Prince of Persia háttérkép
Karácsonyi háttérkép
Advent első vasárnapja alkalmából elővettük az adventi koszorút és a tavalyi karácsonyi dekorációt, és elkezdtük feldíszíteni a lakást. Külön öröm, hogy még a hó is esett a hétvégén! Boldog ünnepváró időszakot mindenkinek! :)
Házi készítésű cézár salátát ettünk ebédre, soha ilyen finomat még nem ettem! És milyen egyszerű elkészíteni! Megsütöttük a kis darabokra vágott csirkemellet, uborkából, paradicsomból és fejes salátából elkészítettük a zöldséges részt, kenyeret pirítottunk, és mindezt a boltban vásárolt joghurtos medvehagymás öntettel dobtuk fel. Íme:
Elkezdtem ismerkedni a GIMP nevű grafikai programmal, ami a PhotoShophoz hasonló. Eddig csak a Paintet használtam, de meggyőztek róla, hogy az túl primitív. Most nagy érdeklődéssel és egy kis türelmetlenkedéssel térképezgetem a GIMP nyújtotta lehetőségeket. Alig várom, hogy kiismerjem, és könnyedén megvalósíthassam a fejemben születő terveket! Az első elkészült tervem a közelgő ünnepekre való tekintettel ez a karácsonyi háttérkép. Egy kicsit visszafogottabbra terveztem eredetileg, de azért megtartom. :) Feltöltöm az alapot is külön, a kész változatot pedig kétféle méretben (1366×768 és 1024×768), így ha valakinek tetszik, le tudja tölteni.
![]() |
| 1366×768 karácsonyi |
![]() |
| 1366×768 karácsonyi, díszekkel |
![]() |
| 1024×768 |
Végigolvastam, de csak mert muszáj volt. Azt gondolom, jó mű, de nagyon lehangoló. Az elbeszélő gyászáról szól édesanyja halála kapcsán. Különféle epizódokon keresztül élheti át az olvasó a gyásszal kapcsolatos érzések töredékeit. Ezek az epizódok nagyon sokfélék: valósnak ható és képzeltnek tűnő jelenetek, sokszor naturalista megfogalmazások a halálhoz közel járó emberről, máskor meglepő, megdöbbentő családi anekdoták. Ebben a könyvben viszonylag jól követhető az Esterházyra annyira jellemző előkészítetlen idősíkváltás, elbeszélőváltás, és egyéb keveredés. Úgy érzem, ez a mű a gyászkeretes (számozás nélküli) oldalain összegezni próbál valamit az édesanyával kapcsolatos emlékekből, élményekből: hol mint haldokló, hol mint kislány, hol mint felnőtt nő jelenik meg sokszor irreális történetekben vagy képzelt helyzetben. Időnként bepillantást kapunk hol a búcsúra, hol a temetésre készülő családtagok helyzetébe is. Egy kissé kaotikusnak, össze-visszának tűnik a történet, de a csapongó gondolatok illenek a témához.
Az egész írás nagyon felkavaró. Olyan dolgokat kimond nyersen, egyenesen, megbotránkoztatóan, amiket az ember nem szívesen hall, és olyan érzékletesen mutatja be a kórházi körülményeket és a halálra váró beteg reménytelen helyzetét, hogy nekem szörnyű élmény volt olvasni. Ugyanakkor pont ezért tartom jó műnek, mert betölti a funkcióját: az olvasó legalább annyira rosszul érzi magát, mint a gyászoló elbeszélő.
Az irodalmi mű különlegessége még az említetteken kívül, hogy párhuzamosan két szöveg fut végig a könyv oldalain: a főszöveg az oldalak felső részét tölti ki, és van egy kapitálissal szedett kísérő rész minden oldal alján.
Mostanában jöttem rá, hogy valami hiányzik a lakásból: azóta, hogy bebútoroztuk, nem történt semmi, a falak üresen maradtak. Úgy döntöttünk, itt az ideje képekkel dekorálni a nagy fehérséget.
Amikor az ember állandó dekorációt választ az otthonába, nem kis döntést hoz. Mit tegyünk a falra? Milyen legyen? Ne legyen hajszálnyit sem giccsesebb, mint ami még ízlésünk határain belül elfér, a hangulata pozitív legyen, hogy ne csak akkor legyen jó ránézni, ha kicsattanunk a jókedvtől, és dekoráljon! Ilyenkor a művészi érték nem fontos, sőt a pénzbeli érték sem. Olyan képet kerestem, ami a lakás hangulatát és nem az anyagi értékét emeli, meg azért az ár is szempont volt, mert nem csak egyetlen képet szeretnénk, és nem akarunk rá túl sokat költeni. Szóval nem aukciós házban kezdtem a keresgélést, hanem egy közismert bútorboltban, így jutottam el – véletlenszerűen választva ki – a Kikába. Jól végignéztem a kínálatot, és már többször elkönyveltem magamban, hogy itt nem találom meg, amit keresek: nagy volt a választék ronda képekből, lehangoló képekből, és voltak giccsesek, voltak olyanok is sokan, amelyek műalkotásnak akarták feltüntetni magukat, és volt sok semmilyen kép is. Találtam olyat, ami majdnem meggyőzött, de túl kicsi volt, szürke kis foltocska lett volna a falunkon, és amúgy is csak majdnem győzött meg. A legjobban a gyerekszobákba szánt képek tetszettek egyszerű rajzukkal, szép színeikkel: na ezek tényleg dekorálnak, de a témájuk nem aktuális. Közben a képek egy jó részét meg sem néztem, mert drága volt. Szóval kb. 6000 forint volt a legdrágább kép, amit még kézbe vettem, ez azért fontos, mert senkinek nem szeretném elvenni a kedvét az ott vásárlástól: valószínűleg a drágább kategóriában sokkal több a megvenni érdemes „mű”.
Lényeg a lényeg: amikor a majdnem meggyőző kis szürke foltocska már a kosaramban volt, hogy legfeljebb majd ez lesz az előszobában, akkor megtaláltam a tökéletes képet: nagy, kellemes, szépek a színei, és meglepően jó az ára is (3500 Ft)!
Így került a falunkra egy kép a Brooklyn hídról, háttérben a Manhattan-szigettel, alkonyodó ég előtt. Mindig is szerettem a este kivilágított városok fotóit! Az új szerzeménybe mindketten első látásra beleszerettünk! Így néz ki a falon:
Nemrég fedeztem fel magamnak az Yves Rocher boltot, korábban nem jártam még náluk. Az első találkozás nagy élmény volt, ugyanis nem elég, hogy lett egy új, különleges illatú tusfürdőm, ráadásul még igényelhettem ingyenes törzsvásárlói kártyát is. A kártya mellé ajándékba adtak egy Yves Rocher magazint, egy szórólapot, ami majd egy következő vásárlásnál ajándék zsebtükörre jogosít, egy borítékot tele termékmintával, és ami a legfőbb, egy rózsaszín Yves Rocher bevásárlótáskát, amire már régóta áhítoztam, és amúgy is meg akartam venni. Nagyon jópofa, szép a színe, halvány feliratok vannak rajta, tetszik a formája, és összehajtogatható kicsivé, mint a régi cipzáras bevásárlószatyrok, csak ezt most tépőzár zárja. Szóval nagyon jól csinálták a marketingesek, engem megnyertek maguknak, az biztos!
Tegnap újra visszamentem, több időm volt nézelődni, és nem győztem a fejemben tartani a listát, mi mindent szeretnék majd valamikor kipróbálni tőlük. Nagyon kellemes illataik vannak, és olyan elegánsak a termékeik! Csak az a baj, hogy az áruk egy fokkal magasabb (legalábbis az olcsóbb termékeik ára egy fokkal, az átlag áraik viszont sokkal), mint amennyit költeni szoktam az ilyen dolgokra, ezért majd csak időnként veszek egy-egy terméket.
Tegnap sem jöttem el üres kézzel, ugyanis felfedeztem legújabb akciójukat, a karácsonyi illatú kollekciót! Kétféle illatban kaphatók a Fruits de Noel névre hallgató termékek: narancs + mandula és narancs + csokoládé. Van kézkrém, ajakír, folyékony szappan, tusfürdő, testápoló és talán más is . Magamnak narancsos csokis kézkrémet vettem kíváncsiságból, ajándékba pedig a másikfélét, mert az visszafogottabb és kellemesebb illat, mint csokis. Igaz, a csokis is elég különleges, amennyiben az embernek egész nap szaloncukor illatú a keze. – Azt hiszem, az Yves Rocher feltalálta a karácsonyi hangulatidézés legtartósabb módszerét a kézen hordozható narancsos csokiillattal! :D
Az idei első karácsonyi szerzeményem ez a mosolygó-hintázó Télapó. A dísz, amely természetes alapanyagokból készült, majd a karácsonyváró lakásdekoráció része lesz hamarosan, ha eljön az ideje. Bár a boltokat már ellepik az ünnepi műfenyőágak, itthon még várunk a díszítéssel.
Gyakran előfordul, hogy a laptopomat nem az íróasztalon, hanem például az ágyban ülve használom. Ilyenkor több probléma is felmerül, ami megnehezíti a géphasználatot: egyrészt a felület nem megfelelő, mert nem szellőzik rendesen a laptop, másrészt ölbe téve kényelmetlen, mert kemény, könnyen megbillen, és folyamatosan melegszik. Pár napja viszont kaptam egy BRÄDA névre hallgató laptoptartót (az Ikeából származik). Rettentő praktikus találmány! Az alja egy párna, ami ráadásul könnyen leszerelhető és mosható. Ezenkívül a párnának van egy kis zsebe is arra az esetre, ha szeretnénk valamit a közelünkben tudni, valamint egy füle, aminél fogva a pehelykönnyű szerkezet egyszerűen szállítható. A tartó teteje egy merev műanyaglap csúszásmentes felülettel és félköríves kialakítással, hogy a gépet használónak kényelmes legyen.
Nem csak ölbe téve praktikus. Nagy előnye, hogy a párna, amin áll, bármilyen egyenetlen felülethez alkalmazkodik.
Egy apró dolog van, ami lehetne jobb: kicsi hely marad az egérnek. Igaz, a laptopot egér nélkül is lehet használni, ezért ez a dolog nem kérhető számon a találmányon épp úgy, mint ahogy a pohártartó sem. :)
Viszont érdemes megjegyezni még azt is, hogy nem csak laptophoz használhatjuk! Írhatunk, rajzolhatunk, olvashatunk rajta, és ki tudja, valaki talán az ágyba kapott reggelit is erről fogyasztja.