Szusi

Ami itt a fenti képen látható, az egyfajta szusi, amelyet egy kósza ötlettől vezérelve tegnap délután alkottam. A golyócskák belsejében lazac bújik meg.

Igazán nem tudnám megmondani, hogy milyen fajta szusi lett végül… A receptkönyv, amelyből dolgoztam, ezt már nem tudta. Itt a hálón pár oldal szerint ez a nigiriszusi, más oldalak viszont esküdnek rá, hogy a nigiri egész másként fest. Ebben a szusiban persze nem az alak vagy a töltelék volt a lényeg, hanem a rizs elkészítési módja, úgyhogy az egész kérdés lényegtelen.

A rizsnek valóban kellemes édessavanykás íze lett a só-bor-cukor-ecet fűszerezéstől, viszont a halmazállapota nem igazán jött be (pedig amúgy az is mintaszerű lett, csak nekem nem esetem). Ez azonban nem veszi el a kedvem attól, hogy legközelebb, ha módom lesz rá, ki ne próbáljam a valódi szusit.

Összetétel 2 személyre: 25 dkg rizs; 1 evőkanál édes fehérbor (eredetileg rizsbor); 1 evőkanál fehérecet (eredetileg rizsecet); 2,5 evőkanál cukor; 1 teáskanál só; Elkészítés:

A rizst megmostam, és feltettem főni. Elméletileg ugyanannyi víz kell, mint rizs, de nekem még fövetlen volt a rizs, amikor a víz már elfogyott alóla, ezért dupláztam a vízmennyiséget.

Miután a rizs felforrt, lefedtem, és leraktam takarékra, hogy megfőjön. Amíg főtt, megcsináltam az ízadó keveréket.

A kistálkában összekevertem a fehérbort meg az ecetet a sóval és a cukorral, amíg minden cukrot-sót fel nem oldott magában, amit csak lehetett. Rémes szaga volt, de ettől nem kellett megijednem.

Amikor elkészült a rizs, elzártam alatta a gázt, és tíz percig még lefödve hagytam állni. Utána egy tálba töltöttem, ráöntöttem az imént összekevert kotyvalékot, és kanállal jól összekevertem őket.

Megvártam, amíg kihűl a rizs, és megformáztam belsejében a kedvemre való töltelékkel (főként lazaccal csináltam, de karajsonkával talán még finomabb volt). A formázásnak kicsit gyurmázás hangulata volt, de arra figyelnem kellett, hogy nedves legyen a kezem, különben hozzám ragadt volna a rizs. Úgy csináltam, hogy a lazac és a sonka a szusigömb belsejébe került, de elméletileg lehet egy-egy kisebb gömb köré is tekerni a feltétet.

Korábbi bejegyzések:
Banánleves
Mondolás tálbanfőtt

Könyvcsomag

Elvertem ma egy kis pénzt a Bookline-nál. Három könyvet vettem. Elsőként Erich Frommtól A szeretet művészetét. Ezt már el is olvastam. Szerzője valahol fél úton van a lélekelemző és a filozófus között. Értelmesen, érthetően és tapintatosan beszél a témáról: mi is a szeretet, miért olyan fontos, és miért van, hogy az emberek többsége soha senkit nem szeret valójában.

A másik két könyv Carl Sagan két új kötete volt: a Milliárdok és milliárdok valamint a Broca agya. Sagan egyike azoknak az embereknek, akit mindenki ismer a földön, igaz, néhányan nem tudnak nevet társítani alakjához. Zseniális gondolkodó és űrkutató volt, az ő ötlete alapján született meg a SETI-program¹, és az ő érdeme a Voyager-szondán űrbe küldött aranylemezke, amely a Föld űrbeli elhelyezkedését, és az emberiség számos különböző nyelvének mintáját tartalmazza (mint holmi Rosetti-kő). És amúgy ő írta a Kapcsolat című regényt is, amelyből Jodie Fosterrel forgattak filmet.

Számomra azonban nem ezért fontos. A két tanulmánygyűjteményt azért vettem meg, mert egyszerűen remek esszéíró. Nem azért az, mert 1978-ban Az éden sárkányai című rövidtanulmány-gyűjteményére Pulitzer-díjat kapott. Hanem a díjat is azért kapta mert jó.² Egyszerűen érdekes, szellemes és megkapó módon tud írni. Mintha nem is tanulmányt, hanem novellát olvasnék, ha őt tartom a kezemben.

____________________________
¹ SETI: 'Search for Extra-Terrestrial Intelligence', 'kutatás földönkívüli értelem után' A tervezetről itt olvashatsz bővebben magyarul: seti.tavkapcsolat.hu
² Lehet, hogy furán hagzik, amit írtam, de sokan, akik szerzői díjakat kapnak, rettenetesen unalmas fráterek. Elég, ha Eco nagyképű terjengősségére gondolok. Brrr…

Korábbi olvasnivalók:
A nyári délutánok
A csavar fordul egyet

Az utolsó egyszarvú

Régóta lógott nekem a sors egy jó filmmel. Most végre lerótta tartozását. Ma ugyanis kezembe került Az utolsó egyszarvú című rajzfilm 1982-ből. Az azonos című hetvenes évekbeli angolszász regény alapján készült egy amerikai stúdióban japán rajzolók keze alatt. Története elég rendhagyó, igen nehéz volna kliséket kimutatni benne. Noha nem hasonlítható A Gyűrűk Urához, nagyon eredeti, és szereplői meglepőn emberiek.

Az eredeti regényt el fogom olvasni, amint lesz rá időm. Másnak is ajánlom ezt is és a filmet is.

Amúgy teljesen fura volt, amikor felhangzott a főcímzene. A Groove Coverage ugyanis ezt dolgozta fel The Last Unicorn című számában. Érdekes volt találkozni az ismerős zenével és szöveggel ebben az egészen más környezetben.

Animékről korábban:
Interstella 5555
Mononoke Hime vs. Nausicaa
Laputa – Castle in the Sky

Zene és szöveg

Nagyon tetszett a film.

A nap végén mindig jól esik megnézni egy kis könnyű szerelmes vígjátékot. Ez viszont nemcsak egy szerelmes vígjáték, hanem nagyon jó paródia!! Végignevettem az egészet! Élethűen bemutatja, hogy viselkedtek és hogy viselkednek most az énekesek, és hogyan a rajongók. És ahogy Hugh Grant (akitől szokatlan) adja elő azt, amit a „nyálas” fiúegyüttesek szoktak, még feltűnőbb, milyen nevetséges – és vicces! :) Azt hiszem, ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megnézni!!

Feliratos változatban láttam, és ennek örültem, ugyanis a rímek és egyéb szövegek nagyon ügyetlenül hangzanak magyarul, az angol (eredeti) változat – nem meglepő módon – jobb.

Megjegyzés: Érdekes ráismerni, hogy a Zene és szöveg azokat is kifigurázza, akikért valamikor én is nagyon odavoltam. És érdekes ráismerni arra is, hogy én is hasonlóan rajongtam valamikor, mint azok, akiken most e vígjáték kapcsán nevetek. Mivel nagyon jól ismerjük az alaphelyzetet (belülről vagy kívülről), a film mindenkit eltalál! :)

Filmekről korábban:
Lány a vízben
Árvák hercege
X-Men III. – Az ellenállás vége

A Love Suicide

A Rule of Rose története semmilyen körülmények között nem nevezhető vidámnak. Egy szomorú, nyomasztó, borzongató pszichológiai dráma. Az erősen allegorikus főszál mellett annyi szimbólum tarkítja, hogy nem lehet megszámlálni sem.

Zárt világában csak gyerekek szerepelnek, és az ő leplezetlenül megnyilvánuló kegyetlenségükön keresztül tapasztalhatjuk meg saját világunk fonákságait. Sokkoló élmény. Különösen elgondolkodtató a kislányok mindenkinek alávetett helyzete, ahol tehetetlenségükben kegyetlenségüket egymáson élik ki.

A főhőslányt egyaránt fenyegetik a félő-hatalmaskodó leánypajtásai, az ostoba, pökhendi kisfiúk, meg természetesen a felnőttek, akik ugyan alig jelennek meg a történetben, mégis szörnyű testi-lelki sérülések maradnak a nyomukban.

Hogy miért is beszélek a Rule of Rose-ról? A játék maga annyira nem érdekes hangulata ellenére sem az irányítás esetlensége miatt. Hanem amiért felhoztam, az a zenéje. Épp most találtam rá a főtémára, amelyet promóciós célból ingyenesen le lehetett szedni a netről.

Itt letölthetitek, és ti is meghallgathatjátok. Rule of Rose – A Love Suicide. Kattintásra bejön, és jobb klikk, "Mentés másként"-tel le is tölthető.

Szövege:

Say Where is my shame, When I call your name? So, please don’t set me free I’m as heavy as can be I will do you harm I will break my arm I am a victim of your charms I want to be dead When I’m in bed I can be so mean You can beat me I would like to shame you I would like to blame you Just because of my love to you And Love itself is just as innocent as roses in May I know nothing can drive it away Though Love itself is just as brief as a candle in the wind But it’s greedy just like sin Alone but sane I am a love suicide ‘Cause Love itself is just as brief as a candle in the wind It is pure white just like sin Alone but sane I am a love suicide ‘Cause Love itself is just as innocent as roses in May It is pure white just like sin

Játékokról korábban:
Final Fantasy VII – Dirge of Cerberus
Mahjong a Final Fantasy VII-ben