Untuk már a teát és a vizet, ezért most szörpöt vettünk. Néhány hónapja kipróbáltuk az IKEA áfonyás
Mindkét termék ugyanannyiba került, a Piroska viszont csomagolása miatt nehezebb, 
A Sió tehát nyert, valószínűleg legközelebb kipróbáljuk más ízesítésben is!
Megjegyzés:
Külön dicséret illeti a Tesco-féle nagy zöld nagy kék bevásárlótáskát, amely 99%-osan kiállta a szörppróbát!
A lúdláb leves – ahogy elneveztük – a pudinggal sűrített gyümölcslevesek közé tartozik, amennyiben elfogadjuk, hogy gyümölcsleves. :) Ugyanúgy készítettem ugyanis, ahogy általában a gyümölcslevest szoktam: befőtt, tej, pudingpor, cukor. Csakhogy a nálam hagyományos meggybefőtt és puncs vagy eper pudingpor helyett most kíváncsiságból csoki pudinggal próbáltam ki. Lássuk mi sült (főtt) ki belőle:
Hozzávalók:
2 üveg magozott meggybefőtt
3-5 dl tej
1 csomag csoki pudingpor
cukor (ízlés szerint, és ne felejtsük megnézni a befőtt cukrozottságát sem)
Elkészítés:
A befőtteket levükkel együtt összeöntöttem a tejjel, majd felforraltam. Ezután a kevés tejjel csomómentesre kevert pudingport és cukrot belekevertem a meggyes alapba.
Időnként meg kell keverni.
Majomkenyeret készítettem.
Dió helyett mazsolával készült. Érdekessége, hogy nem sütni kell, hanem gőz fölött főzzük össze a hozzávalókat, és végül hosszabb hűtés után lesz kész. Nagyon finom, de elég tömény sütemény!
Mire lefotóztam, már csak a vége maradt meg:
Az elmúlt hétvégét a Balatonon töltöttük. Pénteken, amikor indultunk, rengetegen utaztak abba az irányba, a vonaton ülőhely nem nagyon volt. Estére értünk a szállodába. A vacsora svédasztalos meleg étel volt, nagyon finom, és a szálloda is nagyon kényelmes és szép volt. Végig nagyon elégedettek voltunk az étellel és a szállással.
A Balatonon még, úgy tűnt, nem kezdődött el az igazi turistaszezon, így nem találkoztunk nagy tömeggel. Minden nyugodt volt és kellemes.
A péntek esti szeles idő után szombatra igazi nyár lett. Aznap nagyot sétáltunk a tó partján, és közben észrevétlenül leégtünk. Ki gondolta volna az elmúlt napok időjárása után! :) Nagyon jól telt az egész nap sétákkal, beszélgetésekkel, csocsózással, biliárddal. Közben nagyon jó volt természetközelben lenni. A szobánkhoz közel egy fecskefészek volt tele kis fiókákkal, akiket a fecskepár etetett és felügyelt, akármikor jártunk arra. Hattyúkkal és kacsákkal is találkoztunk, és a part közelében rengeteg kicsi és nagyobb halat láthattunk úszkálni. Strandidőszakban nem vettem még észre ilyet, gondolom az élővilág beljebb menekül a fürdőzők elől.
Vasárnap sajnos már délben indult a vonat hazafelé, ezért már csak egy búcsúséta fért bele az időbe a reggeli és a csomagolás után. Mindenesetre fantasztikusan telt a Balatonnál töltött idő, alig várom a nyaralást, amikor hosszabban élvezhetjük a vízparti pihenést!
Azok a dolgok, amelyeket az eredeti játékban nem szerettem, itt előnyükre változtak.
Ott van, első sorban, a játék története.
Ugyanis az alapjátékban a Black Mesa kutatóközpont felelőtlen tudósai, köztük a főhős, Gordon Freeman, dimenziók közti utazással, majd egy felfedezett másik dimenzióban létező világ kizsákmányolásával próbálkoznak, mígnem egy beláthatatlan kísérlet eredményeképp összenyitják dimenziónkat a másikkal. Bár a döntést nem Freeman hozza, ő hajtja végre a katasztrófát okozó kísérletet, amelynek köszönhetően ellenséges idegen lények özönlik el a labort. A menekülő túlélők két tűz közé kerülnek, amikor a tengerészgyalogság megérkezik megtisztítani a terepet a lényektől és a szemtanúktól. Freeman a két ellenséges erő között lavírozik a túlélésért, mígnem a túlélő tudósok maroknyi csoportja átjuttatja a másik dimenzióba, hogy elpusztítson egy ottani lényt, amely nyitva tartja a kísérlet által létrehozott kaput a két dimenzió közt. Az elméleti fizikából doktorált Freeman számomra meglehetősen ellenszenves figura, hiszen alapból részt vesz egy kísérletben, amely messze túl van a kutatói etika határain, de a több tucatnyi katona megölése sem előnyösen árnyalja személyiségét.
A Blue Shift ugyanezt a történetet egy Black Mesa biztonsági őr, Barney Calhoun szemszögéből mutatja be. Talán nincs PhD-je, de sokkal könnyebb megkedvelni. Kezdjük ott, hogy amikor szembeszáll a lényekkel és a tengerészgyalogosokkal, tudósok életét menti meg a sajátja mellett. Azaz, abban a néhány esetben, amikor embert öl, a munkáját végzi, és jól is csinálja, ellentétben Freemannel, aki kollégáival együtt az egész világot bajba sodorta. Végül Calhoun kijut a létesítményből és magával visz egy maroknyi túlélőt is, akiket kimenekít a katonák elől. Egy ilyen főhős, akivel lehet azonosulni, a másik alapvető dolog, ami miatt jobbnak tartom a Blue Shiftet az alapjátéknál.
A harmadik, ami tetszett még benne, a hossza. Az alapjáték tisztán nyolc óra hosszú, a visszatöltött és újrajátszott részek miatt viszont akár kilenc-tíz órára is nyúlhat a játékos ügyességének függvényében. A Blue Shift három óra volt tisztán. Ennyi idő bőven elég volt, hogy élvezzem a történetet, a hangulatot, a játékot anélkül, hogy belefásultam volna. Az alapjáték az idegen világban ér véget, amely scifi szemszögből meglehetősen fantáziátlanul összedobált, finomfőzelék-színű, monoton terep. Calhoun csak rövid időt tölt odaát, így is a Blue Shift mélypontja a Xen világon tett kiruccanás.
