Aranyhaj

A Gru előtt két olyan film előzetesét is adták, amelyet szerettünk volna megnézni, az egyik a Tron: Örökség volt, a másik pedig az Aranyhaj és a nagy gubanc, amelyet tegnap néztünk meg.

A Disney ezúttal nagyon kitett magáért. A dalbetétektől ugyan továbbra sem tudtak elszakadni, mennyiségüket viszont csökkentették, viszont jelentősen szellemesebb lett a szöveg, legalábbis a magyar szinkron nagyon élvezetes. A grafika minőségi: ruhák, arcok, táj. Már rég nem azon ámultam, hogy számítógéppel képzett grafikát látok, hanem elérték végre azt a szintet, amit egy hagyományos kézzel rajzolt Disney nyújtani tudott.

Ráadásul, míg a kézi rajzban az utóbbi időben egyre minimalistább irányba mentek el (ld. A legelő hősei), itt nem fukarkodtak a szép rajzzal. Sőt, számomra megalkotta a cég a legrokonszenvesebb mesehős férfit.

A főhősnő kisállat-barátja is remek lett. A kaméleon iszonyúan jó fej.

A történet fordulatos, mozgalmas és kedves. A bemutató alapján feltételeztem, hogy jó lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyit ki tudnak hozni ebből az ötletből. Ha van egy képzeletbeli lista a minőségi Disney tündérmesékről, akkor ennek ott a helye a Csipkerózsika és a Hamupipőke mellett.

Rajzfilmekről korábban:
Gru, a gonosz
51-es bolygó
Clutch Powers kalandjai

51-es bolygó

Az űrhajózás hajnala óta rengeteg scifi íródott arra a témára, mi lesz ha eljönnek az idegenek. Jók lesznek? Vagy éppen gonoszok? Ugyanígy filmek sorai születtek arról, mi lesz akkor, ha mi más világokra érkezünk. Az 51-es bolygó pontosan ezt a két ötletet egyesíti: az idegenek által lakott világra érkező emberi űrhajós ugyanis az idegenek szemében a hódító földönkívüliek előfutárának tűnik.

A film rendkívül ötletes. Megmutatja a békés átlagpolgárok életét, akiknek a grillpartiját tönkretette, hogy a leszállóegység a pázsitjuk közepén landolt. Megmutatja a katonaság közhelyesen arrogáns arcát, és azt is, hogy voltaképp ők is csak jót akarnak. Külön tetszett, ahogyan a sajtó függetlenségét és igazságra törekvését bemutatta a történet (tudniillik, az első fenyegetésnek lefeküdtek, az idegen világ űrhajósáról viszont igyekeztek minél feketébb képet festeni, mert az néz ki jól a hatórás hírekben).

Az idegen világ kidolgozása dicséretet érdemel. Az ötvenes évek Amerika-nosztalgiáját eleveníti meg, csak persze minden más. A gömbölyű és kerek formák dominálnak mindenütt, ugyanakkor a hangulat, a térrendezés, minden olyan boldog nyugodt, mint ahogy, mondjuk, a Pleasantville ábrázolja. Csak persze ebbe a nyugodt kompozícióba belecsöppen egy NASA űrhajós.

Rengeteg nagyon jól kitalált utalás is van a történetben, és a cselekmény is jól sikerült. A humor is a helyén van, izgalmas is, meglepően sok helyen. Egyszerűen minden rendben. Mégis, ha egy negatívuma van a filmnek, akkor azt mondanám, hiányzik belőle valami, amitől átütő erejűen eredeti vagy megkerülhetetlenül új lenne. Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt.

Hasonló filmek korábban:
Clutch Powers kalandjai
Jégkorszak 2: Az olvadás

Clutch Powers kalandjai

Volt már Fabuland film, volt már Bionicle film, de még sosem készült hivatalos film, ami a Lego lényegéről, a legófigurákról szólt volna. Ezt a hiányt töltötte be a február végén megjelent dévédé, a Clutch Powers kalandjai.

A történet elsődleges célközönségének természetesen a legózó gyerekek számítanak, a film azonban felnőtt szemmel sem volt unalmas. Fordulatos, szórakoztató és humoros cselekménye jó kis kikapcsolódást jelentett.

Ez talán annak köszönhető, hogy alapvetően filmes klisékből építkezett, de ugyanakkor ki is figurázta ezeket az elcsépelt fordulatokat.

Jó példa erre az amerikai filmekben unásig ismételt csapatmunka kérdése. Ez Clutch Powers történetében is állandóan napirenden van, mert jelszavuk: „Építünk egymásra.” (“We build on each other.”) Szomorú, de igaz, hogy ezt a poént viszont következetesen meggyilkolták amikor „Egymásra építkezünk.”-nek fordították, amitől már nem volt vicces, mert elveszett a kétértelműsége.

A fordítás ettől eltekintve jól visszaadja az eredetit, és a szinkronra sem lehet különösebben panaszkodni.

A film jól beilleszkedik a mostanában megjelenő komputeranimált rajzfilmek irányvonalába. Nem egy Shrek vagy egy Jégkorszak, de a Voltnál vagy a Verdáknál jobban tetszett, mert sokkal kevésbé volt egysíkú.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a komputeranimációt, a Legót vagy legózókorú gyerek van a családjában, vagy csak egyszerűen szeretne 80 perc akciórajzfilmet nézni.

Zárómondatként pedig feltenném a kérdést: nem tisztára olyan Clutch haja, mint Carl Sagané?

Hasonló témák:
Játékból filmet (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Clue – a film (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Jégkorszak 2: Az olvadás

Jégkorszak 2: Az olvadás

Kedves, jópofa szórakoztató kis mozi volt. A grafika még szebb volt, mint az előző részben, a történet pedig, hát istenem, kicsit szétesett, de nem követelhet az ember mindent…

Csak egy valamit nem értettem. Hogy lehettek mamutbarátunknak, aki egykor szerető férj és családapa volt, ilyen kamaszmód ostoba problémái…

Az egyes sokkal jobb, de azért ez is kedves (még a táncjelenetek ellenére is).

Néznivalókról korábban:
Hosszú álom
Millenium Actress
Shall we…?