B.Ú.É.K.!

Levelek Júliának

Jó kis film volt, az a tipikus magányos szíveket felvidító kellemes történet. Gyönyörű olasz tájakon játszódott a cselekmény nagy része, így nagyon szép képeket láthattunk, legalább olyanokat, mint a Napsütötte Toszkánában. Egy kicsit naiv a történet, nem megy bele a felmerülő kérdések mélységeibe és sok közhelyet süt el. Mivel ilyen, fölöslegesen féltem tőle, hogy tragédia is lesz benne. Az nem volt, csak mesebeli boldogság, ahol még a gondokból sem csináltak nagy ügyet. Aki kellemes szórakozásra és álmodozásra vágyik, feltétlenül nézze meg! Nagyon jó hangulatú film, igazi feldobós mozi.

Hasonló témák:
Életképek
Csillagpor contra Felkoppintva
Egy csipet csillagpor

Boldog karácsonyt!

Karácsonyi mézeskalács

Megsütöttem életem első mézeskalácsát, a receptet itt találtam. Nagyon jól sikerültek, készült pár különleges darab is. Tényleg egyszerű a recept, és finom a süti! Ez alkalommal avattam fel a gyúródeszkám és a sodrófám is. :)

Hasonló bejegyzések:
Csokikrém
Epres pite
Majomkenyér

Téli teák

A hideg téli napokon különösen jólesik az embernek teázni. Közben ezt az élményt összeköthetjük a karácsonyi várakozással, választhatunk az ünnepekhez kapcsolódó ízeket: narancs, fahéj, vanília… Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb a választék a téli teák terén. Most fedeztük fel a Pickwick új ízét, a szilvás-vaníliás-fahéjas teát, ami isteni! Első alkalommal 1 filter/csésze arányban kóstoltam, és olyan hihetetlenül finom volt, igazi szilva íze van, olyan mintha édes szilvás sütit ízlelnék. Azóta ez a kedvencem.

Viszont meg kell említenem még a Milford teákat is, amelyeket szintén nagyon szeretek. A már réginek számító almás-fahéjas is nagyon kellemes, csak lassan már unalmas, mert évek óta minden télen szerzek belőle. Különleges még a vérnarancsos, ami az előbbi két ízkombinációval szemben savanykásabb, ezért frissítően hat.

Nagyon jó dolog, hogy nem csak a díszekkel, illóolajakkal, süteményekkel, hanem a teákkal is hangolódhatunk az ünnepekre. És örülök, hogy mindig kitalálnak valami újat!

Hasonlók korábban:
Szörpverseny
Csokis kézkrém és társai

Egy, kettő, három és Az ibolya

Megnéztük a Pesti Színházban játszott két egyfelvonásos Molnár Ferenc darabot. Mindkettő nagyon élvezetes darab sok komikummal, miközben mindkét műnek csattanós erkölcsi mondanivalója van.

Nagyon tetszettek a díszletek, különösen az Egy, kettő, háromé, ahol a bankigazgató irodájának ablakából gyönyörű kilátás nyílt – messziről ceruzarajz hatása volt a képnek, ami részletesen kidolgozott városképet ábrázolt, méghozzá a Szent István bazilikát véltük felfedezni a város templomában. Ahogy telt az idő a történetben, szépen lassan kigyulladtak a város fényei is. A jelmezek is magukkal ragadtak: kamáslis férficipők, a 20. század harmincas éveiben divatos ruhák, korhű frizurák.

Érdekes élmény volt, hogy mivel mindkét színműben ugyanazok a színészek játszottak, a szünet után mindenkit megnézhettünk más karakterben. Például Kern András bankigazgatóból szolgává változott. Nagyon tetszett az éles kontraszt a két hiteles alakítás között!

Nagyon örülök, hogy ott voltunk és láttuk mindezt!

 

A szereposztás és az előadásról készült fényképek és videók megtekinthetők a Vígszínház és Pesti Színház oldalán:
Egy, kettő, három – Az ibolya @ Pesti Színház (Vígszínház)

Hasonló témákról korábban:
Diploma előtt
Don Pasquale
Pesti Színház–Vígszínház-bérlet

Csokikrém

Kaptam mikulásra egy könyvet, A csokoládé kis könyvét, ami többek között egyszerű csokis recepteket tartalmaz. Innen vettem a csokikrém receptjét, amit tegnap este megcsináltam. Nagyon egyszerű, csokit kell felolvasztani, én a szokásos módon, gőz felett csináltam, minőségi csokiból. Négy kanál tejszínt is bele kellett kevernem az előírás szerint. Mikor kész az olvasztás, félretettem hűlni a masszát. Amíg hűlt, habbá vertem a tejszín megmaradt részét, végül összekevertem a habot és a csokit. Az eredmény tökéletes lett, ahogy a képen is látszik, csakhogy az íze nem nyerte el egyikünk tetszését sem: rettenetesen émelygős. Sajnáltam a finom csokit és a finom tejszínhabot. De legalább készült egy jó kis csendélet. :)

Hasonló témák:
Lúdláb leves
Majomkenyér
Csokis banántorta

Juhász Viktor: A polidori

A Twitteren kiszúrtam, hogy a címben szereplő novella stílusát Szerb Antaléhoz hasonlítják (@Komavary). Mivel az ő tollát nagyon kedvelem, azonnal elolvastam a sztorit.

Ami azt illeti, megállja a helyét az állítás. Nagyon is van a novella hangulatában és témájában is olyasmi, amit Szerb Antalnál is megtalálunk. A történet melankolikus sodrása, ahogy viszi magával a főhőst, akár akarja, akár nem, már magában hasonlít. Ráadásul ott van az is, ahogy az Angliában kutató magyar bölcsész szó szerint belevész kutatásának tárgyába. Mintha csak egy modern Bátky jelenne meg előttünk.

Ha valami nem hasonlít, akkor az a hangulat túlzása, Szerb Antal néha frappánsan visszarántotta az olvasót a földhözragadt világba, hősei úgy voltak regényesek, hogy közben ez szokásos kisemberi vonásokkal keveredett megóvva a történetet attól, hogy már-már hamisan romantikus legyen.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami nem tetszett Juhász Viktor novellájában: túl romantikus volt. Ha például Bátky egyik kedvelt eszközével él a hős, és mond pár egyszerű butaságot a lányoknak, akikkel találkozik, és mondjuk ők ezt komolyan veszik (ami azért szomorú dolog), a hős és az olvasó egy lenéző mosoly erejéig azonosulhattak volna. A spleen nem bomlott volna meg, azonban könnyebb lett volna magunkat a hős bőrében érezni, ami nagyon nehéz egy pusztán merengő hős esetében.

Ettől eltekintve a novella nagyon tetszett, témájában hangulatában egyaránt, és ez azért is nagy szó, mert újabban allergiás vagyok a vámpírokkal kapcsolatos történetekre.

Olvassátok ti is!

A szöveg:
A polidori @ SFmag

Olvasnivalók korábbról:
Esterházy Péter: A szív segédigéi
A halhatatlanság halála
Az ehavi Galaktika

Archív bejegyzések

Olvasóink figyelmébe ajánljuk az Archív jelzéssel ellátott bejegyzéseinket. A Tetőtéri páholyunk blog megnyitása előttről származó írások a szokásos témáinkról szólnak, vannak filmismertetők, utazási élmények, játék, főzés, zene stb. Jó olvasgatást!

Frissen felkerült:

• Üzenet az űrből
• Elszállt pingvinek (Turbocharged Penguins)
• Egy csipet csillagpor (Csillagpor)
• Kékezüst (A kék-ezüst hölgy)
• A boszorkányról (A portobellói boszorkány)

Ezüstvasárnap

Kaptunk egy karácsonyi piramiségőt, amire már tavaly is vágytunk. Így ma újabb hangulatos darabbal bővült a karácsonyi díszeink gyűjteménye. És színeiben még a szoba berendezéséhez is passzol! :)

A hétvégén kaptuk ezt a szép kis angyalkát is:

Hasonló témák:
Karácsonyi vásár
Advent 1. vasárnapja
Karácsonyi dísz

World of Warcraft

Ha volna közhelygyűjtemény, amelyben szerepel a World of Warcraft, a következő kifejezéseket írnák mellé: internetes szerepjáték, függőséget okoz, drága havidíja van. Rossz tapasztalatok a környezetemben is voltak róla, egy ismerősöm el is ásta a játék telepítőlemezeit, hogy párja figyelmét legalább egy rövid időre elvonja a képernyőről.

Eszem ágában sem volt hasonló zombivá válni a gép előtt, úgyhogy távol tartottam magam az egésztől. A dolog érdekelt, de az előítélet már csak ilyen. Aztán, amikor már ismerősök hívtak, végül beadtam a derekam, hogy kipróbálom. Ha játszani kell, mindig szívesen feláldozom magam…

Tegnap elkezdtem egy ingyen elérhető tíznapos próbafiók használatát. Egy nap játék után kellemes benyomásaim vannak róla. A függés kialakulását még nem érzékelem. Igyekszem majd később is figyelni, hogy ne alakuljon ki.

A grafika elég jó, és a játék is élvezetes. Igaz, a héten felkerült nagyszabású frissítésnek köszönhetően most annyi játékos mászkál mindenfelé, hogy a fővárosban szinte folyamatosan fagyott a gép a terheléstől, hogy mindnyájukat kirajzolja.

A világ fantáziadús, és rengeteg mindent lehet csinálni a küzdelem mellett a főzéstől a régészkedésen keresztül a növénygyűjtésig. Az is érdekes, amit a fő játékmenet sugall: érdemes segíteni másokon, mert cserébe a tárgyi vagy pénz jutalmon túl mást is adhat: beajánl másnál, vagy éppen közelebb kerülhetünk a közösséghez, amely magába foglalja őt. A játék alapja ez: jótett helyébe jót várj. Ez illik a megteremtett mesevilághoz.

Eddig persze miben sem különbözik A World of Warcraft egy egyedül játszható szerepjátéktól, de az egyik legfontosabb vonulatról még igazából nem beszéltem, a többi játékosról. Lehet egymáson segíteni, csapatban dolgozni, kincseken osztozni, céhekbe tömörülni, együtt gyakorolni. Ráadásul annyiféle képesség és szerepkör van, hogy az összetartás sokkal többet ad cserébe a puszta számbeli fölénynél.

Olyan szempontból is rokonszenves a WoW, hogy nagyon szeretek ismerősökkel játszani, és ha nem is vagyunk egy valós térben, de erre itt virtuálisan lehetőség van. Ez persze (ahogy erre a játék maga is felhívja a figyelmet a tippek közt) nem helyettesíti a barátokkal élőben történő kapcsolattartást.

Korábbi bejegyzések:
Prince of Persia   Forgotten Sands
Half Life: Blue Shift
Portal

Aranyhaj

A Gru előtt két olyan film előzetesét is adták, amelyet szerettünk volna megnézni, az egyik a Tron: Örökség volt, a másik pedig az Aranyhaj és a nagy gubanc, amelyet tegnap néztünk meg.

A Disney ezúttal nagyon kitett magáért. A dalbetétektől ugyan továbbra sem tudtak elszakadni, mennyiségüket viszont csökkentették, viszont jelentősen szellemesebb lett a szöveg, legalábbis a magyar szinkron nagyon élvezetes. A grafika minőségi: ruhák, arcok, táj. Már rég nem azon ámultam, hogy számítógéppel képzett grafikát látok, hanem elérték végre azt a szintet, amit egy hagyományos kézzel rajzolt Disney nyújtani tudott.

Ráadásul, míg a kézi rajzban az utóbbi időben egyre minimalistább irányba mentek el (ld. A legelő hősei), itt nem fukarkodtak a szép rajzzal. Sőt, számomra megalkotta a cég a legrokonszenvesebb mesehős férfit.

A főhősnő kisállat-barátja is remek lett. A kaméleon iszonyúan jó fej.

A történet fordulatos, mozgalmas és kedves. A bemutató alapján feltételeztem, hogy jó lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyit ki tudnak hozni ebből az ötletből. Ha van egy képzeletbeli lista a minőségi Disney tündérmesékről, akkor ennek ott a helye a Csipkerózsika és a Hamupipőke mellett.

Rajzfilmekről korábban:
Gru, a gonosz
51-es bolygó
Clutch Powers kalandjai

Háttérkép Mikulásra

Boldog Mikulást minden kedves olvasónknak! :)

1024×768


1366×768

Jöjj el kedves Télapó! :)

Céges Mikulás ünnepségen voltunk, ahol az ott dolgozók gyerekei egy kedves műsor után találkozhattak a Mikulással, akitől csomagot is kaptak. Nagyon tetszik, hogy manapság is vannak még ilyen gyerekeknek szóló céges rendezvények! Emlékszem, én is voltam kisgyerekként hasonlón, és nagyszerű élményként éltem meg. A legizgalmasabb pillanat, ami még most is hatott rám az, amikor a gyerekek addig énekelnek a Télapónak, amíg ő meg nem hallja és be nem lép közénk. Egyszer csak varázslatos kopogás hallatszik, majd nyílik az ajtó, és megjelenik a misztikus nagy Mikulás! :)

Egy szóval örülök neki, hogy manapság is létezik ilyen. Viszont pedagógiai szempontból nem voltam vele teljesen megelégedve. Ugyanis a szülők jellemzéseket adtak gyerekeikről a Mikulásnak, aki mielőtt átadta a kiszólított áldozatnak a csomagot, a mikrofonján keresztül tájékoztatta az egész termet a gyermek jó és rossz tulajdonságairól. Valahogy így hangzott egy átlagos ajándékozás Télapó szájából: “Azt hallottam, jó gyerek vagy. De kivel is szoktál verekedni? Ezt ne csináld! Tessék.” – és a kicsi megkapja a csomagot.

Ha már ajándékozunk, nem lehetne valahogy pozitívabban, kedvesebben? És miért kell közvetítő a szülő és a gyerek közé?

Ha én rendeznék ilyen eseményt, valószínűleg ezt átalakítanám egy kicsit. Ennek ellenére a varázslatos hangulat megvolt, a gyerekek nagyon aranyosak voltak és élvezték. Örülök, hogy ott voltam és láttam!

Hasonló témák:
Karácsonyi vásár
Advent 1. vasárnapja
Karácsonyi háttérkép

Karácsonyi vásár

Este a hóesés keltette hangulatban ellátogattunk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba. Sajnos mire odaértünk, már inkább olvadva csöpögött a hó mindenhonnan és nagyon hideg volt, de jó volt körülnézni. Finom illatok szálltak a levegőben, hurka, kolbász, töltött káposzta és a többi ismerős vásári fogás illatozott a meleget árasztó büfés bódékból, az emberek az alaklomra készült 500 Ft-ért hazavihető bögrékből itták a forró teát vagy a forralt bort. A bódék most is tele voltak a korábbi években már feltérképezett árucikkekkel: színes, egyedi vagy különleges, általában csak népi vásárokban hozzáférhető drágaságokkal (bőrműves termékek, kerámia, fajátékok, méz, szappan, tűzzománc stb.). A tér közelében csilingelő zene szólt: vízzel töltött poharakon játszott egy ember. Nagyon kellemesen telt az este. Fotóztam is, hát nem lettek valami jók a képek, mivel az egyszerű kis gépem nem az éjszakai fények megörökítésére lett kitalálva, de azért megmutatok egyet, hátha átad valamit a hangulatból.

Hasonló témák:
Karácsonyi dísz
Kirándulás - őszi képek

Újabb szélesvásznú karácsonyi háttérkép

Ma megint kísérleteztem a GIMP-pel, így készült el legújabb téli karácsonyváró háttérképem. Remélem tetszik!

Korábbi háttérképek:
Prince of Persia háttérkép
Karácsonyi háttérkép

Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja alkalmából elővettük az adventi koszorút és a tavalyi karácsonyi dekorációt, és elkezdtük feldíszíteni a lakást. Külön öröm, hogy még a hó is esett a hétvégén! Boldog ünnepváró időszakot mindenkinek! :)

Karácsonyi bejegyzések:
Karácsonyi háttérkép
Csokis kézkrém és társai
Karácsonyi dísz

Cézár saláta

Házi készítésű cézár salátát ettünk ebédre, soha ilyen finomat még nem ettem! És milyen egyszerű elkészíteni! Megsütöttük a kis darabokra vágott csirkemellet, uborkából, paradicsomból és fejes salátából elkészítettük a zöldséges részt, kenyeret pirítottunk, és mindezt a boltban vásárolt joghurtos medvehagymás öntettel dobtuk fel. Íme:

Konyhai tudósítások korábbról:
Az almakompót története
Hétvégi ebéd, 2. fogás
Hétvégi ebéd, 1. fogás

Prince of Persia háttérkép

Aki látta az Idő homokját, vagy játszott az ezredfordulón megjelent Prince of Persiák valamelyikével, nem szükségszerűen ismeri a PC-re 1990-ben megjelent első játékot. Akkor nagyon modern volt. Ma már persze nem olyan nagy szám, már vagy kilenc éve megjelent mobiltelefonra is.

Ennek ellenére a Prince of Persia kifejezés mindig felidézi a legelső, floppyról futtatott játék zenéjét és kézzel rajzolt nyitóképét. Ma elkapott a nosztalgia, ezért elhatároztam, hogy háttérképet készítek a nyitóképből. A nehéz csak az volt benne, hogy kora miatt a játék nagyon alacsony felbontású volt, ezért ha csak beraktam volna háttérnek a képet, az eredmény csúnya lett volna.

Megoldásképpen vektorgrafikussá alakítottam, hogy minőségromlás nélkül átméretezhessem, aztán némi GIMP-beli simításokat követően már el is készült az 1440×900-as felbontású háttérkép. Alább letölthető. Ha szeretnétek, hogy más méretben is letölthető legyen, írjatok.

Kattints a képre a nagyításhoz!
Korábbról:
Karácsonyi háttérkép
Perzsia hercege – Az idő homokja
Prince of Persia – Forgotten Sands

Karácsonyi háttérkép

Elkezdtem ismerkedni a GIMP nevű grafikai programmal, ami a PhotoShophoz hasonló. Eddig csak a Paintet használtam, de meggyőztek róla, hogy az túl primitív. Most nagy érdeklődéssel és egy kis türelmetlenkedéssel térképezgetem a GIMP nyújtotta lehetőségeket. Alig várom, hogy kiismerjem, és könnyedén megvalósíthassam a fejemben születő terveket! Az első elkészült tervem a közelgő ünnepekre való tekintettel ez a karácsonyi háttérkép. Egy kicsit visszafogottabbra terveztem eredetileg, de azért megtartom. :) Feltöltöm az alapot is külön, a kész változatot pedig kétféle méretben (1366×768 és 1024×768), így ha valakinek tetszik, le tudja tölteni.

1366×768 karácsonyi

1366×768 karácsonyi, díszekkel

1024×768

Korábbiak:
Karácsonyi dísz
Csokis kézkrém és társai
Kényelmes és praktikus – Laptoptartó

Perzsia hercege – Az idő homokja

Mióta tudtam, hogy filmet készítenek a Prince of Persia – The Sands of Time-ból, örömmel, mégis aggódva vártam, hogy elkészüljön. A számítógépes játékból készített filmek felejthetően szoktak sikerülni, gondoljunk csak a Tomb Raiderre vagy a Max Payne-re.

Az idő homokja viszont fórral indult, mégpedig azért, mert remek történetet készítettek hozzá. Az alapok, mint a tőr vagy a homokóra már eleve adottak voltak, csak összetettebb cselekményt kellett írni hozzá, mint a játéké.

A világot benépesítették egy sor érdekes szereplővel: Sharaman király, az áruló Nazim, és a fivérek, Garsiv és Tus. Mindegyikük jellemét sikerült elevenre kialakítani, nem egyszerű papírfigurák. Ha valakivel gond volt, az Tamina hercegnő. Pont az a baj vele, mint a Kate Beckinsale által játszott nőnek a Van Helsingben: állandóan pattog, és folyton veszélybe sodorja magát. Célja nemes, de makacsul mindig fejjel megy a falnak.

Ő a film egyik gyenge pontja. Ha van másik, az a vágások.

A herceget onnan ismeri fel az egyszerű játékos és filmnéző, hogy akrobatikusan mozog környezetében. Na, ez az, amit a film szeretne megmutatni, de többnyire nem megy. Mint amikor a lóversenyen lassan exponál a gép, és csak a ló hátsó patái látszanak a fotón. Ez van itt is: a kunsztok közben főleg a főhős végtagjai látszanak (kézfej és lábfej), ő alig. Ha mégis, akkor csak átsuhanni láttuk, és nem csinált semmit.

Ennél a Pókemberben és a Tomb Raiderben is látványosabb akciójelenetek voltak, az Ultravioláról nem is szólva, ami egy elég gyenge film, de a harckoreográfiák filmezése valami lenyűgöző.

Eleinte Alfred Molina szerepe sem tetszett a Perzsia hercegében, de beláttam, hogy jót tesz a filmnek azzal, hogy a herceg regényességét és a hercegnő elvakultságát némi gyakorlatiassággal és gúnyos humorral ellensúlyozza.

Mondjuk az jobban ínyemre lett volna, ha inkább a főszereplők jelleme más egy kicsit, és nincs szükség vicces szereplőre, hanem ők szekálják egymást szellemesen. Ilyen volt is egyszer, de akkor inkább ugattak egymásra, hiányzott párbeszédükből még a szikrája is annak a műveltségnek, ami rangjuk alapján elvárható lett volna (és ami, megjegyzem, a játékban végig megvolt).

Ami remek volt a filmben: 1.) a királyi udvar megelevenítése. Elképesztő volt, ahogy nyüzsögnek az uralkodó körül. Másutt is, mindenütt ahol tömegeket mozgattak meg, elképesztően jól csinálták. 2.) A városképek. Ezt imádtam már A bagdadi tolvaj című filmben is. Itt persze számítógépes grafikával impozánsabb dolgokra voltak képesek, kár, hogy túl szűrőzték az eredményt, és így folyton egyszínűek a látképek.

Ami zavaró volt a filmben: 1.) a Hassanssinok. Ők valójában a X. században tündököltek, székhelyük Alamut volt. Máig nem értem, hogyan lett belőlük az ókori perzsa KGB. 2.) Ugyanígy furcsa volt, hogy valaki Irakba utazik, ami (mint elnevezés) a középkortól az újkorig létezett, majd a legújabb korban megint. Ám a film elején mutatott birodalom az ókori Perzsia térképe, ez pedig az i.e. 6. századtól az i.e. 4. századig létezett, szóval Irakba legfeljebb időgéppel lehetett volna menni.

Az nem zavar, amikor későbbi építészeti stílusok jelennek meg a filmen, az sem, hogy arabos motívumokkal díszített a zene, de hogy Hassassinok flangálnak fel-alá, és valaki egy még nem létező területet emleget, az igen. A történelmet kár zagyválni. Igazán kitalálhattak volna ehelyett a két szó helyett mást, hiszen a forgatókönyvírók belemélyedtek a perzsa kultúrába, innen többek közt Dastan neve is, ami hőst jelent óperzsául.

Megjegyzem, érdekes, hogy a Sáhnáméban, a Királyok könyve című mondagyűjteményben, ahonnan származik a szó, ott köznévként szerepel. Mintha a végzet intézné úgy, hogy a hercegnek ezúttal se legyen igazi neve. (Ugyanis egyetlen játékban sincs neve.)

Mindent egybevéve ez egy jó kardforgatós kalandfilm. Tökéletesnek akkor tartanám, ha tényleg szikrázna a levegő a két főhős között a szellemességtől, de azért így is megteszi. Kívánom, hogy ha lesz még egy-két rész ebből is, rosszabb ne, csak legalább ilyen jó legyen, és akkor minden rendben lesz.

A hercegről korábban:
Prince of Persia – Forgotten Sands
Hercegi kalandok Perzsiában (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Játékból filmet (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)

Gru, a gonosz

Gru, a film címszereplője egy vérbeli, tőről metszett gazember. Szó szerint antihős. Semmi szimpatikus nincs benne. Az olyan filmeket, amelyeknek a hőse ennyire ellenszenves, kifejezetten utálni szoktam. Ez most mégis más.

Először is azért, mert Gru nem valamilyen gonosz célért dolgozik, pusztán nagyszerű tettet akar végrehajtani.  (Persze kit érdekel, hogy aki kitolt velünk, az céllal vagy anélkül tette, ez viszont egy rajzfilm, szóval senkinek nem esik komoly baja.) Másodszor azért, mert a főhős elsősorban a riválisával küzd, vele szemben szövi ördögi terveit. Harmadszor pedig azért, mert a film végére megváltozik.

Ezt három árva kislány hatására teszi, akiket csak gaz tettei eszközéül vett örökbe, ám végül valóban kötődni kezd hozzájuk. A film érdekessége, hogy ez az átmenet árnyaltabb, mint várnánk egy ilyen kaliberű filmtől. Eleinte a főhős rá se döbben, mit tesz, és végül egyre tudatosabban jó.

A történet végére ráébred, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig gazságokat vitt véghez, jót is tehet. Tudom, ez nem valami nagy mondanivaló, de zseniálisan van kidolgozva.

Ehhez tegyük hozzá, hogy a sztori alapvetően egy nagyon szórakoztató vígjáték rengeteg képi és szöveges humorral. A fordítás is jó. Szóval lehet élvezni elejétől végéig, kiválóan alkalmas nagy családi és baráti együttröhögésekre.

Külön érdekessége, hogy ez egy eredeti, önálló film. Tehát nem olyan, mint a Shrek vagy az 51-es bolygó, nincs tele állandóan utalgatásokkal, idézetekkel. Olyan, mintha egy normál családi vígjáték lenne, pusztán így könnyedebb és szórakoztatóbb, mint élő szereplőkkel.

Komputeranimált filmekről korábban:
51-es bolygó
Clutch Powers kalandjai
Jégkorszak 2: Az olvadás

Esterházy Péter: A szív segédigéi

Végigolvastam, de csak mert muszáj volt. Azt gondolom, jó mű, de nagyon lehangoló. Az elbeszélő gyászáról szól édesanyja halála kapcsán. Különféle epizódokon keresztül élheti át az olvasó a gyásszal kapcsolatos érzések töredékeit. Ezek az epizódok nagyon sokfélék: valósnak ható és képzeltnek tűnő jelenetek, sokszor naturalista megfogalmazások a halálhoz közel járó emberről, máskor meglepő, megdöbbentő családi anekdoták. Ebben a könyvben viszonylag jól követhető az Esterházyra annyira jellemző előkészítetlen idősíkváltás, elbeszélőváltás, és egyéb keveredés. Úgy érzem, ez a mű a gyászkeretes (számozás nélküli) oldalain összegezni próbál valamit az édesanyával kapcsolatos emlékekből, élményekből: hol mint haldokló, hol mint kislány, hol mint felnőtt nő jelenik meg sokszor irreális történetekben vagy képzelt helyzetben. Időnként bepillantást kapunk hol a búcsúra, hol a temetésre készülő családtagok helyzetébe is. Egy kissé kaotikusnak, össze-visszának tűnik a történet, de a csapongó gondolatok illenek a témához.

Az egész írás nagyon felkavaró. Olyan dolgokat kimond nyersen, egyenesen, megbotránkoztatóan, amiket az ember nem szívesen hall, és olyan érzékletesen mutatja be a kórházi körülményeket és a halálra váró beteg reménytelen helyzetét, hogy nekem szörnyű élmény volt olvasni. Ugyanakkor pont ezért tartom jó műnek, mert betölti a funkcióját: az olvasó legalább annyira rosszul érzi magát, mint a gyászoló elbeszélő.

Az irodalmi mű különlegessége még az említetteken kívül, hogy párhuzamosan két szöveg fut végig a könyv oldalain: a főszöveg az oldalak felső részét tölti ki, és van egy kapitálissal szedett kísérő rész minden oldal alján.

Regényekről korábban:
A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban
George kozmikus kincsvadászata

Kép a falon, képek a Kikában, valamint a választás szempontjai

Mostanában jöttem rá, hogy valami hiányzik a lakásból: azóta, hogy bebútoroztuk, nem történt semmi, a falak üresen maradtak. Úgy döntöttünk, itt az ideje képekkel dekorálni a nagy fehérséget.

Amikor az ember állandó dekorációt választ az otthonába, nem kis döntést hoz. Mit tegyünk a falra? Milyen legyen? Ne legyen hajszálnyit sem giccsesebb, mint ami még ízlésünk határain belül elfér, a hangulata pozitív legyen, hogy ne csak akkor legyen jó ránézni, ha kicsattanunk a jókedvtől, és dekoráljon! Ilyenkor a művészi érték nem fontos, sőt a pénzbeli érték sem. Olyan képet kerestem, ami a lakás hangulatát és nem az anyagi értékét emeli, meg azért az ár is szempont volt, mert nem csak egyetlen képet szeretnénk, és nem akarunk rá túl sokat költeni. Szóval nem aukciós házban kezdtem a keresgélést, hanem egy közismert bútorboltban, így jutottam el – véletlenszerűen választva ki – a Kikába. Jól végignéztem a kínálatot, és már többször elkönyveltem magamban, hogy itt nem találom meg, amit keresek: nagy volt a választék ronda képekből, lehangoló képekből, és voltak giccsesek, voltak olyanok is sokan, amelyek műalkotásnak akarták feltüntetni magukat, és volt sok semmilyen kép is. Találtam olyat, ami majdnem meggyőzött, de túl kicsi volt, szürke kis foltocska lett volna a falunkon, és amúgy is csak majdnem győzött meg. A legjobban a gyerekszobákba szánt képek tetszettek egyszerű rajzukkal, szép színeikkel: na ezek tényleg dekorálnak, de a témájuk nem aktuális. Közben a képek egy jó részét meg sem néztem, mert drága volt. Szóval kb. 6000 forint volt a legdrágább kép, amit még kézbe vettem, ez azért fontos, mert senkinek nem szeretném elvenni a kedvét az ott vásárlástól: valószínűleg a drágább kategóriában sokkal több a megvenni érdemes „mű”.

Lényeg a lényeg: amikor a majdnem meggyőző kis szürke foltocska már a kosaramban volt, hogy legfeljebb majd ez lesz az előszobában, akkor megtaláltam a tökéletes képet: nagy, kellemes, szépek a színei, és meglepően jó az ára is (3500 Ft)!

Így került a falunkra egy kép a Brooklyn hídról, háttérben a Manhattan-szigettel, alkonyodó ég előtt. Mindig is szerettem a este kivilágított városok fotóit! Az új szerzeménybe mindketten első látásra beleszerettünk! Így néz ki a falon:

Hasonlók korábban:
Karácsonyi dísz
Őszi dekoráció
Függöny

A halhatatlanság halála

Asimov ebben a könyvében is lenyűgözi az olvasót. A cselekmény egyszerre izgalmas és mély, a szereplők ábrázolása tömör, mégis találó, az idősíkváltások miatt pedig olyan jó a tempója, hogy akár közvetlenül forgatókönyvet lehetne írni belőle.

Története egészen más, mint például az Alapítvány-sorozatnak, mégis beleilleszkedik a nagy egyesített asimovi univerzumba. Mondhatnánk, mindennek az alapja.

A regény időutazásról, és a történelem folyamatos módosításáról szól, átgondolt kőkemény következetességgel. Egy elképesztő léptékű, matematikai-statisztikai alapokon nyugvó társadalomtervezést ismerhetünk meg benne, amely sokban emlékeztet a Második Alapítványra, mégis gyökeresen más.

Lenyűgöz mennyire hisz Asimov abban, hogy a tudomány segítségével egyszer képesek leszünk a jövőnk megsejtésére, és befolyásolására. Egyáltalán nem lehetetlen. Miért volna az? Rengeteg idő, erőfeszítés és tudás szükséges hozzá, de lehetséges. Persze a lehetséges és a valószínű nem ugyanaz. Meg az sem mindegy, hogy ha van is valószínűsége, mikor növekszik meg ez annyira, hogy valóban be is következzen az áttörés. Évezredek? Asimov ilyen nagy számokkal operál. Kívánom, legyen igaza, és ne pusztítsuk ki magunkat addig. A nukleáris háború rémképe ott kísért a regényben, mint egy periodikusan vissza-visszatérő fenyegetés. A demokrácia állandóan váltakozó felemelkedése és hanyatlása pedig nem is puszta lehetőség a könyvben, hanem tény. És még azt szokás mondani, hogy a klasszikus scifik mind optimisták!

De van még egy nagyon érdekes motívum a regényben, amelyre érdemes felfigyelni. Ez a női szereplő, Noÿs Lambent alakja. Eleinte gyerekesnek látjuk, később valamiféle számító ösztönlénynek, végül rájövünk, hogy egy mélyebb, természetes tudás hordozója. Akiről azt hittük, szánalmas és gyámolítandó, egyszerre fölénk nő, és kiderül róla, hogy értelmesebb és okosabb, mint bárki más. Egy másik regény, az Alapítvány és Föld hősnőjére, Blissre hasonlít. Mindketten egy átfogóbb megértés megtestesülései, miközben van egy erős, tiszta erotikus kisugárzásuk, amely őszinteséggel és szeretetreméltósággal jár együtt.

Hasonlóak korábbról:
Az ehavi Galaktika
Emberek a holdban
George kozmikus kincsvadászata

Csokis kézkrém és társai

Nemrég fedeztem fel magamnak az Yves Rocher boltot, korábban nem jártam még náluk. Az első találkozás nagy élmény volt, ugyanis nem elég, hogy lett egy új, különleges illatú tusfürdőm, ráadásul még igényelhettem ingyenes törzsvásárlói kártyát is. A kártya mellé ajándékba adtak egy Yves Rocher magazint, egy szórólapot, ami majd egy következő vásárlásnál ajándék zsebtükörre jogosít, egy borítékot tele termékmintával, és ami a legfőbb, egy rózsaszín Yves Rocher bevásárlótáskát, amire már régóta áhítoztam, és amúgy is meg akartam venni. Nagyon jópofa, szép a színe, halvány feliratok vannak rajta, tetszik a formája, és összehajtogatható kicsivé, mint a régi cipzáras bevásárlószatyrok, csak ezt most tépőzár zárja. Szóval nagyon jól csinálták a marketingesek, engem megnyertek maguknak, az biztos! Tegnap újra visszamentem, több időm volt nézelődni, és nem győztem a fejemben tartani a listát, mi mindent szeretnék majd valamikor kipróbálni tőlük. Nagyon kellemes illataik vannak, és olyan elegánsak a termékeik! Csak az a baj, hogy az áruk egy fokkal magasabb (legalábbis az olcsóbb termékeik ára egy fokkal, az átlag áraik viszont sokkal), mint amennyit költeni szoktam az ilyen dolgokra, ezért majd csak időnként veszek egy-egy terméket.

Tegnap sem jöttem el üres kézzel, ugyanis felfedeztem legújabb akciójukat, a karácsonyi illatú kollekciót! Kétféle illatban kaphatók a Fruits de Noel névre hallgató termékek: narancs + mandula és narancs + csokoládé. Van kézkrém, ajakír, folyékony szappan, tusfürdő, testápoló és talán más is . Magamnak narancsos csokis kézkrémet vettem kíváncsiságból, ajándékba pedig a másikfélét, mert az visszafogottabb és kellemesebb illat, mint csokis. Igaz, a csokis is elég különleges, amennyiben az embernek egész nap szaloncukor illatú a keze. – Azt hiszem, az Yves Rocher feltalálta a karácsonyi hangulatidézés legtartósabb módszerét a kézen hordozható narancsos csokiillattal! :D

Hasonló témákról:
Karácsonyi dísz
Kakaó, kókusz, zuhany
Az új Corvin sétány és bevásárlóközpont

Az ehavi Galaktika

Spike Milligan: Milligan könyve a Teremtésről – szellemes szösszenet, hogyan íródna ma a Biblia. Hibája, hogy annyira kultúrafüggő, hogy a poénokhoz többnyire lábjegyzet kell, így nem nagyon csattannak. Ezenkívül a biblikus stílusjáték szerintem nem szórakoztató annyira, hogy egy novellahosszan kitartson. Ami azért tetszett: „És szóla az Isten Noénak, mondván: Menj ki a bárkából! Noé megcselekedte vala és háromezer lábnyit zuhant.”

Kovács T. Mihály: Olajpusztító – érdekes gondolatra épülő novella, hossza a témának pont megfelelő egyszerű, rémítő csattanóval a végén. Rámutat arra, miért nem helyes napjaink infrastruktúráját egyetlen energiahordozó köré felépíteni. Jóslatai elég félelmetesek, és jól belegondolva reálisak is.

Robert Silverberg: Csontház – hangulatos, eredeti scifi. Rövid idő alatt felépíti a világot, a főhős jellemét és egy remek, csattanós történetet, amely elejétől végéig tele van feszültséggel. Tetszett a mondanivalója.

Mike Resnick: Végső megoldás – mindig egyszerűbb egy csoportot okolni a gondokért, mintsem megoldani őket. A történet arról szól, mi van, ha eltűnik mindenki, akit okolni lehet. Szellemes, rövid és frappáns. Csattanója nem a legeredetibb, de megjárja. A fordítás stílusa jól fekszik a mondanivalóhoz.

James P. Hogan: A béke barátja – érdekes időutazós történet, ahol a különböző jövők mind ugyanott akarnak változtatni a múlton: „Ha Hitler nem lett volna…”. A történet hátulütője egy logikai bukfenc: ha a jóságos Hitler nem hal meg, akkor a jövő békés, tehát nem jön senki a jövőből, aki megölje, tehát nem hal meg. Akkor miért vannak időutazók, akik mégis megölik. Legfeljebb arra tudok gondolni, hogy a gonosz Hitler úgyis megölte volna a jót. Ilyen szempontból viszont mindegy, volt-e jó Hitler, hiszen az időkommandósok nélkül is meghalt volna. A csattanó szárazan kattan, mint egy csütörtököt mondott puska. Az sem vált előnyére a novellának, hogy egy darab (nem tudni, egy mondat, egy bekezdés vagy egy hasáb) láthatóan kimaradt belőle.

Cordwainer Smith: A Q/81. háború – nem ez az első sportként űzött háború, amiről olvastam, de rövid és frappáns novella. Azt mondom, ha meg kell tenni, ez a módja. Feszüljenek egymásnak a szimulátorok, és akik akarják, öljék egymást, de ne a lakosság kárára. Sőt, mondja a novella, ez sport, a közönség drukkol, és Q-sugaras teleszkópokat vesz. Persze ki háborúzna, ha az valóban sport lenne, egyenlő esélyekkel? A történet Sagan Hétfő esti vadászok című cikkét juttatta eszembe.

Erneszt Marinyin: Holnaputáni gondok – a novella felteszi a hagyományos kérdést: kell-e törődnünk ma azzal, mi lesz holnap? Persze, gondoljuk, de nem teszünk semmit. Elsőre azt hittem, egy időutazó-történet lesz ez is, de egészen másképp alakult, mint vártam. A befejezés mondanivalója érdekes és megszívlelendő, viszont jobban tetszene a történet rövidebben. Érdemes volna első helyen kihúzni a kvantumok színének vöröseltolódásáról szóló részt…

Összegzés: a számból az Olajpusztító és a Csontház nagyon tetszettek. A végső megoldás és A Q/81. háború is megért egy mosolyt. A folytatásost nem olvastam, mert nem ismerem a sztori elejét, igaz, amikor minden hónapban vettem Galaktikát, akkor meg nem emlékeztem eléggé mit olvastam az egy-két hónappal korábbi számban. Ez az átlógatás nem jön be.

A nem irodalmi rész is tetszett. Bár a Fallout-sorozat nem szívem csücske, hangulatos volt a játékleírás, és jó volt Kovács T. Mihály cikke is a természeti katasztrófákról, bár szívesen láttam volna, ha a felelősség kérdése nem húzódik annyira háttérbe.

Mindent egybevéve jónak tartom az ehavi számot, és azt javaslom, aki még nem olvasta, pótolja be!

Korábbi bejegyzések a témában:
Száguldó robotok
Emberek a holdban
George kozmikus kincsvadászata

Kitekintés:
Galaktika

Karácsonyi dísz

Az idei első karácsonyi szerzeményem ez a mosolygó-hintázó Télapó. A dísz, amely természetes alapanyagokból készült, majd a karácsonyváró lakásdekoráció része lesz hamarosan, ha eljön az ideje. Bár a boltokat már ellepik az ünnepi műfenyőágak, itthon még várunk a díszítéssel.

Kényelmes és praktikus – Laptoptartó

Gyakran előfordul, hogy a laptopomat nem az íróasztalon, hanem például az ágyban ülve használom. Ilyenkor több probléma is felmerül, ami megnehezíti a géphasználatot: egyrészt a felület nem megfelelő, mert nem szellőzik rendesen a laptop, másrészt ölbe téve kényelmetlen, mert kemény, könnyen megbillen, és folyamatosan melegszik. Pár napja viszont kaptam egy BRÄDA névre hallgató laptoptartót (az Ikeából származik). Rettentő praktikus találmány! Az alja egy párna, ami ráadásul könnyen leszerelhető és mosható. Ezenkívül a párnának van egy kis zsebe is arra az esetre, ha szeretnénk valamit a közelünkben tudni, valamint egy füle, aminél fogva a pehelykönnyű szerkezet egyszerűen szállítható. A tartó teteje egy merev műanyaglap csúszásmentes felülettel és félköríves kialakítással, hogy a gépet használónak kényelmes legyen.

Nem csak ölbe téve praktikus. Nagy előnye, hogy a párna, amin áll, bármilyen egyenetlen felülethez alkalmazkodik.

Egy apró dolog van, ami lehetne jobb: kicsi hely marad az egérnek. Igaz, a laptopot egér nélkül is lehet használni, ezért ez a dolog nem kérhető számon a találmányon épp úgy, mint ahogy a pohártartó sem. :)

Viszont érdemes megjegyezni még azt is, hogy nem csak laptophoz használhatjuk! Írhatunk, rajzolhatunk, olvashatunk rajta, és ki tudja, valaki talán az ágyba kapott reggelit is erről fogyasztja.

A termék az IKEA honlapján:
BRÄDA Laptoptartó @ IKEA

Száguldó robotok

A Száguldó robotok egy különleges logikai társasjáték. Minden játékos egyszerre játszik benne ugyanazzal a céllal, ami nem más, mint minél több pontot összegyűjteni.

A 96 féleképp összerakható táblán akadályok és célok helyezkednek el különböző elrendezésben. A robotokat minden játék elején tetszőleges helyre lehet tenni, ami gondoskodik arról, hogy ne legyen soha két egyforma parti. Minden kör elején húzással választunk egyet a célokat jelképező korongok közül, ez lesz az adott kör célja.

Ekkor a játékosok mind magukban gondolkodni kezdenek, hogy megtalálják a legrövidebb utat a kör célja és az azzal megegyező színű robot között. A robotok bármilyen irányban indulhatnak, és bármennyit léphetnek, de nem tudnak megállni, amíg akadálynak vagy másik robotnak nem ütköznek. Csak ekkor változtathatnak ismét irányt.

Aki megtalálja a legrövidebb utat, az kapja a pontot (több egyforma megoldás esetén az, akinek eddig kevesebb pontja volt, egyforma pontszám esetén az előbb megoldó).

Olyan játék, amelyet egyszerű játszani, mégis nagyon izgalmas. Ráadásul a pontszerző játékosnak minden kör külön győzelemélményt jelent. Amikor játszottunk, szinte mindegy is volt, hogy ki nyert, annyira jó érzés volt egy-egy fogó feladványt megoldani. Gyakran minden megoldást megnéztünk. Ez praktikus volt, hiszen egymás ötleteiből is tanulhattunk.

Az élményt a scifi aranykorának filmjeit idéző bumfordi robotok, a szép, egyszerű tábla, és a játék színvonalas kivitelezése is fokozta. Különösen jópofa, hogy akár egyedül is játszható, de akár tízen is nekifoghatnak a robotos kincsvadászatnak.

Hasonló témákról korábban:
Nyolcvan nap alatt a föld körül (társasjáték)
Chronotron

Kitekintés:
A társasjáték saját honlapja
Próbáld ki online!
Társasklub – Száguldó robotok @ Lacxox

Kirándulás – őszi képek

Pénteken kirándultunk. Nagyon szépen sütött a nap, gyönyörű volt az őszi erdő.

Kitekintés
Őszi séta @ Vikiszava

Vudu történelem

Az összeesküvés-elméletek kiindulópontjaiként szereplő események jellegzetesen olyanok, amelyek mindnyájunkat érdekelnek, ha másért nem, az általános tájékozottság miatt. Ezeknél az eseményeknél fenn áll az a probléma (amely újabban egyre gyakoribb), hogy nehéz kiválogatni a rendelkezésünkre álló információhalmazból a valóságot, és elkülöníteni ezt a tévinformációk, a paranoidok képzelgései és a szenzációhajhászok lódításai közül.

A könyv nemcsak annyiból áll, hogy a kiválogatott nevezetes eseteknél (Diana hercegnő autóbalesete, a Kennedy-gyilkosságok, Marilyn Monroe halála, szeptember 11., stb.) összegzi a bizonyított tényeket és megcáfolja a légből kapott teóriákat. Ennél több: a könyv végére érve már mi magunk is megtanuljuk, mi alapján válogathatunk az információk közül, megtapasztaljuk a szkeptikus hozzáállás fontosságát, és megismerjük, hogyan is szoktak csúsztatni, akik ilyen témákról írnak.

Kitekintés:
Vudu esti mesék - Összeesküvés-elméletekről röviden @ Katherine's Bookstore

Az új Corvin Sétány és Corvin Bevásárlóközpont

Péntek délután elmentünk megnézni az újonnan kialakított sétányt és a frissen megnyílt plázát a Corvin Mozi mögött. Készítettem képeket, íme: