Az utolsó egyszarvú

Régóta lógott nekem a sors egy jó filmmel. Most végre lerótta tartozását. Ma ugyanis kezembe került Az utolsó egyszarvú című rajzfilm 1982-ből. Az azonos című hetvenes évekbeli angolszász regény alapján készült egy amerikai stúdióban japán rajzolók keze alatt. Története elég rendhagyó, igen nehéz volna kliséket kimutatni benne. Noha nem hasonlítható A Gyűrűk Urához, nagyon eredeti, és szereplői meglepőn emberiek.

Az eredeti regényt el fogom olvasni, amint lesz rá időm. Másnak is ajánlom ezt is és a filmet is.

Amúgy teljesen fura volt, amikor felhangzott a főcímzene. A Groove Coverage ugyanis ezt dolgozta fel The Last Unicorn című számában. Érdekes volt találkozni az ismerős zenével és szöveggel ebben az egészen más környezetben.

Animékről korábban:
Interstella 5555
Mononoke Hime vs. Nausicaa
Laputa – Castle in the Sky

Zene és szöveg

Nagyon tetszett a film.

A nap végén mindig jól esik megnézni egy kis könnyű szerelmes vígjátékot. Ez viszont nemcsak egy szerelmes vígjáték, hanem nagyon jó paródia!! Végignevettem az egészet! Élethűen bemutatja, hogy viselkedtek és hogy viselkednek most az énekesek, és hogyan a rajongók. És ahogy Hugh Grant (akitől szokatlan) adja elő azt, amit a „nyálas” fiúegyüttesek szoktak, még feltűnőbb, milyen nevetséges – és vicces! :) Azt hiszem, ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megnézni!!

Feliratos változatban láttam, és ennek örültem, ugyanis a rímek és egyéb szövegek nagyon ügyetlenül hangzanak magyarul, az angol (eredeti) változat – nem meglepő módon – jobb.

Megjegyzés: Érdekes ráismerni, hogy a Zene és szöveg azokat is kifigurázza, akikért valamikor én is nagyon odavoltam. És érdekes ráismerni arra is, hogy én is hasonlóan rajongtam valamikor, mint azok, akiken most e vígjáték kapcsán nevetek. Mivel nagyon jól ismerjük az alaphelyzetet (belülről vagy kívülről), a film mindenkit eltalál! :)

Filmekről korábban:
Lány a vízben
Árvák hercege
X-Men III. – Az ellenállás vége

A Love Suicide

A Rule of Rose története semmilyen körülmények között nem nevezhető vidámnak. Egy szomorú, nyomasztó, borzongató pszichológiai dráma. Az erősen allegorikus főszál mellett annyi szimbólum tarkítja, hogy nem lehet megszámlálni sem.

Zárt világában csak gyerekek szerepelnek, és az ő leplezetlenül megnyilvánuló kegyetlenségükön keresztül tapasztalhatjuk meg saját világunk fonákságait. Sokkoló élmény. Különösen elgondolkodtató a kislányok mindenkinek alávetett helyzete, ahol tehetetlenségükben kegyetlenségüket egymáson élik ki.

A főhőslányt egyaránt fenyegetik a félő-hatalmaskodó leánypajtásai, az ostoba, pökhendi kisfiúk, meg természetesen a felnőttek, akik ugyan alig jelennek meg a történetben, mégis szörnyű testi-lelki sérülések maradnak a nyomukban.

Hogy miért is beszélek a Rule of Rose-ról? A játék maga annyira nem érdekes hangulata ellenére sem az irányítás esetlensége miatt. Hanem amiért felhoztam, az a zenéje. Épp most találtam rá a főtémára, amelyet promóciós célból ingyenesen le lehetett szedni a netről.

Itt letölthetitek, és ti is meghallgathatjátok. Rule of Rose – A Love Suicide. Kattintásra bejön, és jobb klikk, "Mentés másként"-tel le is tölthető.

Szövege:

Say Where is my shame, When I call your name? So, please don’t set me free I’m as heavy as can be I will do you harm I will break my arm I am a victim of your charms I want to be dead When I’m in bed I can be so mean You can beat me I would like to shame you I would like to blame you Just because of my love to you And Love itself is just as innocent as roses in May I know nothing can drive it away Though Love itself is just as brief as a candle in the wind But it’s greedy just like sin Alone but sane I am a love suicide ‘Cause Love itself is just as brief as a candle in the wind It is pure white just like sin Alone but sane I am a love suicide ‘Cause Love itself is just as innocent as roses in May It is pure white just like sin

Játékokról korábban:
Final Fantasy VII – Dirge of Cerberus
Mahjong a Final Fantasy VII-ben