2016. december 23., péntek

Év végi gondolatok

Karácsonyi filmek, mogyorós tejeskávé receptek és papírból kivágott hópelyhek helyett végül más témáról írok. Hiába, repül az idő, így a tervek sokszor maradnak tervek, különösen, mióta minden megváltozott.
És pont ezen gondolkodtam a hajnali mosogatás közben, hogy mekkora változás történt, és milyen nagy a hatósugara térben és időben. Hosszú, nehéz és fájdalmas folyamat áll mögöttünk, amivel keményen megdolgoztunk a boldogságért. Hihetetlen, mennyi mindent kellett megérteni és elfogadni, mire megláttam a csodát, és mire a 90% nehézség és 10% örömből a fordítottjára változott, és most kb. úgy jellemezném a jelent, hogy 90% az öröm, és 10% az a nehézség, ami még megvisel. Azt hiszem, ez így egész jó arány már! :-) 
Elröppent ez az év, mert annyi teendőnk volt, annyi megoldhatatlant kellett megoldanunk, annyi teljesíthetetlent kellett teljesítenünk, és az egész életünket kellett lerombolni, majd újraépíteni, hogy mindenki kényelmesen és boldogan elférjen benne.
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott minket! Köszönöm mindenkinek, aki türelmesen és szeretettel állt mellettünk, nem pedig kritikával és rosszallással. Köszönjük mindenkinek, aki nem akart ellenállni a változásnak, aki talált maga számára elfogadható szerepet az új színdarabban, amiben sokáig mi is csak kerestük a helyünket. Köszönjük mindenkinek, aki elhiszi, hogy kompetens felnőtt emberek tudunk lenni, amikor kell, és elfogadja, hogy rengeteg fizikai és lelki energiát fordítunk a mindennapokra, és nem sértődik meg azon, hogy semmi nem olyan, mint amikor még gyerekek voltunk.
Hálás vagyok a sorsnak a rokonaimért, barátaimért, ismerőseimért, szomszédaimért, hogy ennyien megmutatták, itt vannak velünk! 
Kemény év volt 2016, megkaptuk a lehetőséget, hogy megdolgozzunk azért, hogy a boldogságunk szintet lépjen. És sikerült! :-)