Na tessék, már megint filmet néztem munka helyett. Igaz, ezúttal csak egy hatvanperceset. Maga a film, az Interstella 5555 elég rendhagyó, legalábbis még nem sok hozzá hasonlót láttam. Elég izgalmas és kalandos története van, ám nincs alatta sem szinkron, sem zajok. Csak zene. Egy teljes album van alatta. A Daft Punk Discovery című lemeze, amely számomra teljesen ismeretlen volt, eddig csak egyetlen számot hallottam belőle, a Harder, Better, Faster, Strongert, amelyet a LEGO Battle Droid Band klipből ismertem.
A film maga is klipszerű, de színvonalát, történetét, vágástechnikáját tekintve sokkal inkább film, mint klip. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy elsőosztályú grafikai komponáltsága miatt a látvány nagyon jól illeszkedik a hangzáshoz.
A zene tetszett, jó volt a filmhez, akár kellemesnek is mondhatom, bár nem tudom, ha a film nem volna, meghallgattam volna-e. Az viszont elképzelhető, hogy így később hallgatni fogom, mert a zene megtelt számomra a történettel, így sokkal többet jelent majd.
A film viszonylag átlagosan indult, de nagyon szép és izgalmas. A látványvilága is igényes. A főhősnő alapból szép, az űrhajós meg, akit a történet főhősének érzek, viselkedésével,
Mononoke Hime vs. Nausicaa
Laputa – Castle in the Sky
Millennium Actress
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése