2011. február 27., vasárnap

Tesco nyuszi? Nesquik róka?

A kis Tesco Expressekben nincs nagy választék egy-egy termékből, volt egy kis kiszerelésű ismerős Nesquik kakaó és közvetlenül mellette egy nagy kiszerelésű ugyanolyannak látszó csomag, semmi más. Múltkor gyanús volt a nagy, mert Choco drinknek hívta magát, de most részletesebben is megnéztem, megállapítottam, hogy kakaó, azt gondoltam, biztos más úton jött a boltba, mint a kicsi, és mivel jobban megérte a nagy (sokkal jobban, de láttunk már ilyen akciót), azt hoztam el. Na, ez volt a Tesco kakaója, amin észre sem vettem a logót, és azt sem, hogy hiányzik róla a Nesquik felirat. (Iható, de nyomába sem ér annak, amit venni akartam.) Mindenesetre érdemes megfigyelni a két csomagolás közti különbségeket és hasonlóságokat. Egyforma színű zacskón egyforma színű nyúl. A legnagyobb különbséget az állatfigurák füle között találjuk: a tescós nyuszinak rövid rókafüle van, de az is lehet, hogy róka nyúl arccal. Érdekes tehát, hogy hat egyik termék grafikája a másikra, és ezek hogy hatnak a vásárlóra. Tételezzük fel, hogy nem a vásárlók megtévesztése volt a cél, és miután megismerkedtünk az új marketing-állatkával, eldönthetjük, hosszú vagy rövid fülekkel szeretjük jobban a nyuszit. ….vagy a kakaót.

/Sajnos nem találtam képet a Tesco termékről, a zacskót pedig kidobtuk, mielőtt lefotóztam volna./


Hasonló:
Csokis kézkrém és társai
Árukapcsolás
Szörpverseny

2011. február 22., kedd

Arany Vénusz

aranyvenuszOlvsóink figyelmébe ajánlom az aranyvenusz.blogspot.com címen található folytatásos scifi történetet. Majdnem minden nap frissül a blog, a részek rövidek (így az egyperces novellák erényeivel bírnak), tömörek és érdekesek. Érdekes tudományos-fantasztikus ötleteket olvashatunk benne, miközben szimpatikus szereplők izgalmas történetével ismerkedünk. A legjobban az tetszik, hogy általában  minden rész valamilyen érdeklődést fenntartó gondolattal zárul: vagy egy információtöredékkel vagy egy olyan utalással, ami miatt az olvasó alig várja a folytatást! A mű érdekessége még a forma: eddig nem találkoztam olyan regénnyel, ami a blogot használta volna megjelenési formaként. Ezeken kívül még a részekhez tartozó illusztrációkra hívnám fel a figyelmet, amelyek egyszerűségükkel és ötletességükkel nagyon jól passzolnak a scifi blog hangulatához.


A történet itt olvasható: Arany Vénusz  

Hasonló témák korábban:

A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban
George kozmikus kincsvadászata

2011. február 13., vasárnap

Szerelem első vérig

szerelem elso verig Régóta szerettem volna megnézni a Szerelem első vérig-et és a folytatását, mert még kamasz koromban valamelyikből láttam egy részletet, ami felkeltette az érdeklődésem. Ezek után és egy kis utánaolvasás után kértem szülinapomra a dvd-ket, és most meg is néztem az elsőt.

Az az igazság, hogy jobbra, vagy legalábbis másra számítottam. Egy megnézés után úgy érzem, hogy egy kissé kusza a történet. A szerelmi szálról elhiszem, hogy hiteles lehet, de túl hamar jön el a biztosnak mutatott lezárás, és a történet tele van irreálisnak tűnő szereplőkkel. Ennek ellenére sok olyan jellemzője van a filmnek, ami miatt örülök, hogy megvan: a zenéje mindig nagyon hatott rám, imádom ezeket a Dés-zenéket! Érdekes, különleges operatőri megoldásokat lehet benne látni, ezenkívül  jó nézni a 25 évvel ezelőtti magyar városok képeit, és átélni a nyolcvanas évek (vagy hiteles, vagy kitalált) hangulatát.

Igazából a filmzene világított rá, hogy számomra miről szólt a történet, és ez nagyon tetszik: az életben minden folyamatosan változik, és ez sokszor ijesztő. A nagy változó bizonytalanságban a két szerelmes egymásban találja meg a biztos pontot.

“Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, / Legalább te legyél az nekem!”



Hasonló témák korábban:
Életképek
9 és 1/2 randi
Hasonmás

Lépést tartunk…

Néhány napja létrehoztunk egy oldalt a Facebookon, ahol mostantól minden új bejegyzés megjelenik, és tájékoztatja a követőket az újdonságokról. Ezzel együtt került ki a ‘like’ jel is a blog jobb oldali sávjába.

A Tetőtéri páholyunk szeretettel várja olvasóit a közösségi oldalon is!

2011. február 12., szombat

Hasonmás

Megnéztük a Hasonmás című filmet Bruce Willisszel. Jó volt, sokkal kevésbé sötét, mint vártam, és sokkal érdekesebb. Képi világában az Én, a robot filmváltozatát idézte, és nem azért, mert a világot megváltoztató találmány feltalálóját mindkettőben ugyanaz a színész, James Cromwell alakította, hanem legfőképp azért, mert mindkettő egy természetes, jelenhez nagyon hasonló eleven világot ábrázolt, csak kicsit változtatva azon a valóságon, amelyben élünk.

A hagyományos tudományos-fantasztikus történetekhez képest meglepően időszerű a film témáját adó kérdés, nem veszünk-e el túlságosan a virtuális világban történő önmegvalósításban, és nem veszítjük-e el közben kapcsolatunkat a valósággal.

Virtuális világ alatt nem kell feltétlenül a Second Life-ra, a World of Warcrafthoz hasonló tömeges internetes szerepjátékokra vagy akár a tömjénezett-átkozott Facebookra gondolni. Remélhetőleg még távolabb van tőlünk az az idő, amikor ezek bármelyike olyan világméretű függőséget okozhatna, mint a burkoknak nevezett robothasonmások használata a filmben.

Az jutott eszembe, az emberek szélesebb tömegét érinti a hordozható szórakoztatóelektronikai cikkek (okostelefonok, MP3- és MP4-lejátszók) használata. Ezek sokkal kevésbé feltűnően szigetelnek el minket a világtól, hiszen látszólag nem otthon ülünk, de voltaképp pont azt a célt szolgálják, hogy elszórakoztassanak minket az ismerős, otthonos módon, ezzel lekössék, és eltereljék a figyelmünket a külvilágról, legyen az akár unalmas, akár nyugtalanítóan nyüzsgő.

A film végére a világ átesett a ló túloldalára. Nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás. Nem kell felszámolni az eszközöket, amelyek a virtuális valóság csapdái lehetnek, hanem meg kell tanulni mértékkel és célszerűen használni őket. Ahogy őseink lehettek a tűzzel: a sötét hideg barlang meg a környező erdők teljes felgyújtása között a szemmel tartott tábortűz jelentette a mértéket.


Korábbi bejegyzések:
Hétvégi filmek (Az őslakó)
A bárány és a fejvadász (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Én, a robot (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük