2011. február 27., vasárnap

Tesco nyuszi? Nesquik róka?

A kis Tesco Expressekben nincs nagy választék egy-egy termékből, volt egy kis kiszerelésű ismerős Nesquik kakaó és közvetlenül mellette egy nagy kiszerelésű ugyanolyannak látszó csomag, semmi más. Múltkor gyanús volt a nagy, mert Choco drinknek hívta magát, de most részletesebben is megnéztem, megállapítottam, hogy kakaó, azt gondoltam, biztos más úton jött a boltba, mint a kicsi, és mivel jobban megérte a nagy (sokkal jobban, de láttunk már ilyen akciót), azt hoztam el. Na, ez volt a Tesco kakaója, amin észre sem vettem a logót, és azt sem, hogy hiányzik róla a Nesquik felirat. (Iható, de nyomába sem ér annak, amit venni akartam.) Mindenesetre érdemes megfigyelni a két csomagolás közti különbségeket és hasonlóságokat. Egyforma színű zacskón egyforma színű nyúl. A legnagyobb különbséget az állatfigurák füle között találjuk: a tescós nyuszinak rövid rókafüle van, de az is lehet, hogy róka nyúl arccal. Érdekes tehát, hogy hat egyik termék grafikája a másikra, és ezek hogy hatnak a vásárlóra. Tételezzük fel, hogy nem a vásárlók megtévesztése volt a cél, és miután megismerkedtünk az új marketing-állatkával, eldönthetjük, hosszú vagy rövid fülekkel szeretjük jobban a nyuszit. ….vagy a kakaót.

/Sajnos nem találtam képet a Tesco termékről, a zacskót pedig kidobtuk, mielőtt lefotóztam volna./


Hasonló:
Csokis kézkrém és társai
Árukapcsolás
Szörpverseny

2011. február 22., kedd

Arany Vénusz

aranyvenuszOlvsóink figyelmébe ajánlom az aranyvenusz.blogspot.com címen található folytatásos scifi történetet. Majdnem minden nap frissül a blog, a részek rövidek (így az egyperces novellák erényeivel bírnak), tömörek és érdekesek. Érdekes tudományos-fantasztikus ötleteket olvashatunk benne, miközben szimpatikus szereplők izgalmas történetével ismerkedünk. A legjobban az tetszik, hogy általában  minden rész valamilyen érdeklődést fenntartó gondolattal zárul: vagy egy információtöredékkel vagy egy olyan utalással, ami miatt az olvasó alig várja a folytatást! A mű érdekessége még a forma: eddig nem találkoztam olyan regénnyel, ami a blogot használta volna megjelenési formaként. Ezeken kívül még a részekhez tartozó illusztrációkra hívnám fel a figyelmet, amelyek egyszerűségükkel és ötletességükkel nagyon jól passzolnak a scifi blog hangulatához.


A történet itt olvasható: Arany Vénusz  

Hasonló témák korábban:

A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban
George kozmikus kincsvadászata

2011. február 13., vasárnap

Szerelem első vérig

szerelem elso verig Régóta szerettem volna megnézni a Szerelem első vérig-et és a folytatását, mert még kamasz koromban valamelyikből láttam egy részletet, ami felkeltette az érdeklődésem. Ezek után és egy kis utánaolvasás után kértem szülinapomra a dvd-ket, és most meg is néztem az elsőt.

Az az igazság, hogy jobbra, vagy legalábbis másra számítottam. Egy megnézés után úgy érzem, hogy egy kissé kusza a történet. A szerelmi szálról elhiszem, hogy hiteles lehet, de túl hamar jön el a biztosnak mutatott lezárás, és a történet tele van irreálisnak tűnő szereplőkkel. Ennek ellenére sok olyan jellemzője van a filmnek, ami miatt örülök, hogy megvan: a zenéje mindig nagyon hatott rám, imádom ezeket a Dés-zenéket! Érdekes, különleges operatőri megoldásokat lehet benne látni, ezenkívül  jó nézni a 25 évvel ezelőtti magyar városok képeit, és átélni a nyolcvanas évek (vagy hiteles, vagy kitalált) hangulatát.

Igazából a filmzene világított rá, hogy számomra miről szólt a történet, és ez nagyon tetszik: az életben minden folyamatosan változik, és ez sokszor ijesztő. A nagy változó bizonytalanságban a két szerelmes egymásban találja meg a biztos pontot.

“Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, / Legalább te legyél az nekem!”



Hasonló témák korábban:
Életképek
9 és 1/2 randi
Hasonmás

Lépést tartunk…

Néhány napja létrehoztunk egy oldalt a Facebookon, ahol mostantól minden új bejegyzés megjelenik, és tájékoztatja a követőket az újdonságokról. Ezzel együtt került ki a ‘like’ jel is a blog jobb oldali sávjába.

A Tetőtéri páholyunk szeretettel várja olvasóit a közösségi oldalon is!

2011. február 12., szombat

Hasonmás

Megnéztük a Hasonmás című filmet Bruce Willisszel. Jó volt, sokkal kevésbé sötét, mint vártam, és sokkal érdekesebb. Képi világában az Én, a robot filmváltozatát idézte, és nem azért, mert a világot megváltoztató találmány feltalálóját mindkettőben ugyanaz a színész, James Cromwell alakította, hanem legfőképp azért, mert mindkettő egy természetes, jelenhez nagyon hasonló eleven világot ábrázolt, csak kicsit változtatva azon a valóságon, amelyben élünk.

A hagyományos tudományos-fantasztikus történetekhez képest meglepően időszerű a film témáját adó kérdés, nem veszünk-e el túlságosan a virtuális világban történő önmegvalósításban, és nem veszítjük-e el közben kapcsolatunkat a valósággal.

Virtuális világ alatt nem kell feltétlenül a Second Life-ra, a World of Warcrafthoz hasonló tömeges internetes szerepjátékokra vagy akár a tömjénezett-átkozott Facebookra gondolni. Remélhetőleg még távolabb van tőlünk az az idő, amikor ezek bármelyike olyan világméretű függőséget okozhatna, mint a burkoknak nevezett robothasonmások használata a filmben.

Az jutott eszembe, az emberek szélesebb tömegét érinti a hordozható szórakoztatóelektronikai cikkek (okostelefonok, MP3- és MP4-lejátszók) használata. Ezek sokkal kevésbé feltűnően szigetelnek el minket a világtól, hiszen látszólag nem otthon ülünk, de voltaképp pont azt a célt szolgálják, hogy elszórakoztassanak minket az ismerős, otthonos módon, ezzel lekössék, és eltereljék a figyelmünket a külvilágról, legyen az akár unalmas, akár nyugtalanítóan nyüzsgő.

A film végére a világ átesett a ló túloldalára. Nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás. Nem kell felszámolni az eszközöket, amelyek a virtuális valóság csapdái lehetnek, hanem meg kell tanulni mértékkel és célszerűen használni őket. Ahogy őseink lehettek a tűzzel: a sötét hideg barlang meg a környező erdők teljes felgyújtása között a szemmel tartott tábortűz jelentette a mértéket.


Korábbi bejegyzések:
Hétvégi filmek (Az őslakó)
A bárány és a fejvadász (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Én, a robot (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük

2011. február 7., hétfő

Muffin-átok

Muffint sütöttem, már nem először, de mindig van vele valami problémám. Pedig a recept egyszerű, mindig azt gondoltam, hogy az elkészítés legbonyolultabb része az, hogy az embernek legyen hozzá eszköze. Az első adagot még kis szilikon formákban készítettem. Jól sikerült, de kínlódás volt kitisztítani a formákat. Azóta kaptam igazi muffinsütő tepsit. Kivajaztam és úgy került a sütőbe a tészta, de ahol a vajjal érintkezett, megégett. Legközelebb, amikor már papírral készült, rájöttünk, hogy a süti túl olajos, ezért most módosítottam a recepten, és drasztikusan csökkentettem az olajmennyiséget. Így készítettem el két adagra való tésztát. Az első adag jól megégett a megszokott hőfok és időtartam mellett, így a második adagot kisebb lángon sütöttem, de így is korábban ki kellett venni. Ennek ellenére ez sem éri el az élvezhető szintet, mert az alja ennek is odakapott – biztos hiányzik az olaj. Ennyit a muffinról! Legközelebb mást sütök, aztán majd még nézelődöm másféle muffin recept után, ha újra ezzel támad kedvem kísérletezni.

Annak ellenére, hogy ehetetlenek, azért szépek lettek a sütik, íme:


muffin muffinok

(A belsejébe csupa finomság került, sajnos. Lett (volna) almás-csokis, almás-diós és almás-diós-csokis.)


Hasonló bejegyzések:
Karácsonyi mézeskalács
Majomkenyér
Epres pite