2010. augusztus 23., hétfő

Nyolcvan nap alatt a Föld körül

A címben említett Verne-regénynek számtalan feldolgozása készült. Köztük néhány kiváló is, mint az 1989-es tévésorozat Pierce Brosnannel vagy a rajzfilmsorozat, amelyet gyerekkoromban vetített először magyar televízió. Múlt hétvégén megismerkedtem egy új, mégpedig meglepően szokatlan feldolgozással, amely nem más, mint a Piatnik által gyártott társasjáték.

Egy regényből társasjátékot gyártani legalább annyira bátor vállalkozásnak hangzik, mint vállalkozni arra 1872-ben, hogy az ember nyolcvan nap alatt körbeutazza a Földet, a játék tervezői azonban nem okoznak csalódást. Aki leül a tábla mellé, egy izgalmas kaland részesévé válik, ahol szerencsére és előrelátó tervezésre épp úgy szüksége lesz, akár Phileas Foggnak volt a regényben. Közben a játékos ki van szolgáltatva az elemeknek, a menetrendnek, a különböző késlekedéseknek nem is beszélve a Fix nyomozót jelképező báburól, amely a legbosszantóbb módon tudja lopni az ember idejét.

Az átlag társasjátékokkal szemben nagyon izgalmas, mivel nem feltétlenül az nyerő, aki elsőként beér a célba, ugyanis több célba érő játékos esetén azé a győzelem, aki a legkevesebb nap felhasználásával visszaér Londonba. Akár még arra is lehetőségünk adódhat, hogy megdöntsük a regényhős 79 napos rekordját.

Kettő–hat játékos szállhat be a küzdelembe, és mindegyikük egy-egy új lehetőséget hoz a játékba (pl. versengést a kezdésért, a detektív másokra uszítását stb.). Összetettsége ellenére nagyon könnyű beletanulni a szabályokba, tökéletes mindig-nyerő módszer viszont nem fejleszthető ki hozzá, mert minden alkalommal rugalmasan kell alkalmazkodni az éppen fennálló helyzethez, így a játék sosem válik kiismerhetővé vagy unalmassá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése