2011. május 4., szerda

A májusi Galaktika (254. szám)

Irodalmi tartalom

Robert Willey: A megszállás – Különös novella. Az elején a fegyverek jelenléte erős feszültséget teremt, ám a novella többi részében alig van bármiféle konfliktus vagy erőfeszítés. Inkább csak egy semleges hangú leírás az egész. Nincs benne magyarázat, kik jöttek és miért, és az sem derül ki, miért pont így lehetett őket elpusztítani. Annyit tudni meg belőle, így történt, és kész.


Erneszt Marinyin: Melegre várva – Jó írás. Egy bizonytalan pályán sodródó bolygó lepkeszerű lényeinek életébe kaptunk betekintést. Stílusa, története, mondanivalója egyaránt tetszett, eredeti megközelítése is érdekes.


Moskát Anita: Kelj fel, és járj! – Ez az érdekes hangulatú novella Magyarországon játszódik a jövőben, amikor már a betegségek, sőt a személyiség is testre szabható a tudomány segítségével, persze megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Ahogy a Hasonmás című filmben, itt is egy próféta és egy vallás szegül szembe a technológiával. Hívők, hataloméhes manipulátorok és a tényfeltáró riporter. A történet az amerikai filmekben bevett figurákkal dolgozik, így könnyű egy-két bekezdéssel előre megjósolni, mi fog történni, de a csattanó nagyon izgalmas és elgondolkodtató.


Vittorio Curtoni: A fény – Borzongató történet egy titokról, amit a szerző sem ismert, ezért mi sem jövünk rá. Az egyetlen, ami megakadályozza, hogy elaludjunk a novellán, hogy széttagoltsága értelmezésre kényszeríti az olvasót. Olyan solarisosan mély akar lenni, de nem az.


Kis Zoltán: Gyilkos csatolás – A hónap témája: a novellák, amelyeket nem tudott befejezni a szerző. Hasonlít az előzőre, konfliktusa van, megoldása nincs. Ami klasszikus detektívtörténetnek indul, suta stilisztikájú agyrémbe megy át.


Brian W. Aldiss: Civilizáció – A harmadik és egyben az utolsó novella a magazinban, aminek volt értelme. Sok irányba nyúlik ki, miközben a változásról beszél, amely maga mögött hagyja az embert. Cseppet sem derülátó írás, mégis van benne valami, ami megmutatja, hogy a sivár jelen és a reménytelen jövő ellenére is érdemes élni. Ott a gyönyörű sziget és a nő. Meg kell látni, miért érdemes tovább haladni.

Egyebek

A Game Star adott egy cikket a Lego Star Wars 3-ból a lap elejébe. Színvonalas játékleírás, csak annyira részletez, amennyire mindenkinek érdekes lehet. Egyedül azt találom furcsának, hogy a folytatátos regény után ezzel nyit a magazin, ahelyett, hogy valami rövid, nívós novellával indítaná és későbbre hagyná az olyan tartalmat, amely nem feltétlenül érdekel minden olvasót.

A Nyaralás az űrben érdekes cikk volt, ráadásul olyan tényeket is találtam benne, amelyeket neten még nem olvastam, pedig rendszeresen szoktam tájékozódni a tárgykörben. Csak Tücsi szokásos pongyola stílusa zavart. Tetszene, ha a cikkek szövegezésekor is legalább annyira igényes lenne, mint amikor novellát ír, vagy épp bevezetőt a jövő forgalmáról.

A filmajánlók vegyes érzelmeket keltettek bennem. A Trónok harca már a csapból is folyik, de ezúttal meg tudtam, ez lesz az új Gyűrűk Ura. A marketingesek megnézhetnének már más fantasyt is, mert unalmas, hogy minden új fantasypalántát a Gyűrűk Urához mérnek. A reklámkampány alapján egyébként leginkább egy filmes Record of Lodoss War-klón lehet, megspékelve persze plusz vérrel-szexszel az eladhatóság kedvéért. A másik két filmhez, a Zonadhoz és a Vámpírokhoz kedvet csinált a cikk.

A Kitchen 2099-cikk amolyan Jetsons-konyhát mutat be: hogy képzeljük megvalósítani ma azt, ami csak generációk múlva lesz egyáltalán praktikus. A játékelméletes és a Puli Space-es cikkek érdekesek voltak, de a témákat jobban is kifejthették volna.

Összesítés

Moskát Anita novellája az a típus, amiből elkelne még több, és az Aldiss-novella is igényes scifi. Marinyin története is jó. A többi többi novella leginkább csak helykitöltő.

Különösnek találom a játék és filmleírásokat is a magazinban. Nem rossz, hogy itt vannak, de inkább látnék a helyükön is novellákat, vagy Nyaralás az űrben-féle cikkeket igényes kivitelben. Játékokról és filmekről bárhol olvasni ingyen, a színvonalas sci-fi novella az, amit a Galaktikától vár az ember.

Elképzelem az olvasót, amint kifizeti az újságot, és elkezdi olvasni. Nyitány: vérfarkasos-patkányos-folytatásos rémség, játékleírás, egy lapos novella, majd diákújság színvonalú cikk… Az újság negyven százalékáig nyelnem kell a ballasztot, mire végre kapok egy normális novellát. Szerintem érdemesebb volna valami rövid, frappáns, tőről metszett scifivel indítani, még akkor is, ha az az egyetlen normális novella az egész számban.

Szintén fura, hogy a száz oldalas terjedelemből 11 oldalfelületnyit tesz ki a Metropolisz Média / Galaktika önreklámja, ami reklámbevételt nem hoz, csak elviszi a terjedelem tizedét.

A számnak erős uborkaszezon zamata van, mindegy mivel, csak töltsük meg a számot. A tudományos vonal meg összekaphatná magát.


Scifi témájú olvasnivalók korábbról:
Arany Vénusz
A halhatatlanság halála
Az ehavi Galaktika (248)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése