Így jártam anyátokkal

Több forrásból hallottam a sorozatról, de a címe annyira nem tetszett, hogy végül csak kínomban egy unatkozós délelőtt kezdtem el nézni. Sőt, nem is az volt az első próbálkozásom! Hónapokkal korábban belenéztem a legelejébe, de nem volt szimpatikus, tíz perc után kikapcsoltam, és az előbb említett délelőttig eszembe sem jutott. Tehát a sorozatnak nem erőssége a kezdése, az első rész után csak azért néztem meg a másodikat, mert nem volt jobb dolgom. A második rész végére viszont már egész megkedveltem a szereplőket, és tetszettek a visszatérő poénok is, most pedig néhány hónap elteltével túl vagyunk az első öt évadon, és alig várjuk a magyar szinkronos folytatást!

A sorozatot 2005-ben kezdték vetíteni, Amerikában most megy a hatodik évad. Azt hiszem, nem én leszek az első, aki párhuzamba állítom a Jóbarátokkal, ami pont előtte, 2004-ben ért véget. Ugyanis nagyon sok a hasonlóság, de valahogy minden megegyező ötletet annyira jól adaptáltak az Így jártam anyátokkal világába, hogy távolról sem lehetne lopásnak nevezni az ilyen ismerős fordulatokat. A baráti társaság annyira más világban él, mint a Jóbarátok, pedig a helyszínek ugyanazok: New York-i lakások, New York-i söröző, munkahelyek. A poénok ugyanolyan gyakorisággal zúdulnak ránk, mint a korábbi sorozatban, igaz, ebben előfordulnak alpári viccek is, és összességében véve egy kicsit kevésbé igényes, mint az elődje. Ugyanakkor nagyon tetszenek benne a múltba és a jövőbe tett kitérők, amelynek köszönhetően látható, hogy általában nem egyik pillanatról a másikra születik a történet az írók aktuális kicsapongásait követve, ahogy azt a soha véget nem érő szappanoperáknál lehet tapasztalni, hanem átgondolt és megtervezett. Keretet ad a történetnek az alaphelyzet, amire a cím is utal – Hogy ismerkedtem meg anyátokkal?. Egyik főszereplőnk, Ted meséli 2030-ban kamaszkorú gyerekeinek fiatalkora történetét. Szóval míg a nézők a gyerekekkel együtt izgulnak, hogy vajon ez a nő lesz-e az a bizonyos anya, vagyis a mesélő felesége, biztonságot ad a szakításokkal végződő kapcsolatok és a magányos pillanatok alatt, hogy tudjuk, biztos, hogy valóra válik az álma, megtalálja majd a társát, gyerekeik lesznek és boldogan élnek. És amíg a történet is elér eddig a pontig, addig is élvezhetjük a hol hétköznapi, hol abszurd, hol romantikus, hol vicces jeleneteket. Csak forgassák le gyorsan a folytatást és szinkronizálják is, mert úgy az igazi! :)

Ajánlom mindenkinek, aki unatkozik, vagy rosszkedvű, vagy fáradt, vagy csak szeretne jókat nevetni és jól szórakozni részenként 25 percben!

Hasonló korábban:
Életképek
I dream of Jeannie