Másfél hete még a nyaralás közepén álltunk, Bulgáriában..
Néhány körülményt leszámítva nagyszerű volt: csupa huszonéves a meleg, napfényes bolgár Naposparton, a Fekete-tenger partján. Buszos társasutazás volt az Exit tours szervezésében, nagyon jó áron¹.
Három busz indult Budapestről egy kis késéssel, mert nem volt mindenkinek helye, de valahogy megoldották (állítólag voltak, akik lépcsőn ülve utaztak). Az ígért 20 órából 24 lett, ami nem csoda, mert általában 1,5-2 óránként megálltunk. A hosszúra nyúlt utazás végén alig vártuk, hogy kiszállhassunk a kényelmetlen forró buszból, és beköltözhessünk apartmanunkba. A kiszállás megtörtént az első szállás előtt (a csoport egy része itt kapott helyet, mi máshol), de itt megakadt a dolog: csak ácsorogtunk a negyven fokban, és vártunk, vártunk, hogy mi lesz. Senki nem volt, aki tájékoztatott volna minket, mire várunk, miért várunk, csak szóbeszédek terjengtek, hogy három bőrönd a másik buszon van, és azt kell megvárnia hetvenakárhány embernek, de a szervezőknek fogalmuk sincs, hol van a várt busz, meg olyat is hallottunk, hogy nem tudják, hol van a mi szállásunk, és ezért várunk. No, mindegy, végül is két óra (szomjas) ácsorgás után valami deus ex machinának köszönhetően elvittek minket az apartmanházunkhoz, igaz, először elhajtott mellette a busz, de az egyik utas szólt, hogy rossz irányba megyünk. Végül meglett. A beköltözés is nehezen ment, mert nem volt elég szoba. Valahogy ezt is megoldották: mi például egy négyszemélyes két szoba + napalli helyett egy kétszemélyes egy szoba + nappalit kaptunk pótágyakkal. Azt meg kell említenem, hogy így is bőven elfértünk, nagy volt, szép és tiszta, légkondival, tévével. Sajnos a konyha mindenkit meglepett, az utazási irodát is, akik nyilván elfeledkeztek arról, hogy telefonon is és interneten is lehetséges már a kommunikáció és az információszerzés a mai világban: nem volt tűzhely! Minden más volt: hűtőszekrény, mosogató, mikró, kávéfőző, tányérok, poharak, evőeszközök. (A főzésre alkalmas edények szintén hiányoztak.) Ez azért volt olyan kellemetlen, mert úgy készültünk, főzni fogunk. El is cipeltünk rengeteg dolgot, amit ilyenkor célszerű, hogy ne kajára költsük a pénzünket. Megoldásként rezsót és edényeket ígértek nekünk, mindenkinek! (A másik szálláson sem volt tűzhely, úgy látszik, ez bolgár specialitás – amúgy vajon rosszul tudom: az apartman lényege nem pont az lenne, hogy magunknak főzünk? már sok apartmanban megfordultam, tűzhely mindenhol volt!) Az ígéret nem teljesült, csak részben: utolsó előtti nap kaptunk egy kis fazekat, ennyi.
Reménykedve abban, hogy megoldódnak a kellemetlenségek, elmentünk pénzt váltani (azt tanácsolták, vigyünk eurót, és a helyszínen váltsuk át levára, így a legjobb), és megnéztük a tengerpartot. Végre, ebben nem csalódtunk! Bár kiépítetlen volt az út a partig, nem volt zavaró, a homok sárga, a víz tiszta. Ráláttunk Nessebarra:
(Imádom a tengert! Felemelő érzés állni a partján és nézni, hallgatni.)
Már első nap megkóstoltuk a taratort, az uborkalevest.
Estére welcome partyt ígértek, meg azt, hogy az első ital ingyenes, de ez utóbbi természetesen nem bizonyult igaznak. A helyszínig nagyon sokat kellett sétálnunk, így kezdtünk ráébredni, milyen messzire kerültünk a központtól. Körülbelül másnap meg is bizonyosodtunk róla: bementünk taxival körülnézni, hátha szerezhetünk edényt. Hát, azt nem találtunk, de minden mást igen! Hatalmas élet volt ott! És a nyaralás során többször megtapasztalhattuk, hogy éjjel is milyen jó hely! Mennyivel könnyebb lett volna, ha a másik szálláson kapunk helyet, és nem kell taxizni meg buszozni! Viszont a tengerpartja koszos volt: vízinövények és sok szemét úszkált benne, és rengeteg medúza!! Én inkább kihagytam akkor a fürdést. Aznap a parton sétálva mentünk haza (azt hiszem, 3 km volt az út). Ahogy haladtunk fokozatosan tisztább lett a tenger. Út közben láttunk motorcsónakokat, amik banánt, ejtőernyőt, meg ilyeneket húztak: akkor elhatároztuk, a banánt mi is kipróbáljuk. Utolsó nap meg is történt :) . Volt „szerencsénk” egy nudista strandon is átsétálni, kicsit sokkolt a látvány… :D
A napok nagyrészt napozással teltek a tengerparton (hallgattuk a tenger zúgását, vagy bementünk a vízbe élvezni a nagy hullámokat) vagy a szálloda medencéjénél, volt, hogy bementünk a központba sétálni, vásárolni, nézelődni. Érdekesség, hogy gyorséttermekben árulják a héjában főtt krumplit. Középen felvágják, vajjal összetörik a közepét, és kérhetsz rá mindenféle feltétet: tzatzikit, sonkát, trappista vagy juhsajtot, tonhalat, stb. (Só, hagyma is van rajta, igény szerint.) A palacsintájuk pizza nagyságú, és kérheted édes vagy sós töltelékkel: én ettem egyszer hagyományos csokisat, és egyszer juhtúrósat, és mindkettő finom volt! Nagyon tetszett, hogy a gyümölcsárus (zöldséget nem lehetett kapni) műanyag villával pohárban feldarabolt gyümölcsöket is árul: sárgadinnyét, görögdinnyét, barackot stb. Az árusoknál rengeteg plüss marionettet lehet kapni, a rózsából készült termékek is gyakoriak – természetesen. Bulgáriában érdemes igazi bőr dolgokat venni, mert a magyar árakhoz képest olcsó. Találkoztunk olyan emberekkel, akik hüllőket adtak át a turistáknak, hogy azzal pénzért fotózkodhassanak. &bdauo;I” nagyon érdeklődött az állatok iránt, így sikerült megfognia egy kisméretű krokodilt (szegénynek celluxszal ragasztották le a száját!!), és két kígyót is betettek a nyakába. Az egyik olyan nagy és vastag volt, hogy a közelébe sem mertem menni..
Egyik nap Nessebarba² kirándultunk. Gyönyörű hely tele templommal, rommal, bazárral, hangulatos, tengerre néző teraszokkal, fából készült lakóházai jellegzetesek:
A helyi buszjárattal utaztunk. Majdnem az egész szigetet körbesétáltuk, fotóztunk, én bementem néhány templomba. Ebédeltünk egy vendéglő hangulatos teraszán, majd ajándékokat is vettünk. Jó kis kirándulás volt, számomra a legemlékezetesebb esemény az egész nyaralásból.
Esténként általában kártyáztunk és/vagy bulizni mentünk a központba kisebb-nagyobb sikerrel. Utolsó estére a szervezők búcsúbulit „szerveztek”. Azt írták (mert a tájékoztatás általában úgy történt, hogy nyomtatott vagy kézzel írt üzenetet szúrtak a kilincsünkre az utolsó pillanat előtt, amit vagy észervettünk, vagy nem), hogy 11-re jön értünk a busz, ami bevisz a városba. Így is lett, viszont a buszon közölték velünk, hogy „egyénileg megoldott” a hazaút, így akinél volt, összekaparta, és félretette taxira maradék leváit, mivel éjfél után nem jár a helyi járat. Azt is elmondták, hogy egy, a ZP-hez hasonló helyre megyünk. Oda is értünk, nagyon hangulatos hely volt, csak aznap este ott pont nem volt buli. A társaság szétszéledt, és kerestünk más helyet, végül egész jó kis éjszakánk volt. Hajnalban értünk haza, én még gyorsan összepakoltam, hogy ne reggel kelljen, mert 11-kor kellett elhagyni a szállást. A portások búcsúzóul meggyanúsítottak, hogy elloptunk egy törölközőt, de kiderült, hogy a takarítónők láttak rosszul, és egyet nem vettek észre.
A kiköltözést követően másfél órát várakoztunk az épület bejáratánál (hulla fáradtan a kevés alvás miatt), és vártuk a buszt, hogy bepakolhassunk, és elmehessünk fürdeni, ahogy megígérték. Mivel nem mondott senki semmit, csak ekkor jöttünk rá, hogy mi minek várunk, miért nem a csomagmegőrzőbe tettük a csomagunkat, hiszen mégiscsak a délutáni indulás előtt lehet majd bepakolni. Eddigre a csomagmegőrző tele volt, így délutánig mi őriztük a bőröndjeinket felváltva, hogy azért a hőségben néha bemehessünk a medencébe.
A hazaúton pechem volt, mert fölöttem a hangszóróból is levegő áradt egy hiba miatt. Bár azt hiszem, nem csak én fáztam huszonakárhány órán keresztül, mert éjjel hallottam, hogy más is szidja a sofőrt, minek megy a légkondi. Lementem szólni, hogy fönt mindenki fázik, de mivel „72 emberhez nem lehet igazodni”, nem történt semmi.³ Valahogy túléltük, a budapesti napsütésben kiolvadtak a végtagjaink, és csak néhány nappal később jutott eszembe a hazaút, amikor kijött rajtam a megfázás. Napokig az ágyból sem volt energiám felkelni, mostanra javul a helyzet.
A tanulság:
Bulgária nagyon szép hely, máskor is szívesen utaznék oda, de ezzel az utazási irodával soha többet! (Pedig ez volt nálam a második esélyük, ha már véletlenül úgy alakult, hogy pont ők szervezik, mert Prága után is ugyanerre jutottam. :P Mellesleg elmaradtak olyan ígért dolgok is, amikről itt nem írtam.)
_____________________________________________
¹ez nem a szervezésnek, hanem a bolgár áraknak volt köszönhető
²azt hiszem, nincs szabály arra, hogy hogy írják latin betűkkel: Nessebar és Nesebar formájában is láttuk a helyszínen is
³emeletes busz volt
Korábbi utazás:
Szentendre
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
