Könyvajánló

Az utóbbi időben kicsit többet tudtam olvasni, mint általában, így ismertem meg több olyan művet is, amelyről érdemes írni. Ezek a könyvek nagyon különbözőek, de mindegyik kiváló a saját műfajában.

 

Hatalmas élmény volt számomra a Se félelem, se keserűség című riportkönyv, amelyben Rózsa Erzsébet (filozófus) beszélget nagynevű kollégájával, Heller Ágnessel. A könyv letehetetlen volt: érdekes volt olvasni Heller Ágnes életének történéseiről, és lenyűgözött az az optimizmus, amivel még a legnehezebb élethelyzeteket is kezelte.

A beszélgetéseket olvasva egy tapasztalt és bölcs embert ismerhetünk meg, akitől élvezet hallgatni, ahogy saját élményei alapján mesél a XX. századi Magyarországról, majd az ausztrál és az amerikai kultúráról, valamint ahogy beavat minket, olvasókat a saját életbölcsességeibe, belátást enged – igaz, ez egy filozófustól a legkevésbé különös – gondolkodásmódjába. A könyv izgalmas volt mind a történetek miatt, mind az elhangzó bölcs gondolatok miatt. A beszélgetések sok olyan témát érintenek, amelyek minden embert foglalkoztatnak, mint például a barátság, szeretet, születés és halál. Az izgalmas és értelmes kérdésekre reagáló bölcs gondolatok nem csak azért hatottak rám, mert mindig is szerettem hallgatni mások élettörténetét, hanem végig úgy éreztem, tanulok egy nálam tapasztaltabb és okosabb embertől.

 

 

Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan című regényét csak azért nem olvasnám el újra, mert nem az én műfajom. Viszont kiváló írás, szintén letehetetlen, sőt egyre gyorsabb olvasásra sarkall, mert egyre nő az izgalom. Először egy idilli átlagéletről olvashatunk, ami kellemes hangulatot teremt, utána feltűnik egy furcsa sugallat, aminek köszönhetően az olvasó úgy érzi, tudja mi lesz a történet vége. Végig tudtam, milyen végkifejlet felé tartanak az események, de valahogy mégsem pont úgy történt. Rettentő izgalmas volt, de a vége túlságosan iszonyú és felkavaró nekem. Nagyon ajánlom a thriller kedvelőinek!

 

 

 

Nyár végén ismerkedtem meg Edgar Rice Burroughs Mars-sorozatával, aminek eddig három kötetét olvastam (A Mars hercegnője, A Mars istenei és A Mars ura), és azért csak hármat, mert szeretném elnyújtani az élményt. Meseszerű, kalandos történetek, amelyek egy kitalált és alaposan kidolgozott világban játszódnak. És ez a világ tele van értékkel. Főhősünk bátor, ügyes és erős, de még becsületes is. Eddig az első kötet volt a kedvencem, mert az jelentette az újdonságot. A második és a harmadik kötetben már egy kicsit zavartak a vissza-visszatérő fordulatok (nyelvi fordulatok és ismerős helyzetek), viszont hangulata és értékrendje is végig megmarad ugyanolyannak, mint az első történetben, miközben újabb és újabb, a földitől és egymástól is eltérő népeket és kultúrákat ismerhetünk meg. Azt gondolom, ezek a XX. század elején született történetek elsősorban fiúknak és férfiaknak készültek, ennek ellenére én is nagyon szeretem őket. Kikapcsolnak, szórakoztatnak és feltöltenek.

 

Hasonló témák:
Arany Vénusz
A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban

Tóth Krisztina: Pixel

Valahogy hazafelé jövet az utcán, a metrón, az emberek közt, csupa tragikus sorsú boldogtalan embert véltem látni, pedig máskor ugyanilyen járókelők és utasok csupa pozitív gondolatot szoktak ébreszteni bennem. Így hat az olvasóra Tóth Krisztina idén megjelent könyve.

Maga a mű érdekes felépítésű, gyakorlatilag egy emberi alakot ábrázoló fotót akar jelképezni, amelynek minden egyes részét nagyító alá veszi (a kéz története, a térd története, stb.), mellesleg a műfajt szövegtestként határozza meg a szerző.  Eközben másképp is összeállnak egésszé a kis darabok, a pixelek: a novelláknak tűnő fejezetekből lassacskán összefüggések olvashatók ki. Ez az, ami tetszett a könyvben, az, hogy rejtvényként is működik, szükség van az olvasó alapos figyelmére, hogy teljesen összeálljon a kép a végére. Azt gondolom, első olvasásra talán nem is állhat össze tökéletesen minden apró részlet, de emellett időnként pedig túl szájbarágós az elbeszélés. A könyv elején az volt az érzésem, kellemes rövid novellákat olvasgatok. Nagyon tetszett, hogy rövidek és mindig valamilyen csattanóval végződnek, miközben pedig általában a mi valóságunkban játszódnak a történetek. Pont megfelelő olvasmánynak bizonyult a tömegközlekedési eszközökre. Akkor kezdett a lelkesedésem megdöbbenéssé és csalódássá változni, amikor volt időm otthon elővenni a könyvet és hosszabb ideig olvasni, mert úgy már túl sok volt a tragédiából, a durvaságból, a boldogtalanságból, a kegyetlenségből. Tanulság: apránként olvassuk a Pixelt!

A mű összességében egy nagyon izgalmas írói játékra épül, de sajnos a tartalma kiábrándító. És ezt nem csak úgy értem, hogy a történetek kiábrándítják az olvasót az életbe vetett hitből, hanem az író ábrándít ki magából. Miért érdemes megírni egy izgalmas ötletet (a lazán, de rejtvényfeladvány szerűen kapcsolódó novellafüzérre gondolok), ha az csak csupa-csupa negatív és megbotránkoztató dologgal van feltöltve? Egyetlen boldog hőse sincs a történeteknek, pedig minden korosztály képviselve van. Tele van a mű emberekkel, akiknek tönkrement a házasságuk vagy rögtön az egész életük, akik nem tudnak szeretni, akiket nem tudnak szeretni, akik betegek, akik magányosak és örökre azok is maradnak, akiknek nincs egy őszinte igazi kapcsolatuk sem sem rokonnal, sem baráttal, sem szeretővel. Sokan meghalnak, van aki halálos betegségben, van akit agyonvernek, van aki öngyilkos lesz. Közben időnként naturalisztikus, máskor sokkoló vagy durva és kegyetlen eseményekkel vagy leírásokkal fűszerezi az elbeszélő a regény amúgy is lehangoló világát, és mindezt olyan közönnyel teszi, mintha komolyan hinné, hogy mindez így normális.

Nagyon unalmas már így 2011-ben az a sokszor visszatérő elem, hogy az elbeszélő kiszólogat a mű világából az olvasónak, és emlékezteti rá, hogy ám fikció az amit olvasol! hívhatnák máshogy is a szereplőt! vagy amikor azzal próbál játszani, hogy amúgy ez nem is így történt, hanem úgy, ja, mégsem, hanem amúgy!

Szóval nagyot csalódtam, mert amilyen jónak ígérkezett a könyv az elején, legalább olyan kiábrándító lett a végére. Mikor jön már el az az idő, amikor nem lesz divat öngyilkosokkal és tragikus történetekkel telerakni a szépirodalmi műveket? Miért akarja meggyőzni Tóth Krisztina az olvasóit arról, hogy az élet szörnyű, és semmi öröm nincs benne?

 

“Most itt megállhatnék, mert igaz ugyan, a valóság a legrosszabb lehetőségre szokott rábökni, én viszont nyugodtan kanyaríthatnám másfelé a történetet. De egyszerűen nincs időm még megtorpanni se.”

Tóth Krisztina: Pixel, Magvető, Bp. 2011, 83. o.

Hasonló bejegyzések:
Juhász Viktor: A polidori
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Kékezüst

Gémklub

Van egy kis utca a Ráday utcára merőlegesen, a Biblia köz, ahonnan egy különleges játékbolt ajtaja nyílik. A Gémklub egy elsősorban társasjátékokra specializálódott üzlet, soha ennyi társast nem láttam még egy helyiségen belül, mint itt. És a nagy választékon kívül egyéb erényei is vannak, például az eladó(k) szakértelme. Egyik nap körbetelefonáltam néhány játékboltot, hogy megtudjam, lehet-e kapni egy bizonyos társasjátékot, és csak a Gémklub tudott megfelelő tájékoztatást adni, arról nem is beszélve, hogy fejből tudták, miről van szó, hány fajtája létezik, mióta nem forgalmazzák, sőt fel lehetett náluk iratkozni egy listára, hogy ha tudnak belőle szerezni, szólhassanak. Ezzel ellentétben más játékforgalmazók azt sem tudták, hogy írják a keresett játék nevét vagy hogy ki a forgalmazója.

Amikor személyesen mentünk el a Gémklubba, hogy ajándékot keressünk, nagy meglepetés ért minket: miután az eladó megkérdezte, milyen típusú játékot keresünk, minden megadott paramétert figyelembe véve azonnal ajánlott nekünk legalább három játékot is, és minden egyes polcról levett doboz mellé még rövid előadást is tartott arról, milyen a játék, mik az előnyei és hátrányai, milyen díjakat kapott, mennyire népszerű, milyen élményt nyújt, stb. Látszott, hogy ért a társasokhoz, hogy érdekli, amivel foglalkozik, és szereti is. Látszott rajta, hogy játszott már ezekkel a játékokkal, de emellett szakszerű is maradt. Tökéletes felvilágosítást kaptunk, és soha ilyen egyszerű dolgunk nem volt még, amikor hasonló ajándékot kerestünk. És mondanom sem kell, hogy a játék, amit elvittünk, nagyon bevált!

Amiről még mindenképp írni szerettem volna a Gémklub kapcsán, hogy szerda esténként sokáig nyitva tartanak, az üzletben játékasztalokat helyeznek el, és baráti társaságok és családok gyűlnek össze náluk, hogy játsszanak. Egy ilyen estén ott voltunk mi is, nagyon kellemes élmény volt. Állítólag ki lehet próbálni az ottani játékokat, de mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, így biztosat nem tudok róla, és egyelőre a honlapjukon sem találtam meg a szerda esti programot, de bízom benne, hogy még mindig létezik, és megyünk majd még mi is!

Amúgy a honlapjuk  nagyon részletes és szakszerű: van játékadatbázis, keresőfunkció, hírek, képek, leírások, jellemzések, információk, stb. A honlap címe: www.gemklub.hu (A fotók is innen származnak.)

Hasonló témák:
Száguldó robotok
Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Eye Toy

Ribizlis pudingtorta

Ünnepi hétvégénk alkalmából készítettem a ribizlis puncspudingos tortát. Nagyon jó párosítás volt a két íz, a torta egy nap alatt elfogyott.

Kapcsolódó bejegyzések:
Csokis banántorta
Egyszerű túrós süti
Karácsonyi mézeskalács

Csokiszirup a konyhában

Évek óta tudok a Nesquik Sirup létezéséről, de most vettem először, kíváncsiságból. Nagyon bevált, kipróbáltuk már néhány funkcióját, és ahogy továbbgondolom, illetve ahogy utánanéztem, a termék honlapján, még több ötletre bukkantam, hogyan érdemes még felhasználni. Íme néhány recept:

1) Ahogy a terméken is olvasható, kiválóan alkalmas csokiöntetnek mindenféle desszertre (palacsinta, fagylalt, tejberizs, tejbegríz, sütemény stb.).

2) Kipróbáltuk gyümölcsre öntve: nem rossz, de ha a gyümölcs igazán finom, akkor nem érdemes keverni a csokival.

3) Tejes italokhoz is nagyon jó kiegészítő. A dobozon a shake-et és a csokiitalt említik, de nekem bevált úgy is, hogy a tejeskávémba tettem belőle. Az eredmény nagyon hasonlított az általam kedvelt McDonald’s-féle csokis kapucsínóhoz. Ebből kiindulva érdemes lehet kapucsínóba is önteni, de valószínűleg bármilyen tejes italhoz passzol, amit szívesen innánk csokisan. És ami a lényeg: más, finomabb, csokisabb eredményt kapunk, mint ha kakaóporral próbálkoznánk.

4) A termék honlapján található receptek között találtam a csokihabot, amelyhez a csokiszirupot mint összetevőt ajánlják. Nagyon hasonlít az általam decemberben kipróbált csokikrém recepthez, amiről írtam is a blogon, csak a Nesquik-féle nagy mértékben leegyszerűsíti az ember dolgát, ugyanis a legmacerásabb részt, a csokiolvasztást spórolhatjuk meg vele. A decemberi csokikrém nekünk túl émelygős volt, de ennek ellenére lehet, hogy majd kipróbálom a csokiszirupos változatot, mert talán ezzel a hozzávalóval jobb az összhatás.

5) A termék honlapján ismertetik Maci Laci fincsi palacsintájának receptjét is, ahol a palacsinta tölteléke a különleges, ami gyakorlatilag gyümölcsös tejberizs. A csokiszirup öntetként jelenik meg a desszerten.

6) A harmadik recept, amit a honlapon bemutatnak, az ünnepi piskótatekercs. Azért hagytam a végére, mert ez fogott meg legkevésbé, de ihletet meríthetnek belőle azok, akik szeretik a változatos piskótatöltelékeket.

Egyszóval nem bántam meg a csokiszirupot, mert nagyon sok mindenhez passzol, és rengeteg megszokott ételt és italt dobhatunk fel vele olyan egyszerűen és gyorsan, ahogy eddig a cukrot vagy a sót használtuk.

Hasonló témák:
Majomkenyér
Csokis banántorta
Mondolás tálbanfőtt