Az az igazság, hogy jobbra, vagy legalábbis másra számítottam. Egy megnézés után úgy érzem, hogy egy kissé kusza a történet. A szerelmi szálról elhiszem, hogy hiteles lehet, de túl hamar jön el a biztosnak mutatott lezárás, és a történet tele van irreálisnak tűnő szereplőkkel. Ennek ellenére sok olyan jellemzője van a filmnek, ami miatt örülök, hogy megvan: a zenéje mindig nagyon hatott rám, imádom ezeket a Dés-zenéket! Érdekes, különleges operatőri megoldásokat lehet benne látni, ezenkívül jó nézni a 25 évvel ezelőtti magyar városok képeit, és átélni a nyolcvanas évek (vagy hiteles, vagy kitalált) hangulatát.
Igazából a filmzene világított rá, hogy számomra miről szólt a történet, és ez nagyon tetszik: az életben minden folyamatosan változik, és ez sokszor ijesztő. A nagy változó bizonytalanságban a két szerelmes egymásban találja meg a biztos pontot.
“Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, / Legalább te legyél az nekem!”
9 és 1/2 randi
Hasonmás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése