Pár perce fejeztem be a Millennium Actress című filmet. Régen láttam olyat, amely ilyen jólesett. Történetszerkesztése, menete, elbeszélői stílusa mind-mind igen virtuóz. Üdítően szokatlan, de egyáltalán nem zavaró.
Maga a történet egy színésznőről szól, aki még a második világhábrú előtt szinte kamaszként kerül a filmiparba. Bár ha színésznőről szól egy film, akkor általában (ld. Sztárom a párom) az újságírók testesítik meg a tudatlan gonoszakat, ebben a történetben ilyet hiába is keresne az ember.
Ahogy az emberek életében túlnyomórészt, úgy ebben a történetben sincs gonosz. A konfliktus a sors sodró erejével szemben alakul ki inkább. Azt mondhatnánk, ááá, hétköznapi! Ám, mivel egy ilyen konfliktus sokkal közelebb áll hozzánk, hatásosabbá, átélhetőbbé lesz az egész film.
Helyenként előbukkanó humora önfeledten nevettető épp úgy, ahogy még a legszomorúbb életnek is vannak ilyen pillanatai.
Filmszerepek váltogatják egymást a valósággal a szemünk láttára: jelenetek, napok, filmek, évek. Egy teljes élet pereg le a szemünk előtt. Szinte időutazás*. Egy életfilm.
_____________________
*különösen érdekes a két életrajzi beszélgetést folytató riporter szerepe a történetben, kívülállókénti megjelenésük
A csavar fordul egyet
Shall we…?
Mondolás tálbanfőtt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése