A regény nyelve nagyon szép, jó munkát végzett a fordító is. A szerző becsületére legyen mondva, hogy bebizonyította: a formát, amelyet használ, oktalanul tartják elcsépeltnek és unalmasnak, mert lám, ha értő kézzel nyúl hozzá valaki, tud vele fordulatos, érdekes történetet közölni.
A történet hőseinek jellemábrázolása hiteles pszichológiailag, és a történet is jó. Fordulatos és izgalmas. Kettős, vagy inkább hármas csavar vár minket a végén.
Ami viszont nem tetszett, hogy az ábrázolt világ már nem olyan átütő erejű, mint valaha volt. Első gondolatom az volt, azért érzem így, mert időközben véglegesen, szilárdan valóságpárti lettem, és nem hiszek a varázslatban, a misztériumokban. De végigolvasva a könyvet rájöttem, hogy maga a szerző sem hisz az egészben. Kisujjából kirázta ezt a stílust, hiszen számos olvasónak ez kell: varázslat, extázis, modern szentség. De a háttérben Coelho azt is bebizonyította, hogy érti a varázslatos elragadtatás mögötti lélektani folyamatokat, és tudja azt, hogy semmi rendkívüli nincs a dologban. Sőt, a misztikáról író szerzőt is műveletlennek, szánalmasnak mutatja be a történeten belül. Ez az önirónia pedig becsülendő, annál is inkább, mert jól belőtte a mértéket. Így fanyar humornak, és szerénységnek hat, nem pedig nagyképű álszerénységnek.
Valójában elnéző mosollyal néz végig az ezoterikahajhász olvasókon, miközben ő sokkal komolyabb és izgalmasabb témát feszeget, amire amúgy rohadtul nem volna kíváncsi a közönség, ha nem bújtatná hókuszpókuszos történetbe. Ez pedig szomorú. Mint ahogy az is, hogy a történet főhőse egy kihívó, tapintatlan, szívtelen nő, aki képtelen szeretni, és akit saját magán kívül gyakorlatilag senki nem érdekel. Még tulajdon fia sem azért fontos neki, mert szeretetre méltó, vagy mert érdekes kölyök, vagy valami, csak mert az ő húsa és az ő vére van benne. Egyszerűen énjének kiterjesztését látja benne, ezért számít neki. És ennél többet, embert, gyereket, értelmes, érző lényt nem is lát soha benne. A történet az ő mindent, mindenkit legázoló sikeréről szól, és ami a szomorú, hogy a könyv világában ennél csak rosszabb alternatívák léteznek.
Összességében a könyv nem tetszett. Mondanivalója taszít, és visszatetszést kelt bennem. A szerzőt viszont továbbra is becsülöm műveltségéért, írói tehetségéért, és azért a tiszteletreméltó egyenlőségért, ahogy a különböző kultúrából jött embereket bemutatja. Láttatja, hogy nem egyformák, de mindenben megmutatja a szeretethető emberit (kivéve a főhősnőt). Épp ezért a szemléletmódért tudom javasolni mindenkinek olvasásra. És persze azért, mert a vége igen fordulatos, még ha picit már-már hiteltelenné is válik.
Könyvcsomag
A nyári dálutánok
A csavar fordul egyet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése