2014. január 30., csütörtök

A szárító megszólal

- Önökért szárítok :) Használjanak bizalommal! - szólt a kézszárító a Nyelvtudományi Intézet mosdójában mosolyogva. Mert melyik másik hely is lenne alkalmasabb arra, hogy egy gép az emberekhez szóljon, mint az az épület, ahol többek között Kempelen Farkas beszélőgépének másolatát őrzik?


2014. január 29., szerda

Téli csodavilág

Ma végre Budapestre is megérkezett a havazás, és elvarázsolta a várost. Nagyon jól jött a szürke napok után, bárcsak esne még, hogy tartósabb legyen! Ennyi maradt belőle estére:

2014. január 25., szombat

Házi diabetikus csoki

Karácsonyra kaptam egy pingvines jégkockaformát, és hozzá az ötletet, hogy készítsek benne csokit, sőt, ami valahogy eddig eszembe sem jutott, diabetikus csokit. Hamarosan ki is próbáltam, és nagyon jól sült el.
A legjobb az egészben az, hogy míg a boltokban nem nagyon van választék diabetikus csokiból, és ha van, azok sem igazán finomak, addig én itthon olyat készíthetek, ami kedvemre való. Most mandulát és áfonyát vettem az alapcsokihoz, és isteni finom mandulás, áfonyás, és mandulás-áfonyás bonbonok születtek. Ráadásul előástam egy eredetileg sütéshez való szilikon formát is, aminek az aljában egy egész tábla mandulás-áfonyás csoki készült.
Kiindulás: a formák és az alapanyagok. Ezeken kívül még margarint is használtam.

Az áfonyát és a mandulát elrendeztem a formákban.

Gőz fölött megolvasztottam a csokit, miközben margarint is adtam hozzá.

A kész masszát beleöntöttem a formákba. A pingvinekkel nehezebb dolgom volt, mint a naggyal.

Kb. fél nap hűtőben töltött idő után ez lett az eredmény. 

A csokitábla megfordítva. És a pingvinek még mindig beszélgetnek :)


2014. január 5., vasárnap

Farkas a meséből

Amikor az Ikeában először láttam meg a nagymamát evő plüssfarkast (vagy ahogy ők hívják: puha játékfigurát), nem akartam hinni a szememnek. Mivel a neten nem találtam a nyomát, amikor korábban be akartam linkelni valahova, úgy döntöttem, megörökítem. Mert bizarr, mert morbid, és mert gyerekeknek szánják. No comment.
A képen jól látható, hogy a nagymamát a farkas száján át gyömöszölhetjük a farkas hasába, ahonnan pedig kivehető, ha szétgomboljuk a farkas ingét.

Közben végül az Ikea honlapján is megtaláltam itt: LUFSIG Puha játékfigura Az áruház fényképe az enyémekhez képest vidám és barátságos. Szegény mosolyogva integető nagyi nem is gondolná, hogy a kedves és mosolygós farkas azért öleli magához ilyen meghitten, hogy a következő pillanatban jól bekapja.
Ez egy igazi Grimm-hű játékegyüttes!

2014. január 3., péntek

Étteremajánló

A Vakvarjú Éttermet szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani egy fantasztikus ünnepi vacsora után. Az étterem hangulatos, a pincérek rendkívül udvariasak, a kiszolgálás meglepően gyors volt. Különleges és nagyon finom volt minden, amit eddig kipróbáltunk náluk, és akkora adag, hogy hazahoztuk a felét. Eközben az áraik is jók.
Az étterem karácsonyi külseje
Az étterem különlegessége (amit máshol eddig nem tapasztaltam), hogy desszertjeik között szerepel egy olyan is, ami cukor- és gluténmentes. Végre egy hely, ahol gondolnak a diétázókra! :)
Az étterem honlapja: Vakvarjú Éttermek
Érdemes az étlapot is látni a guszta fotókkal és leírásokkal, és felhívnám a figyelmet a kis varjú ikonokra, amelyeknek köszönhetően könnyebben tájékozódhatunk a speciális ételek között.
Az étlap itt: Étlap

Hasonló bejegyzések:
Japán étterem
Karácsonyi vásár

2014. január 2., csütörtök

Leiner Laura: Bábel

Reflektálva a borítón idézett véleményekre, a regény valóban hangulatos bemutatása egy zenei fesztiválnak, amin még soha nem voltam, és nem is hiszem, hogy valaha kedvet kapok rá, de most már tudom, milyen. Negatívum viszont, hogy az igazi történet valahol a 240-250. oldal környékén, tehát csak a könyv felénél indul el, így addig kicsit unalmas annak, aki a cselekményért olvassa (például nekem). A regény második fele viszont már megadta azt, amire számítottam: izgalmas szerelmes történet kamaszlányoknak. És ráadásul meg is tudott lepni, pedig azt hittem, elég leleményes olvasó vagyok ahhoz, hogy előre kitaláljam a végét. 
Picit zavart, hogy ebben a regényben is megmaradt pár "széttártam a karom", "széttárta a karját", "az orrnyergét dörzsölgette" és "beletúrt a hajába", amit körülbelül a Szent Johanna Gimi első kötetének a végén már nagyon untam, pedig ugyebár abból 8 kötetnyi született. A Bábelben néha az volt az érzésem, hogy nem is Zsófi beszél, hanem Reni, és jé, a 17 éves fiú pont úgy reagál az új történetben, mint a középkorú Kardos tanár úr a régiben. Nem lehetne kiirtani már végre Leiner Laura írásaiból ezeket a semmitmondó gesztusokat?
A regény érdekessége még, hogy nagyon modern a szövege az okostelefon-screenshotokkal, a twitter és facebook-bejegyzésekkel. Nekem ez az első ilyen típusú olvasmányom, tetszett, és izgalmas volt bogarászni, ki kinek mit ír, ki mit lájkol, mit hányan lájkolnak. 
Viszont volt egy kis ellentmondás abban, hogy amit az olvasó olvas, az egy blog, amit a lány szülei is olvasnak, de a szöveg mégis tartalmaz olyan információkat, amiket a szülők nem tudnak, de az olvasók igen. Ilyen az a bejegyzés vagy fejezet, amiben Zsófi leírja, miket kérdeztek a szülők a telefonban, ő mit válaszolt, és mi a valódi igazság. Mellesleg a főhős midnig jó nagyot ferdít az igazságon, ez nem valami szimpatikus jellemzője, de amúgy sem tudtam vele azonosulni. Talán mert nem vagyok 17 éves, talán mert egy másféle világban voltam 17 éves, vagy talán mert sosem voltam ilyen jellem.
Összességében nem okozott csalódást a regény, voltak dolgok, amik tetszettek benne, voltak, amik nem. Valószínűleg egy SZJG-rajongó tinilány odáig van a Bábeltől, de én nem tartozom a célközönséghez, és ezt éreztem is. De nem is az volt a célom, hogy ez legyen életem nagy olvasmányélménye, csak kíváncsi voltam erre is, ahogy a márciusra ígért következő Leiner-regényre is.


Hasonló témájú bejegyzések:
Pár szó Diana Wynne Jones palotáiról
George kozmikus kincsvadászata
A Rubinvörösről