B.Ú.É.K.!

Levelek Júliának

Jó kis film volt, az a tipikus magányos szíveket felvidító kellemes történet. Gyönyörű olasz tájakon játszódott a cselekmény nagy része, így nagyon szép képeket láthattunk, legalább olyanokat, mint a Napsütötte Toszkánában. Egy kicsit naiv a történet, nem megy bele a felmerülő kérdések mélységeibe és sok közhelyet süt el. Mivel ilyen, fölöslegesen féltem tőle, hogy tragédia is lesz benne. Az nem volt, csak mesebeli boldogság, ahol még a gondokból sem csináltak nagy ügyet. Aki kellemes szórakozásra és álmodozásra vágyik, feltétlenül nézze meg! Nagyon jó hangulatú film, igazi feldobós mozi.

Hasonló témák:
Életképek
Csillagpor contra Felkoppintva
Egy csipet csillagpor

Boldog karácsonyt!

Karácsonyi mézeskalács

Megsütöttem életem első mézeskalácsát, a receptet itt találtam. Nagyon jól sikerültek, készült pár különleges darab is. Tényleg egyszerű a recept, és finom a süti! Ez alkalommal avattam fel a gyúródeszkám és a sodrófám is. :)

Hasonló bejegyzések:
Csokikrém
Epres pite
Majomkenyér

Téli teák

A hideg téli napokon különösen jólesik az embernek teázni. Közben ezt az élményt összeköthetjük a karácsonyi várakozással, választhatunk az ünnepekhez kapcsolódó ízeket: narancs, fahéj, vanília… Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb a választék a téli teák terén. Most fedeztük fel a Pickwick új ízét, a szilvás-vaníliás-fahéjas teát, ami isteni! Első alkalommal 1 filter/csésze arányban kóstoltam, és olyan hihetetlenül finom volt, igazi szilva íze van, olyan mintha édes szilvás sütit ízlelnék. Azóta ez a kedvencem.

Viszont meg kell említenem még a Milford teákat is, amelyeket szintén nagyon szeretek. A már réginek számító almás-fahéjas is nagyon kellemes, csak lassan már unalmas, mert évek óta minden télen szerzek belőle. Különleges még a vérnarancsos, ami az előbbi két ízkombinációval szemben savanykásabb, ezért frissítően hat.

Nagyon jó dolog, hogy nem csak a díszekkel, illóolajakkal, süteményekkel, hanem a teákkal is hangolódhatunk az ünnepekre. És örülök, hogy mindig kitalálnak valami újat!

Hasonlók korábban:
Szörpverseny
Csokis kézkrém és társai

Egy, kettő, három és Az ibolya

Megnéztük a Pesti Színházban játszott két egyfelvonásos Molnár Ferenc darabot. Mindkettő nagyon élvezetes darab sok komikummal, miközben mindkét műnek csattanós erkölcsi mondanivalója van.

Nagyon tetszettek a díszletek, különösen az Egy, kettő, háromé, ahol a bankigazgató irodájának ablakából gyönyörű kilátás nyílt – messziről ceruzarajz hatása volt a képnek, ami részletesen kidolgozott városképet ábrázolt, méghozzá a Szent István bazilikát véltük felfedezni a város templomában. Ahogy telt az idő a történetben, szépen lassan kigyulladtak a város fényei is. A jelmezek is magukkal ragadtak: kamáslis férficipők, a 20. század harmincas éveiben divatos ruhák, korhű frizurák.

Érdekes élmény volt, hogy mivel mindkét színműben ugyanazok a színészek játszottak, a szünet után mindenkit megnézhettünk más karakterben. Például Kern András bankigazgatóból szolgává változott. Nagyon tetszett az éles kontraszt a két hiteles alakítás között!

Nagyon örülök, hogy ott voltunk és láttuk mindezt!

 

A szereposztás és az előadásról készült fényképek és videók megtekinthetők a Vígszínház és Pesti Színház oldalán:
Egy, kettő, három – Az ibolya @ Pesti Színház (Vígszínház)

Hasonló témákról korábban:
Diploma előtt
Don Pasquale
Pesti Színház–Vígszínház-bérlet

Csokikrém

Kaptam mikulásra egy könyvet, A csokoládé kis könyvét, ami többek között egyszerű csokis recepteket tartalmaz. Innen vettem a csokikrém receptjét, amit tegnap este megcsináltam. Nagyon egyszerű, csokit kell felolvasztani, én a szokásos módon, gőz felett csináltam, minőségi csokiból. Négy kanál tejszínt is bele kellett kevernem az előírás szerint. Mikor kész az olvasztás, félretettem hűlni a masszát. Amíg hűlt, habbá vertem a tejszín megmaradt részét, végül összekevertem a habot és a csokit. Az eredmény tökéletes lett, ahogy a képen is látszik, csakhogy az íze nem nyerte el egyikünk tetszését sem: rettenetesen émelygős. Sajnáltam a finom csokit és a finom tejszínhabot. De legalább készült egy jó kis csendélet. :)

Hasonló témák:
Lúdláb leves
Majomkenyér
Csokis banántorta

Juhász Viktor: A polidori

A Twitteren kiszúrtam, hogy a címben szereplő novella stílusát Szerb Antaléhoz hasonlítják (@Komavary). Mivel az ő tollát nagyon kedvelem, azonnal elolvastam a sztorit.

Ami azt illeti, megállja a helyét az állítás. Nagyon is van a novella hangulatában és témájában is olyasmi, amit Szerb Antalnál is megtalálunk. A történet melankolikus sodrása, ahogy viszi magával a főhőst, akár akarja, akár nem, már magában hasonlít. Ráadásul ott van az is, ahogy az Angliában kutató magyar bölcsész szó szerint belevész kutatásának tárgyába. Mintha csak egy modern Bátky jelenne meg előttünk.

Ha valami nem hasonlít, akkor az a hangulat túlzása, Szerb Antal néha frappánsan visszarántotta az olvasót a földhözragadt világba, hősei úgy voltak regényesek, hogy közben ez szokásos kisemberi vonásokkal keveredett megóvva a történetet attól, hogy már-már hamisan romantikus legyen.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami nem tetszett Juhász Viktor novellájában: túl romantikus volt. Ha például Bátky egyik kedvelt eszközével él a hős, és mond pár egyszerű butaságot a lányoknak, akikkel találkozik, és mondjuk ők ezt komolyan veszik (ami azért szomorú dolog), a hős és az olvasó egy lenéző mosoly erejéig azonosulhattak volna. A spleen nem bomlott volna meg, azonban könnyebb lett volna magunkat a hős bőrében érezni, ami nagyon nehéz egy pusztán merengő hős esetében.

Ettől eltekintve a novella nagyon tetszett, témájában hangulatában egyaránt, és ez azért is nagy szó, mert újabban allergiás vagyok a vámpírokkal kapcsolatos történetekre.

Olvassátok ti is!

A szöveg:
A polidori @ SFmag

Olvasnivalók korábbról:
Esterházy Péter: A szív segédigéi
A halhatatlanság halála
Az ehavi Galaktika

Archív bejegyzések

Olvasóink figyelmébe ajánljuk az Archív jelzéssel ellátott bejegyzéseinket. A Tetőtéri páholyunk blog megnyitása előttről származó írások a szokásos témáinkról szólnak, vannak filmismertetők, utazási élmények, játék, főzés, zene stb. Jó olvasgatást!

Frissen felkerült:

• Üzenet az űrből
• Elszállt pingvinek (Turbocharged Penguins)
• Egy csipet csillagpor (Csillagpor)
• Kékezüst (A kék-ezüst hölgy)
• A boszorkányról (A portobellói boszorkány)

Ezüstvasárnap

Kaptunk egy karácsonyi piramiségőt, amire már tavaly is vágytunk. Így ma újabb hangulatos darabbal bővült a karácsonyi díszeink gyűjteménye. És színeiben még a szoba berendezéséhez is passzol! :)

A hétvégén kaptuk ezt a szép kis angyalkát is:

Hasonló témák:
Karácsonyi vásár
Advent 1. vasárnapja
Karácsonyi dísz

World of Warcraft

Ha volna közhelygyűjtemény, amelyben szerepel a World of Warcraft, a következő kifejezéseket írnák mellé: internetes szerepjáték, függőséget okoz, drága havidíja van. Rossz tapasztalatok a környezetemben is voltak róla, egy ismerősöm el is ásta a játék telepítőlemezeit, hogy párja figyelmét legalább egy rövid időre elvonja a képernyőről.

Eszem ágában sem volt hasonló zombivá válni a gép előtt, úgyhogy távol tartottam magam az egésztől. A dolog érdekelt, de az előítélet már csak ilyen. Aztán, amikor már ismerősök hívtak, végül beadtam a derekam, hogy kipróbálom. Ha játszani kell, mindig szívesen feláldozom magam…

Tegnap elkezdtem egy ingyen elérhető tíznapos próbafiók használatát. Egy nap játék után kellemes benyomásaim vannak róla. A függés kialakulását még nem érzékelem. Igyekszem majd később is figyelni, hogy ne alakuljon ki.

A grafika elég jó, és a játék is élvezetes. Igaz, a héten felkerült nagyszabású frissítésnek köszönhetően most annyi játékos mászkál mindenfelé, hogy a fővárosban szinte folyamatosan fagyott a gép a terheléstől, hogy mindnyájukat kirajzolja.

A világ fantáziadús, és rengeteg mindent lehet csinálni a küzdelem mellett a főzéstől a régészkedésen keresztül a növénygyűjtésig. Az is érdekes, amit a fő játékmenet sugall: érdemes segíteni másokon, mert cserébe a tárgyi vagy pénz jutalmon túl mást is adhat: beajánl másnál, vagy éppen közelebb kerülhetünk a közösséghez, amely magába foglalja őt. A játék alapja ez: jótett helyébe jót várj. Ez illik a megteremtett mesevilághoz.

Eddig persze miben sem különbözik A World of Warcraft egy egyedül játszható szerepjátéktól, de az egyik legfontosabb vonulatról még igazából nem beszéltem, a többi játékosról. Lehet egymáson segíteni, csapatban dolgozni, kincseken osztozni, céhekbe tömörülni, együtt gyakorolni. Ráadásul annyiféle képesség és szerepkör van, hogy az összetartás sokkal többet ad cserébe a puszta számbeli fölénynél.

Olyan szempontból is rokonszenves a WoW, hogy nagyon szeretek ismerősökkel játszani, és ha nem is vagyunk egy valós térben, de erre itt virtuálisan lehetőség van. Ez persze (ahogy erre a játék maga is felhívja a figyelmet a tippek közt) nem helyettesíti a barátokkal élőben történő kapcsolattartást.

Korábbi bejegyzések:
Prince of Persia   Forgotten Sands
Half Life: Blue Shift
Portal

Aranyhaj

A Gru előtt két olyan film előzetesét is adták, amelyet szerettünk volna megnézni, az egyik a Tron: Örökség volt, a másik pedig az Aranyhaj és a nagy gubanc, amelyet tegnap néztünk meg.

A Disney ezúttal nagyon kitett magáért. A dalbetétektől ugyan továbbra sem tudtak elszakadni, mennyiségüket viszont csökkentették, viszont jelentősen szellemesebb lett a szöveg, legalábbis a magyar szinkron nagyon élvezetes. A grafika minőségi: ruhák, arcok, táj. Már rég nem azon ámultam, hogy számítógéppel képzett grafikát látok, hanem elérték végre azt a szintet, amit egy hagyományos kézzel rajzolt Disney nyújtani tudott.

Ráadásul, míg a kézi rajzban az utóbbi időben egyre minimalistább irányba mentek el (ld. A legelő hősei), itt nem fukarkodtak a szép rajzzal. Sőt, számomra megalkotta a cég a legrokonszenvesebb mesehős férfit.

A főhősnő kisállat-barátja is remek lett. A kaméleon iszonyúan jó fej.

A történet fordulatos, mozgalmas és kedves. A bemutató alapján feltételeztem, hogy jó lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyit ki tudnak hozni ebből az ötletből. Ha van egy képzeletbeli lista a minőségi Disney tündérmesékről, akkor ennek ott a helye a Csipkerózsika és a Hamupipőke mellett.

Rajzfilmekről korábban:
Gru, a gonosz
51-es bolygó
Clutch Powers kalandjai

Háttérkép Mikulásra

Boldog Mikulást minden kedves olvasónknak! :)

1024×768


1366×768

Jöjj el kedves Télapó! :)

Céges Mikulás ünnepségen voltunk, ahol az ott dolgozók gyerekei egy kedves műsor után találkozhattak a Mikulással, akitől csomagot is kaptak. Nagyon tetszik, hogy manapság is vannak még ilyen gyerekeknek szóló céges rendezvények! Emlékszem, én is voltam kisgyerekként hasonlón, és nagyszerű élményként éltem meg. A legizgalmasabb pillanat, ami még most is hatott rám az, amikor a gyerekek addig énekelnek a Télapónak, amíg ő meg nem hallja és be nem lép közénk. Egyszer csak varázslatos kopogás hallatszik, majd nyílik az ajtó, és megjelenik a misztikus nagy Mikulás! :)

Egy szóval örülök neki, hogy manapság is létezik ilyen. Viszont pedagógiai szempontból nem voltam vele teljesen megelégedve. Ugyanis a szülők jellemzéseket adtak gyerekeikről a Mikulásnak, aki mielőtt átadta a kiszólított áldozatnak a csomagot, a mikrofonján keresztül tájékoztatta az egész termet a gyermek jó és rossz tulajdonságairól. Valahogy így hangzott egy átlagos ajándékozás Télapó szájából: “Azt hallottam, jó gyerek vagy. De kivel is szoktál verekedni? Ezt ne csináld! Tessék.” – és a kicsi megkapja a csomagot.

Ha már ajándékozunk, nem lehetne valahogy pozitívabban, kedvesebben? És miért kell közvetítő a szülő és a gyerek közé?

Ha én rendeznék ilyen eseményt, valószínűleg ezt átalakítanám egy kicsit. Ennek ellenére a varázslatos hangulat megvolt, a gyerekek nagyon aranyosak voltak és élvezték. Örülök, hogy ott voltam és láttam!

Hasonló témák:
Karácsonyi vásár
Advent 1. vasárnapja
Karácsonyi háttérkép

Karácsonyi vásár

Este a hóesés keltette hangulatban ellátogattunk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárba. Sajnos mire odaértünk, már inkább olvadva csöpögött a hó mindenhonnan és nagyon hideg volt, de jó volt körülnézni. Finom illatok szálltak a levegőben, hurka, kolbász, töltött káposzta és a többi ismerős vásári fogás illatozott a meleget árasztó büfés bódékból, az emberek az alaklomra készült 500 Ft-ért hazavihető bögrékből itták a forró teát vagy a forralt bort. A bódék most is tele voltak a korábbi években már feltérképezett árucikkekkel: színes, egyedi vagy különleges, általában csak népi vásárokban hozzáférhető drágaságokkal (bőrműves termékek, kerámia, fajátékok, méz, szappan, tűzzománc stb.). A tér közelében csilingelő zene szólt: vízzel töltött poharakon játszott egy ember. Nagyon kellemesen telt az este. Fotóztam is, hát nem lettek valami jók a képek, mivel az egyszerű kis gépem nem az éjszakai fények megörökítésére lett kitalálva, de azért megmutatok egyet, hátha átad valamit a hangulatból.

Hasonló témák:
Karácsonyi dísz
Kirándulás - őszi képek