Anna és a király

Megkaptam karácsonyra az Anna és a király című filmet, amelyre régóta kíváncsi voltam már úgy, hogy elejétől a végéig megnézhetem. Úgy emlékeztem, szerelmes film, de most, hogy láttam az egészet, mást tapasztaltam. Azt hiszem, a szerelmi szál a legkevésbé érdekes az egészben. Annál érdekesebb kérdéseket vet fel a történet más dolgokkal kapcsolatban.

Az alaphelyzet szerint Sziám uralkodója angol származású tanárnőt fogad gyermekei mellé, hogy udvarába és országába bevigye a nyugati kultúrát. Nagyon izgalmas végignézni, milyen a két, egymástól nagy mértékben eltérő kultúra találkozása: konfliktusok, bölcs viták és még bölcsebb megoldások szemtanúi lehetünk. Amellett, hogy megismerjük a sziámi udvar szokásait, belelátunk az uralkodó magánéletébe is. Hétköznapi örömök és tragédiák, nagy politikai események, konfliktusok, állami ünnepek jelennek meg a sziámi kultúra díszletei között.

Két téma fogott meg nagyon azokból, amelyekkel a film foglalkozik: a tanár szerepe és az uralkodó szerepe, hatalmuk és jelentőségük. A történet nagyon jól megmutatja, mennyire fontos a tanár, a nevelő feladata. Ő az, aki nem csak a nyelvet, tudományokat, kultúrát viszi el az adott közösségnek, hanem ami szerintem még ezeknél is fontosabb, a szemléletmódját és világnézetét adja át tanítványainak. A tanár a kulcs az ország jövőjéhez.

A filmet lezáró megjegyzés tájékoztatja a nézőt, hogy a trónörökös, akit apja, felvilágosult gondolkodásának köszönhetően, megismertetett a nyugati világgal, később nagy reformokat hajtott végre, és nagy fejlődést indított el országában. Ez a másik dolog, ami elgondolkodtatott: mekkora felelőssége van egy ország vezetőjének. Az egyik uralkodó nyitott volt, és elindította a fejlődést, ami fia uralkodása alatt érett meg. Hány ember életére volt ez kihatással! Mi lett volna, ha a politikai helyzet mást hoz, és a vadabb felfogású oldal átveszi az uralkodást?

Szóval a film számomra – most – elsősorban ezekről szólt, hogy egy-egy ember hogy befolyásolhatja rengeteg másik ember jövőjét: világlátását vagy életminőségét. De érdemes megnézni azért is, mert érdekes, bölcs, jól kidolgozott jellemek vannak benne, akik között a kapcsolatokat hitelesen ábrázolja. Van benne sok izgalom, különösen ami a politikai helyzetet érinti. Van benne sok szeretet, kedvesség, bölcsesség, humor, miközben időnként olyan dolgokkal kell megküzdeniük a szereplőknek, mint a gyász, a begyöpösödött szokások, vagy hogy mi lesz a rengeteg gyerekkel, akiket mint az uralkodó sarjait, meg akarják ölni.

Ez a film nem könnyed szórakoztatásra született, de nagyon érdemes megnézni!

Hasonló témák:
Perzsia hercege - az idő homokja
Hasonmás
Vasököl

Régi játékok, amelyek megérnének egy új kiadást

Final Fantasy VII

Hatalmas siker volt 1997 januárjában. Butácska grafikáját teljes mértékben ellensúlyozta történetének mélysége és bonyolultsága. Sem azelőtt, sem azóta nem készítettek még játékot, amelyben a cselekmény főszála ennyire izgalmas és összetett lett volna.
Bár sikerét nem tudták megismételni, a kiadó még három játékot és egy filmet készített, amely ebben a  világban játszódik, és jobban kifejti az egyes mellékszálakat.
Megérdemelne egy új, mai grafikájú kiadást, mégpedig úgy, hogy a következőkre tekintettel legyenek:
1.) Változatlan cselekmény (ez könnyű, csak meg kell állni a kísértést, hogy az előzményeket vagy folytatásokat beleírják)
2.) Az eredeti zenék nagyzenekari előadásban (a Final Fantasy-sorozatba Nobuo Uematsu szerzeményei leheltek életet)
3.) Legyen PC kiadás (a FFVII aközé a pár játék közé tartozik, amelyeket sikerült kiválóan átírnia a kiadónak számítógépre, az Egyesült Államokban és Európában ennek köszönhetően sokkal többen játszottak vele, mintha csak Playstationre jelent volna meg)

Outcast

Amikor 1999-ben megjelent, mindenkinek leesett az álla. Az akkori teljesítményű számítógépekből drasztikusan jobb grafikát hozott ki, mint kortársai, ráadásul egy hatalmas világot jelenített meg, ahol minden kölcsönhatásban volt egymással. Ehhez még hozzácsaptak egy epikus hatású szimfonikus zenei hátteret, forradalmi mesterséges intelligenciát, és egy nívós Csillagkapu-színvonalú történetet. Mai napig kedvenc játékaim közt emlékszem rá vissza.
A cég sajnos csődbe ment, így nem lett folytatás, a rajongói továbbgondolás is gyerekcipőben jár még.
Milyennek képzelem az újrakiadást:
1.) Ugyanilyen úttörő grafikát valósít meg a mai lehetőségek mellett, mint az eredeti.
2.) Árnyaltabb a története, és alternatív befejezései is vannak (példának ajánlom a Mass Effect cselekményét).
3.) Lehetőséget ad kooperatív játékra, akár 4-5 fősre. Egy játékos irányítaná a főhőst, hárman különböző feladatkörű katonatársai volnának, a negyedik pedig egy helyi, aki velük tart. És persze a több játékos ellen a gép is bonyolultabb kihívásokat vonultatna fel, például olyan feladatokat, ahol több csapattag közreműködésére is szükség van.

Army Men RTS

Stratégiai játék műanyag katonákkal 2002-ből. A gyártható egységek és a felépíthető épületek kis választéka miatt gyorsan megtanulható játék. A komoly stratégiai játékosok lenézik, azonban egyszerűsége és vértelensége miatt mindenki másnak lehetőséget ad arra, hogy komoly meccseket játsszon a Toy Story-nézőpontú világban, ahol a katonák mindenféle műanyagtárgyat olvasztanak be nyersanyagként, és ceruzaelemeket meg elektromos készülékeket csapolnak meg, hogy saját járműveiket meghajtsák.
Ami egy jó újrakiadás feltétele lenne:
1.) Modern, de egyszerű grafika, mint a League of Legendsé.
2.) Széles skálán mozgó mesterséges intelligencia. Legyen kihívás a legfelsőbb fokozat (ez hiányzott az alapjátékból), de legyen átmenet, aközött, hogy hagyja magát megverni a gép, és aközött, hogy három perc alatt elintéz.
3.) Pályaszerkesztő a többjátékos módhoz, kooperatív bevetések és nyitottság új játékmódokra.

Hasonló bejegyzések korábbról:
Mount and blade
World of Warcraft
Final Fantasy