Végigjátszottam a Dirge of Cerberust.
Furcsa egy játék. Kellemesen kezelhető volt (miután hozzászoktam). Izgalmasak voltak a pályák is, és lélegzetelállító volt a grafika. A szereplők is tetszettek. Ezúttal még a Final Fantasy VII-ben kevéssé kedvelt Yuffie-t is megkedveltem. Nőiesebb lett.
A történet érdekes volt. Igaz, kicsit megrémültem, amikor egy-két visszatekintésben megjelent főhősünk apja, de szerencsére semmi „a zord atya emléke” típusú darthvaderi butaság nem volt a történetben. Kimondottan tetszett az a húzás, hogy Lucretia az őrült tudós karjaiba menekült Vincent iránt érzett lelkifurdalása miatt (ugyanis Vincent apja Lucretia miatt halt meg).
A teljes régi stáb is előtűnt, két szereplő hiányzott csupán: Sephiroth (hiányzott a fenének) és Aerith. No persze, miért akarom látni Cloud szerelmét és Cloud ellenfelét egy játékban, amely nem Cloudról szól?
Összességében nagyon jó volt a hangulat, szép volt a befejezés, és a cselekmény a Final Fantasy-sorozathoz méltón tele volt gondolkodtató elemmel. Külön kiemelném Shelke figuráját, amely ugyan túl klisésnek tűnt elsőre, de végül nagyon eredeti személyiséget írtak neki.
Mahjong a Final Fantasy VII-ben
Mononoke Hime vs. Nausicaa
Laputa – Castle in the Sky
