Péntek este a Két macskában vacsoráztunk, amelyet idegenvezetőnk ajánlott. Furcsa hely volt, a középkori kocsmák hangulatát idézte kopott bútoraival, egyszerű berendezésével. Itt tapasztaltuk először, amire később az idegenvezető is felhívta a csoport figyelmét, hogy a csehek elég morcosak. Nem volt valami udvarias a kiszolgálás, de a vacsora finom volt. Megkóstoltuk a knédlijüket és a krumplis lepénybe takart sertést.
Vacsora után egy hideg felderítőút következett: megkerestük a legközelebbi metrómegállót, hogy hazamenjünk. Sikerült jegyet vennünk és egy rövid térkép-tanulmányozás után könnyedén visszajutottunk a szállásunkra.
Másnap, míg a csoport nagy része fakultatív programon vett részt, mi kényelmesen megreggeliztünk a hotelban: svédasztalos reggelink volt bőséges választékkal. Ez után elmentünk a közeli Billába bevásárolni. A boltban amúgy ismét barátságtalan (mosolytalan) arcokkal találkoztunk.
Dél körül a belvárosban csatlakoztunk a csoportunkhoz, és elindult a szombati városnéző túra.
Ezúttal a Hradzsint, a Várnegyedet fedeztük fel. A vár tövéből indultunk, ahonnan szép séta vezetett az egyik, két őr által őrzött kapuhoz. (Közben jó rálátás nyílt a monumentális Szent Vitus-katedrálisra.)
Az őrök, mint Londonban, egy-egy kis fülkében várakoznak némán, míg fel nem váltják őket társaik. Sajnáltuk őket a hidegben, persze könnyen lehet, hogy mi jobban fáztunk, fülke híján. :) Elérkeztünk a vár négyszögletes udvarára, ahol érdekes történeteket hallgathattunk idegenvezetőnktől a várat építtető-átépíttető királyokról, a Nemzeti Galéria létrejöttéről, stb. Sajnos nem emlékszem a pontos sorrendre, de hamarosan az Érseki palota előtti téren találtuk magunkat, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, és ahol – lényeges szempont! – volt alkalmunk beszerezni egy kis forrócsokit abban a reményben, hogy átfagyott végtagjaink és orrunk átmelegszik. (Többé-kevésbé hatott…) Bejártuk az egész várat, minden oldalról láttuk a Szent Vitust: bélletes főkapuzatát, mozaikos oldalhomlokzatát, és találkoztunk a „Kolozsvári testvérek” Szent György és a sárkány szobrának eredetijével. Az Aranyművesek utcája irányában láttunk sokféle, szebbnél szebb épületet különböző funkcióval különböző korszakokból. Az Aranyművesek utcája bejáratánál különös édességet találtunk: kerek, kb. 10 cm átmérőjű meleg fahéjas ostyát árultak, amelynek kinézete létező pénzérmét utánzott, és nagyon finom volt.
Eljutottunk a Várnegyed másik oldalára, ahonnan messze ellátni, és szép rálátás nyílik a városban kanyargó Moldvára. Egy hosszú lépcsőszakaszon át hagytuk el a várat.
A délután folytatásaként felfedeztük a Kisoldal egy nagy részét: macskaköves utcákon, hangulatos polgári lakóházak között, vendéglők mellett vezetett az utunk Moldva-parttól Moldva-partig.
Késő délután egy hosszabb fagyoskodó várakozás után hajókiránduláson vettünk részt. A folyóról nézhettük végig a kivilágított várost a róla szóló történetet hallgatva közben. Ezután egyre inkább szétszéledt a csoport, kettesben értünk a már ismert Vencel-térre, ahol boltokban nézelődtünk és vacsora címén leteszteltük az ottani egyik McDonald’s-ot. A másik Vencel téri éttermüket meghagytuk a vasárnapi, indulás előtti ebédhez.
Korábbi bejegyzések: Prágai hétvége – 1. rész
