2007. március 3., szombat

Lány a vízben

Soha még filmmel így nem voltam: anélkül szerettem volna már a beharangozása óta dévédén, hogy előzetesen kívül mást tudtam volna róla. Semmi háttérinformációm nem volt.

Remek film. Rengeteget elmond az emberekről általában, és meglepő módon valamiképp a nézőről is. Érdekessége, hogy nem csak a főhősökkel lehet azonosulni. Épp ezért mindenkinek ajánlani tudom.

Nem hiszem, hogy jót tennék vele, ha bármit is beszélnék a történetéről vagy a szereplőiről. Szívem szerint azt tudom javasolni, hogy aki úgy dönt, megnézi, ne tájékozódjon előre a film felől. Ne olvasson róla kritikákat, sem történetösszegzéseket. Az elsőt azért ne, mert a kritikusok részben személyes okok, részben olyan okok alapján mondtak véleményt, amely nem tartozik a történethez, és semmi köze a filmhez. Történetösszegzéseket pedig azért nem érdemes előre olvasni, mert aki tudja, merre kanyarog a főszál, nem fogja észrevenni a sok-sok apróságot, amely el van rejtve benne.

Ha már elsőre tudjuk, mit várjunk egy filmtől, lemaradunk az első átélés ártatlan szépségéről. Ezt pedig már csak azért is hiba volna elszalasztani, mert ez olyan film, amelyet az elmúlt tizenöt évben biztosan nem csináltak: nem az effektekre gyúrtak, hanem a jellemekre; nem a zenével gerjesztik az érzelmeket, hanem a filmmel; nem nagy ágyjelenetet tettek bele, hanem teleszőtték passzív erotikával az egész történetet.


Filmekről korábban:
Árvák hercege
X-Men III. – Az ellenállás vége
Hosszú álom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése