Tegnap éjszaka néztem meg a Laputa − Castle in the sky című animét, amelyet már régen szerettem volna látni.
Egy pillanatra sem tudtam abbahagyni. Ráadásul az elképesztő mélységábrázolás időnként még a tériszonyt is rám hozta, pedig azt nem könnyű. Az Én, a robot végső verekedős jelenetében, amikor körbefordult a kamera a palló alatt, akkor sem éreztem annyira a mélységet, mint a Laputában a vasúti üldözés végén.
Igen, ebben a filmben aztán minden volt: humor, üldözés (levegőben, gyalogszerrel, vonaton), kaland, szomorúság és még rengeteg minden, amiről kár volna beszélni, hiszen csak lelőném a poént azok számára, akik esetleg még nem látták a filmet.
Pedig kár volna érte, mert a Laputát megnézni és végigizgulni egyaránt érdemes. Már csak azért is, mert volt valami ebben a történetben (látványon és izgalmon túl), amiért érdemes ismerni. Egyértelműen a többször nézhető/nézendő filmek kategóriájába tartozik.
Jégkorszak 2: Az olvadás
Hosszú álom
Millennium Actress
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése