Olvasási technikák

  A Hogyan olvass gyorsabban című cikk két gyorsolvasási módszert ismeretet. Az egyik a nagyobb egységekben történő olvasás, a másik pedig egy ahhoz hasonló ugrándozó technika, ahogyan az arcokat elemezzük. Egyetemistaként mindkét módszert használtam. Az első működött a tanuláshoz is, a másodikat pedig első sorban arra tudtam használni, hogy átfussak egy nagyobb tanulandó szöveget, van-e benne olyan rész, amelyet érdemes valóban el is olvasni, és megjegyezni.

A második módszer többé-kevésbé haszontalan, ha bármilyen információt is szeretnék később felidézni abból, amit olvastam. Könyvek izgalmas részeinél szoktam úgy járni, hogy annyira begyorsítok, hogy már így olvasok, nos ilyenkor jön, hogy valami olyannal találkozom, amit már említettek, ám a sebességközpontú technika miatt elkerülte a szememet, és vissza kell keresnem, mi is volt az.

Miért is van ez? A válasz egyszerű: ez technika nem olvasás, csak átfutás. Nem javaslom szándékos széles körű használatra a blokkokban olvasás helyett (legyen az az egység egy szó, vagy több szóból álló csoport).

Azt is hallottam már (mégpedig híradóban), hogy iskolákban probléma, hogy diákok netezés közben (ahol jól jön) maguktól megtanulják a szökdécselős áttekintő módszert, és a tankönyveket meg minden olvasmányukat ezzel a módszerrel próbálják olvasni. Ez egyfelől rémes érdemjegyekhez vezet, másfelől egy könyv, amit kizárólag így olvasnak, értelmetlennek tűnhet, és letörheti az olvasni próbálkozót. Amikor ez a probléma felmerült, akkor jött divatba a szövegértés tanítása.

A gondot igazából abban látom, hogy az ugrálós módszert mindenki, ahogy a cikk is, összemossa a rendes olvasással. Kiváló módszer, de másra való, mint a blokkos olvasás. Ha a kettőt különvennénk, és a diákok is tudnának róla, akkor lehetne azt mondani: ezt most olvassátok el, kaptok rá elég időt, és ne csak átfussátok. Hopp, máris nagy valószínűséggel szövegértés-tanítás nélkül is értenék. Ám amíg mindenki azt hiszi, hogy a két szöveg-feldolgozási módszer egyenértékű, és a diákok így próbálnak olvasni, addig a látszat valóban az lesz, amit a híradó is tálalt, hogy milyen tragikus ez a mai generáció, elolvas valamit, és nem érti, ami oda van írva.

(Megjegyzem, van egy vékony, kivételes réteg, akinek az információ-feldolgozó képessége olyan nagy, hogy a második módszerrel is tud olvasni, ez azonban egy adottság, amit nem lehet mindenkitől elvárni.)