Az új Word

A héten a Microsoftnál Word 2010 Beta néven próbálhattam ki a népszerű szövegszerkesztő alkalmazás új verzióját, amelynek még nem végleges a neve.

Első ránézésre nagyon hasonlít elődjéhez, a Word 2007-hez, amely elsőre sokaknak ijesztően szokatlan volt, ám végül nagyon kényelmesnek bizonyult. Az eszköztárakat ahhoz hasonlóan fülekre osztották. Újdonságot a File menü újbóli megjelenése jelent, amely visszafoglalta helyét az Office gombtól, amely leginkább csak a Windows Vista és a Windows 7 gömbszerű Start menüjét ellensúlyozta a szemünk számára.

A File füllel behívható lap a teljes képernyőt betölti, és könnyen átlátható elrendezésben mutatja a hagyományos tartalmat (Megnyitás, Mentés stb.). Érdekesség, hogy a nyomtatás párbeszédpaneljét beépítették ide teljes egészében.

Amit nagyon praktikusnak találok, az a File menü Info menüpontjának Változatok (Versions) része, ahol aktuális dokumentumaink korábbi biztonsági mentéssel létrejött változataihoz térhetünk vissza. Sőt, korlátozott mértékben, de képes korábban bezárt, mentetlen dokumentumok visszahozására is (menüben állítható).

Mentés tekintetében továbbra is kényelmesen rugalmas maradt. Él a hagyományos Word 97-2003 típusú mentés továbbra is (azaz több mint egy évtizedre visszamenőleg kompatibilis), sőt immár alapból menthetünk PDF formában is.

Néhány egyéb újdonság a teljesség igénye nélkül:

• A vonalzóhoz hasonlóan elrejthető eszköztár.
• Szövegdoboz (és egyéb befoglalóban lebegő ábrák) elhelyezésének lehetősége táblázatban és táblázaton.
• A befoglalóban lebegő ábrák végre nem vadulnak meg a felső és az alsó margó közelében.
• Mentett dokumentumok címkézése.
• Keresési találatok gyors megjelenítése szövegkörnyezettel.
• Otthon telepített Word távoli elérése.
• És ami még határozottan pozitív: az automatikus javítás első alkalommal, amikor keresztbe tesz, bűnbánóan felkínálja saját kikapcsolását is.

A blog világa és a kultúra

Blogszerzőként érdekes volt meghallgatni Szávai tanár úr előadását, amelyet az Írószövetség főhadiszállásán tartott a fenti címen. A történeti naplóírás és a hétköznapi naplóírás szemszögéből egyaránt vizsgálta a jelenséget. Nyílt olvasói és régi blogíró szemmel.

Tézise, amelyet meggyőzően alátámasztott, az volt, hogy a blog megjelenésével hiánypótló jelentőségű. Rengeteg embert vesz rá az írásra és az olvasására, ezzel helyreállítja az egyensúlyt amelyet a televízió és a személyi számítógépek által nyújtott szolgáltatások változtattak meg a vizuális iránynak kedvezve.

Az előadás utáni vita eleinte keveset tett hozzá a témához. Később amikor a kevéssé érdekes technikai kitérők után végre ismét a blogokról volt szó, érdekesebb vélemények is elhangzottak.

Mennyire hasznos a blogok szubjektivitása? A magányos vagy a társas élet része-e?

Bennem az a kérdés merült fel, vajon a blogszerzők tisztában vannak-e az olvasószámmal együtt növekvő felelősséggel, amelyet nyomon követőik nyelvére és gondolkodásmódjára gyakorolnak.

Ajánlott oldal:
Szávai János honlapja

Prágai hétvége - 2. rész

Péntek este a Két macskában vacsoráztunk, amelyet idegenvezetőnk ajánlott. Furcsa hely volt, a középkori kocsmák hangulatát idézte kopott bútoraival, egyszerű berendezésével. Itt tapasztaltuk először, amire később az idegenvezető is felhívta a csoport figyelmét, hogy a csehek elég morcosak. Nem volt valami udvarias a kiszolgálás, de a vacsora finom volt. Megkóstoltuk a knédlijüket és a krumplis lepénybe takart sertést.

