Nem mondhatnám, hogy meglepett a film. Legalább annyira jó volt, mint az első vagy a második. Volt pár dolog, ami nagyon tetszett, és volt pár dolog amit nagyon sajnáltam, mert nagyon nem tetszett, de azt hiszem, összességében nagyon jó film. Egyben méltó zárása is a történethármasnak.
Ami leginkább tetszett, egyrészről Vadóc gyógyulása és személyes happy endingje volt. Másrészt nagyon stílusosnak és elegánsnak tartom továbbra is Farkas figuráját. Hugh Jackman olyan arculatot adott ennek a filmhősnek, amely kiemelkedik a tucat férfifőszerepek sorából.
Ami nagyon nem tetszett, az egyrészt a hihetetlenül magas halálozási arány volt. Főnix annyi ártatlan embert atomizált, hogy ajaj… És ha már Főnixnél tartunk, valljuk be férfiasan, Famke Janssen bizony felszedett pár kilót a korábbi részek óta. Ez persze magában még nem lett volna baj, hiszen az örökfiatal Farkasnak is elnézi az ember, hogy kicsit… markánsabb lett az arca, mint korábban, de szegén Jean Greyre folyton olyan ruhákat adtak, amiben minden gramm tízszeresen látszott. Ott volt például a laborban az a combvillogtató ruhácska, amelyben úgy festett, mint egy tízgyermekes családanya. Ilyen a végeruha is, amiről szintén pontosan lehetett volna tudni, hogy nem fog bejönni a szemnek, hiszen Jennifer Garner is rémes tehenészlány-kinézetű lett a simuló piros dressztől az Elektrában.
Egyébként komolyan gondolkodom rajta, hogy valami nem stimmel velem. Szegény Mystic pácbanhagyásán annyira kibuktam, hogy még professzor Xavier halála sem tudott igazán megrázni. Végig azon izgultam, mi lesz szegény lánnyal. Kitaszítva, egyedül otthagyták megalázva és meztelenül egy szétvert konvoj kellős közepén cserébe, amiért hazudott, csalt, lopakodott, ölt és még fel is áldozta magát Magneto kedvéért. Tudom, Farkas Jean Greyt szerette, de engem egy ilyen igazságtalanság után Jean pusztulása nem tudott felzaklatni. Különösen azok után, hogy egyszer már elsirattuk szegényt, másrészt pedig lehetett tudni (a professzor megöléséből), hogy Főnix amúgy is menthetetlen.
A film vége minden tekintetben nagyon tetszett. Nagyon örülök, hogy Hugh Jackman és Ian McKellen mellett ezúttal Halle Berryre is több idő jutott.
Ha valamit komolyan sajnálok, hogy nem tudtuk meg végül (egy bevágáson kívül), mi lett Mystickel. Mondom, én nagyon drukkoltam neki egy boldog befejezésért. Tipikusan az a figura volt, aki sehol nem találja a helyét, ezért könnyű rosszra bírni. Ennek ellenére szerettem, mert szép volt (igaz, ez Rebecca Romijn érdeme), különleges, és nagyon igazságtalanul bántak vele.
Hosszú álom
Shall we…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése