Szivárvány Bútoráruház: vigyázat, átverés!

Konyhánk berendezéséhez összeállítottuk a listát a konyhabútor-elemekből, amelyekre szükségünk lesz, és feltérképeztük a bútoráruházak kínálatát. A Nagyvárad téri Szivárvány Bútoráruházban találtuk meg azt az ajánlatot, ami leginkább kedvezett az elképzeléseinknek. Kifogtunk egy akciós ajánlatot, 69 ezer forintért megvehettünk egy garnitúrát, ami mindent tartalmazott, amire szükségünk volt, egy elemet leszámítva. Megrendeltük hát a garnitúrát, és rendeltünk hozzá egy ugyanolyan kinézetű kiselemet 13 ezerért.

Bár a garnitúrán lévő nyitógomb megfelelt volna, az eladó felajánlotta, nyugodtan válasszunk másféle fogantyút rá, ha szeretnénk. Miért ne? A plusz felár nélküliek közül kiválasztottunk egy szebbet, elegánsabbat, és természetesen olyannal kértük a külön rendelt bútorelemet is, és – sajnos – azonnal fizettünk.

Néhány nap múlva megérkezett a garnitúra (a külön elemre 3 hetet kellett várni a gyártás miatt, amiről tájékoztattak előre). Ekkor ért minket az első meglepetés: az eredeti nyitógombokat kaptuk, nem a kiválasztott elegáns füleket. Kiderült, hogy azokat nem is tehették volna fel, mert a garnitúrára csak egycsavaros gombokat szerelhetnek, két helyen csatlakozó füleket, mint amit a megrendelőlapunkra felvettek, nem. Jó, elfogadtuk a helyzetet, hiszen így is jó a bútor, és úgy sem volt fontos szempont a nyitógombok kinézete a vásárláskor, de akkor meg miért volt a felhajtás? Miért győzött meg az eladónő, hogy választhatunk mást, és ami a legérdekesebb a dologban: hogy kerülhetett a megrendelőlapra, ha ilyen nem lehetséges? Mindegy, lesznek még érdekesebb kérdések is, ha folytatjuk a történetet.

Következő lépés: bementünk másnap az üzletbe, hogy szóljunk, ha már a garnitúrát más gombbal kaptuk, mint rendeltük, a későbbre várható darab gombja is olyan legyen, írják át a megrendelőlapot. Nem írták át a szemünk láttára, csak lazán közölték: jó. Nem volt megnyugtató az eladónő memóriájára bízni jövőbeli konyhánk kinézetét, főleg miután ő vette fel az eredeti megrendelést is, hibásan, de nem volt mit tenni, úgy látszik, náluk így megy. Megjegyzi vagy felírja, mindegy, úgyis zsákbamacskát kapunk.

Ugyanis mikor letelt a három hét, és érdeklődtünk, megérkezett-e már az utolsó darab, még megdöbbentőbb dolgokkal szembesültünk: alig kaptuk meg a színben passzoló fogantyút (külön kérni kellett, mert egy harmadik félével akarták adni), a bútordarab lába teljesen más volt, mint vártuk, viszont kaptunk mellé egy elképzelhetetlenül hosszú lécet: ha gondoljuk, vágjuk méretre, és takarjuk el azzal a lábat, akkor majd úgy néz ki, mint a garnitúra többi része. Amellett hogy nem olyan állapotban adták át, amit rendeltünk, mint ahogy kellett volna, még ők voltak felháborodva, lekezelően viselkedtek, kiabáltak. (No comment…) Akkor lepődtünk meg, amikor az asztalos nekilátott kijavítani a Szivárvány Bútorház hibáját: a szekrény nem volt befejezve, a felső részt az asztalos csavarozta a helyére.

Szóval akció ide vagy oda, a pénzünkért konyhabútor helyett nem kaptunk mást, mint zsákbamacskát és építős játékot (egy kis ordítozással fűszerezve), amit plusz pénzért egy asztalossal kellett összerakatni.

Hát, köszönjük az izgalmakat! Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy a Szivárvány Bútoráruházban vásároltunk!

Final Fantasy Tactics

Amikor elkezdtem játszani, még nem is sejtettem, milyen bonyolult történetű játékkal állok szemben. Politikai köpönyegforgatások, udvari és nemesi intrikák, mérgezések, merényletek, egyházi cselszövés, polgárháború és parasztfelkelés tombol a történet színhelyét jelentő Ivalice nevű birodalomban.

A hangulat szomorú, de elképesztő ötleten alapszik. Egy olyan hős történetét meséli el, akiről a történelem megfeledkezett, míg az általa kivívott békét egy gazembernek tulajdonította.

A játékosnak tehát nem a hősi hírnévért kell küzdenie, nem várhat az utókortól semmiféle igazolást tetteire válaszul, mégis ki kell tartania elvei mellett. Vajon nem úgy a legnemesebb-e küzdeni egy eszméért, hogy győzelmünk esetén kizárólag az eszme diadalmaskodik (többé-kevésbé), ránk senki sem fog emlékezni.

A játék nem könnyű, sok gyakorlást, jó előrelátási képességet igényel, de maga a játékmenet nagyon izgalmas és egyáltalán nem monoton. Ami egy kicsit feszíti az idegeket, az animáció lassúsága, de emulátorban háromszoros sebességre gyorsítva már nagyon élvezhető. Zenéje elég jellegtelen és jelentéktelen, a főcím azonban nagyon lelkesítő.

Annak ellenére, hogy tizenegy éves játék, és már sokkal modernebbek is vannak, rengeteg kellemes, izgalmas órát ültem előtte, és mindenkinek ajánlani tudom, hogy vigye harcba csapatát. Apródok, gyógyítók, lovagok, fehér- és fekete mágusok és még rengeteg (összesen húsz) különféle mesterséget tanulhatnak emebereink, nem számítva a kiemelt szereplők saját harcmodorát.

Ami különös, hogy ebben az Ivalice-ben csak emberek laknak, ellentétben a Tactics Advance és a XII-ben megismert Ivalice-szel, amelyet bangaák, vierák, nu mouk és moogle-ok népesítenek be. Igaz, így komolyabb a játék, ugyanakkor sokkal kevésbé színes.

A hotdogárus, a lovag és a majom

Megnéztük mit is lehet összeépíteni a 8398-as hotdogárusból, az 6515-ös lovagból, és a 4916-os creatorból. A közös építés eleinte egy terasz, majd egy baldachinos trónus készítését célozta meg, a végső eredmény azonban egy komoly időutazó csapat lett.

Az időgépben az utazó már kész az indításra. Készüléke felfegyverzetten repíti őt előre a középkorból. Útitársa, aki a XXI. század ruháival álcázza magát, az időbója kronoantennájával már bemérte a célt.

Aranygyűrű

Révay József történész regénye, az Aranygyűrű egy második század fordulóján, Rómában játszódó romantikus mese. Története inkább kedves, mint feszítően izgalmas, hangulata viszont jellegzetes.

A szerző a történeten keresztül megmutat rengeteget a római életből és szokásokból, ütközteti szereplőiben a római és a görög kultúrút, valamint egy idealisztikus harmadikat, amelyet a történetben a dákok személyesítenek meg. Ezeket természetesen jó íróhoz méltón feltűnés nélkül, azaz egyáltalán nem didaktikusan teszi. Közben az olvasó megismeri a Kárpát-medence meghódításának történetét is.

A célközönség elsősorban a fiatalabb korosztály, de ahogy ez a mesékkel lenni szokott, mindenki örömét lelheti benne.