Mióta tudtam, hogy filmet készítenek a Prince of Persia – The Sands of Time-ból, örömmel, mégis aggódva vártam, hogy elkészüljön. A számítógépes játékból készített filmek felejthetően szoktak sikerülni, gondoljunk csak a Tomb Raiderre vagy a Max Payne-re.
Az idő homokja viszont fórral indult, mégpedig azért, mert remek történetet készítettek hozzá. Az alapok, mint a tőr vagy a homokóra már eleve adottak voltak, csak összetettebb cselekményt kellett írni hozzá, mint a játéké.
A világot benépesítették egy sor érdekes szereplővel: Sharaman király, az áruló Nazim, és a fivérek, Garsiv és Tus. Mindegyikük jellemét sikerült elevenre kialakítani, nem egyszerű papírfigurák. Ha valakivel gond volt, az Tamina hercegnő. Pont az a baj vele, mint a Kate Beckinsale által játszott nőnek a Van Helsingben: állandóan pattog, és folyton veszélybe sodorja magát. Célja nemes, de makacsul mindig fejjel megy a falnak.
Ő a film egyik gyenge pontja. Ha van másik, az a vágások.
A herceget onnan ismeri fel az egyszerű játékos és filmnéző, hogy akrobatikusan mozog környezetében. Na, ez az, amit a film szeretne megmutatni, de többnyire nem megy. Mint amikor a lóversenyen lassan exponál a gép, és csak a ló hátsó patái látszanak a fotón. Ez van itt is: a kunsztok közben főleg a főhős végtagjai látszanak (kézfej és lábfej), ő alig. Ha mégis, akkor csak átsuhanni láttuk, és nem csinált semmit.
Eleinte Alfred Molina szerepe sem tetszett a Perzsia hercegében, de beláttam, hogy jót tesz a filmnek azzal, hogy a herceg regényességét és a hercegnő elvakultságát némi gyakorlatiassággal és gúnyos humorral ellensúlyozza.
Mondjuk az jobban ínyemre lett volna, ha inkább a főszereplők jelleme más egy kicsit, és nincs szükség vicces szereplőre, hanem ők szekálják egymást szellemesen. Ilyen volt is egyszer, de akkor inkább ugattak egymásra, hiányzott párbeszédükből még a szikrája is annak a műveltségnek, ami rangjuk alapján elvárható lett volna (és ami, megjegyzem, a játékban végig megvolt).
Ami remek volt a filmben: 1.) a királyi udvar megelevenítése. Elképesztő volt, ahogy nyüzsögnek az uralkodó körül. Másutt is, mindenütt ahol tömegeket mozgattak meg, elképesztően jól csinálták. 2.) A városképek. Ezt imádtam már A bagdadi tolvaj című filmben is. Itt persze számítógépes grafikával impozánsabb dolgokra voltak képesek, kár, hogy túl szűrőzték az eredményt, és így folyton egyszínűek a látképek.
Az nem zavar, amikor későbbi építészeti stílusok jelennek meg a filmen, az sem, hogy arabos motívumokkal díszített a zene, de hogy Hassassinok flangálnak fel-alá, és valaki egy még nem létező területet emleget, az igen. A történelmet kár zagyválni. Igazán kitalálhattak volna ehelyett a két szó helyett mást, hiszen a forgatókönyvírók belemélyedtek a perzsa kultúrába, innen többek közt Dastan neve is, ami hőst jelent óperzsául.
Megjegyzem, érdekes, hogy a Sáhnáméban, a Királyok könyve című mondagyűjteményben, ahonnan származik a szó, ott köznévként szerepel. Mintha a végzet intézné úgy, hogy a hercegnek ezúttal se legyen igazi neve. (Ugyanis egyetlen játékban sincs neve.)
Mindent egybevéve ez egy jó kardforgatós kalandfilm. Tökéletesnek akkor tartanám, ha tényleg szikrázna a levegő a két főhős között a szellemességtől, de azért így is megteszi. Kívánom, hogy ha lesz még egy-két rész ebből is, rosszabb ne, csak legalább ilyen jó legyen, és akkor minden rendben lesz.
Prince of Persia – Forgotten Sands
Hercegi kalandok Perzsiában (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Játékból filmet (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése