódi címe Az európai szecesszió nagymesterei, Barcelona – Budapest – Brüsszel. Barcelonát Antoni Gaudí, Budapestet Lechner Ödön, Brüsszelt pedig Victor Horta művészete képviseli.  Az építészek munkáiról láthatunk részletfotókat hatásosan kinagyítva, mellettük hat nyelven olvashatók az adatok, pl. az épületek pontos címe is. Aki szeretne egy szecessziós Lechner-sétát tenni a szép tavaszi napsütésben, annak minden adat a rendelkezésére áll, hogy a budapesti épületeket megtalálja – ami a Lechner tervezte épületek esetében cím nélkül sem nehéz. :)

A kiállítás gyönyörű, és az emberek tényleg megállnak megnézni a képeket és elolvasni a rövid szövegeket. Tetszik a kiállítás alapötlete, hogy mindhárom európai városban megmutatja a járókelőknek a saját és egymás büszkeségeit. Jót tesz a helyieknek is, a turistáknak is. A szecessziót választani témának pedig elég kézenfekvő lehetett, mégiscsak ez a leglátványosabb stílus, az is megnézi, akit amúgy az építészet nem érdekel.

Így teszi az emberek mindennapi útját színesebbé a kiállítás, ami maga is utazik. 2011. április 30-ig lesz Budapesten, mielőtt továbbmegy Brüsszelbe.

Bővebb információ itt és még nagyon sok oldalon olvasható.

Hasonló témájú bejegyzések:
Klimt-kiállítás
Diploma előtt