Vacsora után egy hideg felderítőút következett: megkerestük a legközelebbi metrómegállót, hogy hazamenjünk. Sikerült jegyet vennünk és egy rövid térkép-tanulmányozás után könnyedén visszajutottunk a szállásunkra.

Másnap, míg a csoport nagy része fakultatív programon vett részt, mi kényelmesen megreggeliztünk a hotelban: svédasztalos reggelink volt bőséges választékkal. Ez után elmentünk a közeli Billába bevásárolni. A boltban amúgy ismét barátságtalan (mosolytalan) arcokkal találkoztunk.

Dél körül a belvárosban csatlakoztunk a csoportunkhoz, és elindult a szombati városnéző túra.

Ezúttal a Hradzsint, a Várnegyedet fedeztük fel. A vár tövéből indultunk, ahonnan szép séta vezetett az egyik, két őr által őrzött kapuhoz. (Közben jó rálátás nyílt a monumentális Szent Vitus-katedrálisra.)

Az őrök, mint Londonban, egy-egy kis fülkében várakoznak némán, míg fel nem váltják őket társaik. Sajnáltuk őket a hidegben, persze könnyen lehet, hogy mi jobban fáztunk, fülke híján. :) Elérkeztünk a vár négyszögletes udvarára, ahol érdekes történeteket hallgathattunk idegenvezetőnktől a várat építtető-átépíttető királyokról, a Nemzeti Galéria létrejöttéről, stb. Sajnos nem emlékszem a pontos sorrendre, de hamarosan az Érseki palota előtti téren találtuk magunkat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, és ahol – lényeges szempont! – volt alkalmunk beszerezni egy kis forrócsokit abban a reményben, hogy átfagyott végtagjaink és orrunk átmelegszik. (Többé-kevésbé hatott…) Bejártuk az egész várat, minden oldalról láttuk a Szent Vitust: bélletes főkapuzatát, mozaikos oldalhomlokzatát, és találkoztunk a „Kolozsvári testvérek” Szent György és a sárkány szobrának eredetijével. Az Aranyművesek utcája irányában láttunk sokféle, szebbnél szebb épületet különböző funkcióval különböző korszakokból. Az Aranyművesek utcája bejáratánál különös édességet találtunk: kerek, kb. 10 cm átmérőjű meleg fahéjas ostyát árultak, amelynek kinézete létező pénzérmét utánzott, és nagyon finom volt.

Eljutottunk a Várnegyed másik oldalára, ahonnan messze ellátni, és szép rálátás nyílik a városban kanyargó Moldvára. Egy hosszú lépcsőszakaszon át hagytuk el a várat.

A délután folytatásaként felfedeztük a Kisoldal egy nagy részét: macskaköves utcákon, hangulatos polgári lakóházak között, vendéglők mellett vezetett az utunk Moldva-parttól Moldva-partig.

Késő délután egy hosszabb fagyoskodó várakozás után hajókiránduláson vettünk részt. A folyóról nézhettük végig a kivilágított várost a róla szóló történetet hallgatva közben. Ezután egyre inkább szétszéledt a csoport, kettesben értünk a már ismert Vencel-térre, ahol boltokban nézelődtünk és vacsora címén leteszteltük az ottani egyik McDonald’s-ot. A másik Vencel téri éttermüket meghagytuk a vasárnapi, indulás előtti ebédhez.

Korábbi bejegyzések:
Prágai hétvége – 1. rész

Prágai hétvége - 1. rész

Hangulatos hétvégét töltöttünk el Prágában egy héttel ezelőtt egy csoportos utazás keretein belül. Péntek kora reggel indultunk, és kora délután érkeztünk meg lakótelepi szállodánk elé. Nagyon érdekes volt a hotel, mert egy 20 emelet magas panelházból volt kialakítva. A recepció és környéke elegáns volt és hangulatos, az apartmanunk már kevésbé, de azért nem volt rossz.

Miután elfoglaltuk a szobát, azonnal indultunk felfedezni a várost. Buszunk, helyi idegenvezetővel a mikrofonnál, bevitt minket a belvárosba. Nagyon jó idegenvezetőnk volt, mindenről mesélt és rengeteg információt elmondott úgy, hogy élvezetes volt hallgatni.

A városnézést a Vencel tér közelében lévő pályaudvarnál kezdtük, majd a híres téren át elsétáltunk az Óvárosba, azt követően a Zsidónegyedbe. Gyönyörű utcákon, tereken, parkokon át vezetett az utunk, amit az esti fények még hangulatosabbá tettek. Láttuk a félbemaradt Havas Boldogasszony templomot, az Orlojt (a toronyórát, amely az időn kívül a bolygók állását is mutatja és a múló idővel párhuzamosan a halál közeledtére hívja fel a gyanútlan turisták figyelmét), a Tyn-templomot, a Zsidónegyed zsinagógáit, és mindenütt szépen felújított, különböző korokból megmaradt lakóházak vettek minket körül. De rettenetesen hideg volt! Sajnos legalább annyi figyelmet elvett a vacogás és a hideg elleni küzdelem séta közben, mint amennyi a városra maradt. Alig vártuk a séta végét, amikor is kettesben beültünk a Két macskába egy cseh vacsorára.

(folyt. köv.)

Új tagok a gyűjteményben

Az alábbiakkal bővült legógyűjteményünk a közelmúltban.

	A spotkocsi brnoi szerzemény. Számos új fajta alkatrészt hozott a gyűjteménybe (pl. a sárhányók, a telefonkagyló stb.). Nagy öröm, hogy új személygépkocsival gazdagodott a város. Méretei alapján országúti cirkáló. A segélyhívó telefon jópofa adalék a készlethez. Az emberke furcsa arckifejezése ellenére is jópofa az újfajta frizurájával és eleganciájával.
A nagy építődoboz emlék Prágából. A több mint 400 darabot tartalmazó doboz jó választás kockavadászoknak. Az ajtó és az ablak, amelyet benne adnak, a régi fajta vastag kerettel kicsit különös, de jól hasznosítható. A liliom által folytatott építkezésekhez nélkülözhetetlen a sok kocka, az én gyűjteményembe pedig jól jön a szerelő ruhás emberke, amely ebben az egy készletben található meg.
	A motoros üldözés, ahogy az alábbi kettő is születésnapi ajándék. A készlet Indiana Jonest, az idősebb Mr. Jonest valamint egy őket üldöző katonát tartalmaz. Motorokkal és katonai ellenőrző ponttal. A két Jones-figura Az utolsó keresztes lovag című filmnek megfelelően Harrison Ford és Sean Connery vonásait viseli. A motorok kidolgozottsága nagyon jó, és tetszik, hogy a katona egyenruhája csak utalásszerű.
A kulcstartó a fenti készletben is megtalálható Indiana Jones figura láncra fűzött megfelelője. Érdemes górcső alá venni, és megnézni, hogy minden holmija megvan, amitől ő Indy: a kalap, az egykor fehér ing, bőrdzseki, pisztolytáska, össze-vissza lötyögő oldaltáska. Előreláthatóan a pendrive-omra vigyáz majd.
	A közel harminc centis Exoforce robot egy klassz készlet. Rengeteg pózban képes megállni, valóban a mecha animék pilóták által vezetett óriásrobotjaira emlékeztet. Fegyverzete, pilótájának öltözete, és a pilótafülke kialakítása egyaránt nagyon ötletes. Érdekesebbnek találom, mint a Bionicle készletsorozat tagjait. Egyedül az a kár, hogy a díszített elemek nem festettek, hanem matricázni kellett őket.

Korábbi bejegyzések:
Legóhírek
A hotdogárus, a lovag és a majom

A háttérkép a http://www.lugnet.com/fibblesnork/lego/backgrounds/ oldalról származik.

Legóhírek

Tegnap megjelent blogunkon a Legóhírek címszó, ami alatt a legóépítményeinkre mutató linkek találhatók.

Az elmúlt hetekben két homlokzatot alkottunk meg építészeti motívumokkal, többé-kevésbé korhűen, egy-egy stílusnak megfelelően.

Bővebb információ a Legóhírekben! :)

Csokis banántorta

Amikor a boltban megláttam a piskótából készült tortaalapot, arra gondoltam, próbáljuk ki!

Először is banánkarikákkal befedtük a megtöltendő felületet, majd leöntöttük Szerencsi kakaóból készült házi pudinggal. A kettő íze nagyon jól illik egymáshoz, a csoki és a banán jó páros! A pudingra még került díszítésképp és – nem utolsó sorban – íz-kiegészítésképp meggy (magozott meggybefőttből), végül pedig csokihangyával szórtuk meg a közepét. Nagyon finom lett, és a piskótaalapra sem volt panasz.

Azért tényleg nem rossz találmány a boltban vehető alap, mert rengetegféle süti készíthető belőle egyszerűen és rövid idő alatt. Csak a puding ízén-fajtáján és az alá vagy fölé tett gyümölcsön és egyében múlik az eredmény, amit változatosan lehet variálni. Ez jó pont egy gyorsan elkészíthető desszertnél!

Szivárvány Bútoráruház: vigyázat, átverés!

Konyhánk berendezéséhez összeállítottuk a listát a konyhabútor-elemekből, amelyekre szükségünk lesz, és feltérképeztük a bútoráruházak kínálatát. A Nagyvárad téri Szivárvány Bútoráruházban találtuk meg azt az ajánlatot, ami leginkább kedvezett az elképzeléseinknek. Kifogtunk egy akciós ajánlatot, 69 ezer forintért megvehettünk egy garnitúrát, ami mindent tartalmazott, amire szükségünk volt, egy elemet leszámítva. Megrendeltük hát a garnitúrát, és rendeltünk hozzá egy ugyanolyan kinézetű kiselemet 13 ezerért.

Bár a garnitúrán lévő nyitógomb megfelelt volna, az eladó felajánlotta, nyugodtan válasszunk másféle fogantyút rá, ha szeretnénk. Miért ne? A plusz felár nélküliek közül kiválasztottunk egy szebbet, elegánsabbat, és természetesen olyannal kértük a külön rendelt bútorelemet is, és – sajnos – azonnal fizettünk.

Néhány nap múlva megérkezett a garnitúra (a külön elemre 3 hetet kellett várni a gyártás miatt, amiről tájékoztattak előre). Ekkor ért minket az első meglepetés: az eredeti nyitógombokat kaptuk, nem a kiválasztott elegáns füleket. Kiderült, hogy azokat nem is tehették volna fel, mert a garnitúrára csak egycsavaros gombokat szerelhetnek, két helyen csatlakozó füleket, mint amit a megrendelőlapunkra felvettek, nem. Jó, elfogadtuk a helyzetet, hiszen így is jó a bútor, és úgy sem volt fontos szempont a nyitógombok kinézete a vásárláskor, de akkor meg miért volt a felhajtás? Miért győzött meg az eladónő, hogy választhatunk mást, és ami a legérdekesebb a dologban: hogy kerülhetett a megrendelőlapra, ha ilyen nem lehetséges? Mindegy, lesznek még érdekesebb kérdések is, ha folytatjuk a történetet.

Következő lépés: bementünk másnap az üzletbe, hogy szóljunk, ha már a garnitúrát más gombbal kaptuk, mint rendeltük, a későbbre várható darab gombja is olyan legyen, írják át a megrendelőlapot. Nem írták át a szemünk láttára, csak lazán közölték: jó. Nem volt megnyugtató az eladónő memóriájára bízni jövőbeli konyhánk kinézetét, főleg miután ő vette fel az eredeti megrendelést is, hibásan, de nem volt mit tenni, úgy látszik, náluk így megy. Megjegyzi vagy felírja, mindegy, úgyis zsákbamacskát kapunk.

Ugyanis mikor letelt a három hét, és érdeklődtünk, megérkezett-e már az utolsó darab, még megdöbbentőbb dolgokkal szembesültünk: alig kaptuk meg a színben passzoló fogantyút (külön kérni kellett, mert egy harmadik félével akarták adni), a bútordarab lába teljesen más volt, mint vártuk, viszont kaptunk mellé egy elképzelhetetlenül hosszú lécet: ha gondoljuk, vágjuk méretre, és takarjuk el azzal a lábat, akkor majd úgy néz ki, mint a garnitúra többi része. Amellett hogy nem olyan állapotban adták át, amit rendeltünk, mint ahogy kellett volna, még ők voltak felháborodva, lekezelően viselkedtek, kiabáltak. (No comment…) Akkor lepődtünk meg, amikor az asztalos nekilátott kijavítani a Szivárvány Bútorház hibáját: a szekrény nem volt befejezve, a felső részt az asztalos csavarozta a helyére.

Szóval akció ide vagy oda, a pénzünkért konyhabútor helyett nem kaptunk mást, mint zsákbamacskát és építős játékot (egy kis ordítozással fűszerezve), amit plusz pénzért egy asztalossal kellett összerakatni.

Hát, köszönjük az izgalmakat! Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy a Szivárvány Bútoráruházban vásároltunk!

Final Fantasy Tactics

Amikor elkezdtem játszani, még nem is sejtettem, milyen bonyolult történetű játékkal állok szemben. Politikai köpönyegforgatások, udvari és nemesi intrikák, mérgezések, merényletek, egyházi cselszövés, polgárháború és parasztfelkelés tombol a történet színhelyét jelentő Ivalice nevű birodalomban.

A hangulat szomorú, de elképesztő ötleten alapszik. Egy olyan hős történetét meséli el, akiről a történelem megfeledkezett, míg az általa kivívott békét egy gazembernek tulajdonította.

A játékosnak tehát nem a hősi hírnévért kell küzdenie, nem várhat az utókortól semmiféle igazolást tetteire válaszul, mégis ki kell tartania elvei mellett. Vajon nem úgy a legnemesebb-e küzdeni egy eszméért, hogy győzelmünk esetén kizárólag az eszme diadalmaskodik (többé-kevésbé), ránk senki sem fog emlékezni.

A játék nem könnyű, sok gyakorlást, jó előrelátási képességet igényel, de maga a játékmenet nagyon izgalmas és egyáltalán nem monoton. Ami egy kicsit feszíti az idegeket, az animáció lassúsága, de emulátorban háromszoros sebességre gyorsítva már nagyon élvezhető. Zenéje elég jellegtelen és jelentéktelen, a főcím azonban nagyon lelkesítő.

Annak ellenére, hogy tizenegy éves játék, és már sokkal modernebbek is vannak, rengeteg kellemes, izgalmas órát ültem előtte, és mindenkinek ajánlani tudom, hogy vigye harcba csapatát. Apródok, gyógyítók, lovagok, fehér- és fekete mágusok és még rengeteg (összesen húsz) különféle mesterséget tanulhatnak emebereink, nem számítva a kiemelt szereplők saját harcmodorát.

Ami különös, hogy ebben az Ivalice-ben csak emberek laknak, ellentétben a Tactics Advance és a XII-ben megismert Ivalice-szel, amelyet bangaák, vierák, nu mouk és moogle-ok népesítenek be. Igaz, így komolyabb a játék, ugyanakkor sokkal kevésbé színes.

A hotdogárus, a lovag és a majom

Megnéztük mit is lehet összeépíteni a 8398-as hotdogárusból, az 6515-ös lovagból, és a 4916-os creatorból. A közös építés eleinte egy terasz, majd egy baldachinos trónus készítését célozta meg, a végső eredmény azonban egy komoly időutazó csapat lett.

Az időgépben az utazó már kész az indításra. Készüléke felfegyverzetten repíti őt előre a középkorból. Útitársa, aki a XXI. század ruháival álcázza magát, az időbója kronoantennájával már bemérte a célt.

Aranygyűrű

Révay József történész regénye, az Aranygyűrű egy második század fordulóján, Rómában játszódó romantikus mese. Története inkább kedves, mint feszítően izgalmas, hangulata viszont jellegzetes.

A szerző a történeten keresztül megmutat rengeteget a római életből és szokásokból, ütközteti szereplőiben a római és a görög kultúrút, valamint egy idealisztikus harmadikat, amelyet a történetben a dákok személyesítenek meg. Ezeket természetesen jó íróhoz méltón feltűnés nélkül, azaz egyáltalán nem didaktikusan teszi. Közben az olvasó megismeri a Kárpát-medence meghódításának történetét is.

A célközönség elsősorban a fiatalabb korosztály, de ahogy ez a mesékkel lenni szokott, mindenki örömét lelheti benne.

A Google ismét a jövő felé nyúl

A Google új ötlete, amelyről az [o]rigón olvashatunk részletesebb, jelentős lépés afelé, hogy megvalósuljon egy scifi-álom, mégpedig az, hogy úgy készüljön számunkra útvonal az erre való műszerben, hogy az figyelembe veszi a pillanatnyi közlekedési viszonyokat, és dugó esetén gyors elkerülőútvonalat javasol.

Nagy léptékben ezzel az ötlettel lehetővé válik egy egyenletes terheléselosztás a közutakon, ami mindenki életét megkönnyítené.

Különös, mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy egy-egy ilyen tudományos-fantasztikus regénybe illő dolog egyszerre valósággá válik. A regényekben és a filmekben még mindig képtelefonokról álmodunk, miközben a Windows Live Messenger, a Skype, sőt a böngészőből futó Google Talk is lehetőséged ad erre már egy ideje.

GPS-ek segítenek minket a célunkhoz, a mosógépek kiszámolják a számukra szükséges vízmennyiséget, pendrive-on a zsebünkben hordozhatjuk a legfontosabb dokumentumokat, olvasnivalót, képeket, zenéket, programokat, a hibridautók akár álló motorral is száguldhatnak, a mobiltelefonok természetessé váltak. Az ötvenes és hatvanas évek scifirajongói ha hirtelen előreutazhattak volna napjainkba beleborzongtak volna azoknak a tárgyaknak a megismerésébe, amelyeket mi a legnagyobb természetességgel használunk naponta. Mi azonban nem is figyelünk rájuk, nekünk már az újabb kéne amúgy is az adott eszközből, és számunkra a scifit az őssejtkutatás, a nanotechnológia és a sötét anyag jelenti.

Chronotron

Idejét nem tudom, mikor játszottam utoljára olyan kétdimenziós ugrálós játékkal, amely komolyan lekötött. Most ismét találkoztam egy ilyennel, a böngészőn keresztül játszható Chronotronnal.

A játék története egyszerű: Chronotron egy időutazó robot, aki elveszett az időben és meg kell javítania időgépét, hogy hazajusson. Ellenfelei nincsenek, viszont segítsége sincs. Ha erre van szüksége, csak magára számíthat. Az időkapszula segítségével végtelenségig többszörözheti magát, ha újra és újra visszamegy az időben, így összetett feladatot is el tud végezni önmagával csapatban, mint ahogy Dr. Emmett Brown odaadott magának egy szerszámot a Vissza a jövőbe című filmben.

A játék nehézsége viszont az, hogy már az első mozdulatoknál előre kell gondolkodnunk, hiszen nem akadályozhatja meg önmagát abban, hogy korábbi példányai visszajussanak a gépbe, azaz nem hozhat létre időparadoxont.

A Chronotron bonyolult előtervezésre, és gördülékeny csapatmunkára tanítja a játékost, miközben rövid, de fogós feladványai jól kikapcsolják az embert.

Töltött cukkini

Ebédre töltött cukkinit ettünk. Egy internetes receptet kevertem anyukám receptjével, és a próba jól sikerült, finom lett az ebéd.

A cukkinit megpucoltam, hosszában kettévágtam, és kivágtam a magos részeket. Ezután az üregeket és a peremeket megkentem egy kevés olajjal, majd az üreget kibéleltem a sovány felvágottal. Ezután zöldségkeverékkel töltöttem meg, ami apró kockákra vágott paprika, paradicsom és vöröshagyma keveréke volt (meg is sóztam). A friss zöldségekre került még pár keskeny szelet felvágott, majd sajtcsíkok. A két fél töltött cukkinit ezután alufólia grilltálcán a sütőbe tettem. Maximum hőmérsékleten kb. 30 perc alatt megpuhult az alap, a sajt pedig ropogósra sült. Köretnek rizst ettünk hozzá.

A hozzávalók tehát a következők voltak: cukkini sovány felvágott sajt paradicsom paprika vörös hagyma olaj só

Korábbi receptek:
Mondolás tálbanfőtt