Gru, a film címszereplője egy vérbeli, tőről metszett gazember. Szó szerint antihős. Semmi szimpatikus nincs benne. Az olyan filmeket, amelyeknek a hőse ennyire ellenszenves, kifejezetten utálni szoktam. Ez most mégis más.
Először is azért, mert Gru nem valamilyen gonosz célért dolgozik, pusztán nagyszerű tettet akar végrehajtani. (Persze kit érdekel, hogy aki kitolt velünk, az céllal vagy anélkül tette, ez viszont egy rajzfilm, szóval senkinek nem esik komoly baja.) Másodszor azért, mert a főhős elsősorban a riválisával küzd, vele szemben szövi ördögi terveit. Harmadszor pedig azért, mert a film végére megváltozik.
Ezt három árva kislány hatására teszi, akiket csak gaz tettei eszközéül vett örökbe, ám végül valóban kötődni kezd hozzájuk. A film érdekessége, hogy ez az átmenet árnyaltabb, mint várnánk egy ilyen kaliberű filmtől. Eleinte a főhős rá se döbben, mit tesz, és végül egyre tudatosabban jó.
A történet végére ráébred, hogy ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig gazságokat vitt véghez, jót is tehet. Tudom, ez nem valami nagy mondanivaló, de zseniálisan van kidolgozva.
Ehhez tegyük hozzá, hogy a sztori alapvetően egy nagyon szórakoztató vígjáték rengeteg képi és szöveges humorral. A fordítás is jó. Szóval lehet élvezni elejétől végéig, kiválóan alkalmas nagy családi és baráti együttröhögésekre.
Külön érdekessége, hogy ez egy eredeti, önálló film. Tehát nem olyan, mint a Shrek vagy az 51-es bolygó, nincs tele állandóan utalgatásokkal, idézetekkel. Olyan, mintha egy normál családi vígjáték lenne, pusztán így könnyedebb és szórakoztatóbb, mint élő szereplőkkel.
51-es bolygó
Clutch Powers kalandjai
Jégkorszak 2: Az olvadás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése