Az utóbbi időben kicsit többet tudtam olvasni, mint általában, így ismertem meg több olyan művet is, amelyről érdemes írni. Ezek a könyvek nagyon különbözőek, de mindegyik kiváló a saját műfajában.
Hatalmas élmény volt számomra a Se félelem, se keserűség című riportkönyv, amelyben Rózsa Erzsébet (filozófus) beszélget nagynevű kollégájával, Heller Ágnessel. A könyv letehetetlen volt: érdekes volt olvasni Heller Ágnes életének történéseiről, és lenyűgözött az az optimizmus, amivel még a legnehezebb élethelyzeteket is kezelte.
A beszélgetéseket olvasva egy tapasztalt és bölcs embert ismerhetünk meg, akitől élvezet hallgatni, ahogy saját élményei alapján mesél a XX. századi Magyarországról, majd az ausztrál és az amerikai kultúráról, valamint ahogy beavat minket, olvasókat a saját életbölcsességeibe, belátást enged – igaz, ez egy filozófustól a legkevésbé különös – gondolkodásmódjába. A könyv izgalmas volt mind a történetek miatt, mind az elhangzó bölcs gondolatok miatt. A beszélgetések sok olyan témát érintenek, amelyek minden embert foglalkoztatnak, mint például a barátság, szeretet, születés és halál. Az izgalmas és értelmes kérdésekre reagáló bölcs gondolatok nem csak azért hatottak rám, mert mindig is szerettem hallgatni mások élettörténetét, hanem végig úgy éreztem, tanulok egy nálam tapasztaltabb és okosabb embertől.
Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan című regényét csak azért nem olvasnám el újra, mert nem az én műfajom. Viszont kiváló írás, szintén letehetetlen, sőt egyre gyorsabb olvasásra sarkall, mert egyre nő az izgalom. Először egy idilli átlagéletről olvashatunk, ami kellemes hangulatot teremt, utána feltűnik egy furcsa sugallat, aminek köszönhetően az olvasó úgy érzi, tudja mi lesz a történet vége. Végig tudtam, milyen végkifejlet felé tartanak az események, de valahogy mégsem pont úgy történt. Rettentő izgalmas volt, de a vége túlságosan iszonyú és felkavaró nekem. Nagyon ajánlom a thriller kedvelőinek!
Nyár végén ismerkedtem meg Edgar Rice Burroughs Mars-sorozatával, aminek eddig három kötetét olvastam (A Mars hercegnője, A Mars istenei és A Mars ura), és azért csak hármat, mert szeretném elnyújtani az élményt. Meseszerű, kalandos történetek, amelyek egy kitalált és alaposan kidolgozott világban játszódnak. És ez a világ tele van értékkel. Főhősünk bátor, ügyes és erős, de még becsületes is. Eddig az első kötet volt a kedvencem, mert az jelentette az újdonságot. A második és a harmadik kötetben már egy kicsit zavartak a vissza-visszatérő fordulatok (nyelvi fordulatok és ismerős helyzetek), viszont hangulata és értékrendje is végig megmarad ugyanolyannak, mint az első történetben, miközben újabb és újabb, a földitől és egymástól is eltérő népeket és kultúrákat ismerhetünk meg. Azt gondolom, ezek a XX. század elején született történetek elsősorban fiúknak és férfiaknak készültek, ennek ellenére én is nagyon szeretem őket. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és feltöltenek.
 |  |  |
Arany Vénusz
A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése