Clutch Powers kalandjai

Volt már Fabuland film, volt már Bionicle film, de még sosem készült hivatalos film, ami a Lego lényegéről, a legófigurákról szólt volna. Ezt a hiányt töltötte be a február végén megjelent dévédé, a Clutch Powers kalandjai.

A történet elsődleges célközönségének természetesen a legózó gyerekek számítanak, a film azonban felnőtt szemmel sem volt unalmas. Fordulatos, szórakoztató és humoros cselekménye jó kis kikapcsolódást jelentett.

Ez talán annak köszönhető, hogy alapvetően filmes klisékből építkezett, de ugyanakkor ki is figurázta ezeket az elcsépelt fordulatokat.

Jó példa erre az amerikai filmekben unásig ismételt csapatmunka kérdése. Ez Clutch Powers történetében is állandóan napirenden van, mert jelszavuk: „Építünk egymásra.” (“We build on each other.”) Szomorú, de igaz, hogy ezt a poént viszont következetesen meggyilkolták amikor „Egymásra építkezünk.”-nek fordították, amitől már nem volt vicces, mert elveszett a kétértelműsége.

A fordítás ettől eltekintve jól visszaadja az eredetit, és a szinkronra sem lehet különösebben panaszkodni.

A film jól beilleszkedik a mostanában megjelenő komputeranimált rajzfilmek irányvonalába. Nem egy Shrek vagy egy Jégkorszak, de a Voltnál vagy a Verdáknál jobban tetszett, mert sokkal kevésbé volt egysíkú.

Mindenkinek tudom ajánlani, aki szereti a komputeranimációt, a Legót vagy legózókorú gyerek van a családjában, vagy csak egyszerűen szeretne 80 perc akciórajzfilmet nézni.

Zárómondatként pedig feltenném a kérdést: nem tisztára olyan Clutch haja, mint Carl Sagané?

Hasonló témák:
Játékból filmet (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Clue – a film (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Jégkorszak 2: Az olvadás

Portal

A Steam nevű tartalomszolgáltató pár napja elérhetővé tette számos termékét a Macintosh felhasználók számára. Ezt megünneplendő az egyik Steamen elérhető játékot, a Portalt minden tagjuk számára ajándékba adják május 24-ig, csak kérni kell.

Kértem, meg is kaptam, és nagyon élveztem. Rövid, de igényes, és egyedülálló a maga nemében.

Logikai játék, ahol a főszereplő nézőpontjából látjuk az eseményeket, akár egy lövöldözős játékban, ám nincsenek ellenfelek, csak egy laboratóriumi labirintus, ahol rendhagyó körülmények között kell tesztelnünk a feladatmegoldó-képességünket, hogy végigjussunk a játék szintjein egyenesen a tortáig. A játéknak azonban van még egy lényegi eleme, amelyről nem beszéltem. A feladatok ugyanis megoldhatatlanok lennének a játékban található különleges eszköz nélkül, amely szinte bármely felületen két járatot, portált tud nyitni. Ezek közvetlen összeköttetésben vannak egymással: amilyen sebességgel és szöggel lépünk be az egyikbe, olyannal jövünk ki a másikon. A feladatmegoldás elsősorban ennek a gépnek a használatára épül.

A játéknak története is van emellett. Főszereplőnk egy android, akit tesztelésre használnak. A teszt végén pedig torta helyett a pusztulással kínálják. Az utolsó lift az androidpokolba, egy tüzes megsemmisítőbe viszi. De vajon meg lehet-e állítani bárkit is, aki a portáleszközből és a játékos intelligenciájából álló kombinációt birtokolja? Persze játékosfüggő. A történet egészen a szabadságig vezet, a laborból való kitörésig, a felfegyverzett laboratóriumi mesterséges intelligencia legyőzéséig. De persze van egy nagy csavarás az egész végén.

Mindenesetre a Portal egy szellemes, izgalmas logikai játék klassz grafikával, amelyet érdemes végigjátszani.

Játékokról korábban:
Final Fantasy Tactics
Az új Prince of Persia (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)
Sword of Mana (a bejegyzést hamarosan újra feltöltjük)

Diploma előtt

Tegnap barátainkkal megnéztük a Madách Színházban a Diploma előttöt. A két szereposztás közül a Nagy-Kálózy Eszter—Szente Vajk-félén voltunk. A darab alapvetően klassz volt, a két főszereplő, akire épült, biztos pillérei voltak. Nagy-Kálózy Eszter játéka teljesen meggyőző, fiatalossága és csinossága pedig figyelemre méltó volt. Pedig szerepe nem volt hálás, fehérneműre vetkőzni a színpadon anyaként, miközben a történetbeli lányát játszó színésznő is megteszi ugyanezt… Bizony ehhez nem csak tehetség kell, de az is, hogy egy színésznő jó formában legyen. Ez teljesül is: kétségtelenül a legjobb nő volt a darabban.

A rendező sikeresen oldotta meg a helyszín- és időváltásokat, bár a vége felé már unalmas volt a rengeteg átöltözés, amellyel többnyire elterelték a figyelmet a díszletmódosítás alatt.

Az előadás szabadon kezelte a félmeztelenséget, ami nem gond, hiszen ez a történetből adódik, bár néha, például a sztriptíztáncosnőnél, már hatalmába kerített az érzés, hogy vendégcsalogató szerepet is szántak mindennek. Erről nem vagyok nagy véleménnyel. Nem az erotika az, ami becsalogatja a közönséget a nézőtérre. Az Operában látott Rózsalovagot sem az egymáson hempergő színésznők, vagy a már-már alpárivá fajuló szobalány-jelenet miatt néztük meg.

Még egy zavaró tény volt, a darab kompozíciója. A lényeges dolgok a színpad bal elülső felében, a közepesen lényegesek középütt, a lényegtelen dolgok a színpad jobb felén történtek. Ebből az következett, hogy a bal-balközép erkélyről pont az érdekes dolgok nem látszottak. Legalábbis nem látszottak volna, ha nem nyújtogatjuk a nyakunkat, és szerencsénkre nem távozik az előttünk ülő társaság üres székek sorát hagyva hátra.

Mindent egybe vetve a darab jó élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Korábbi bejegyzések:
Don Pasquale
Pesti Színház—Vígszínház bérlet

Epres pite

Egy internetes receptből és egy már kipróbált joghurtos receptből kiindulva sütöttem epres pitét. Érdekes, hogy ezek a joghurtos receptek tartalmaznak olajat is, méghozzá egész sokat, és ennek köszönhetően lett ehetetlen a múltkori almás sütim. Mindkét recept szerint egy joghurtos pohárnyi olaj kell a tésztába, ami rengeteg! Így azzal kezdtem, hogy csökkentettem az adagot 2 evőkanálnyira, nehogy megint a kukában kössön ki a szemgyönyörködtető sütemény. A tésztához, friss gyümölcs híján, eperkonzervet használtam. Alig várom, hogy friss gyümölccsel is kipróbáljam! A recept különlegessége, hogy epres gyümölcsjoghurttal készült. A pite nagyon finom lett!

Hozzávalók, ahogy én csináltam:
- Majdnem 3 doboznyi epres Danone joghurt (a kis méret miatt egészítettem ki egy harmadik adagból).
- 3 tojás
- nem teljesen 4 joghurtos pohárnyi liszt
- 2 joghurtos pohárnyi cukor
- 1 csomag sütőpor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál étolaj
- gyümölcs (eper)

Miután összedolgoztuk a tésztához való összetevőket, a sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük a masszát, és rászórjuk a gyümölcsöt. Előmelegített sütőben, közepes hőfokon kb. 30 perc alatt kész.

Korábbi bejegyzések:
Csokis banántorta
Töltött cukkini

Babzsákfotelek

Már régóta tervezgettük, hogy veszünk két babzsákfotelt, mert úgy gondoltuk, praktikus lesz. Február közepén sikerült megvalósítani a tervet, lett két darab óriási színes babzsákunk a Babzsákvilágból.

Már több mint egy hónapja teszteljük a fotelokat, és biztosan állíthatom: tényleg nagyon praktikusak! Egyrészt nagyon kényelmesek, felveszik az ember alakját, de ez nem azt jelenti, hogy csak erre képesek. Könnyű kitanulni, hogy alakíthatjuk a fotelt pont olyan alakúra, amilyenre szeretnénk, így lehet benne mindenhogyan ülni, hátradőlni, de ha nem szeretnénk elsüllyedni benne, azt is meg lehet oldani. Másik nagy előnye, hogy könnyen mozdítható, egy kézzel odébbteszem, ha akarom, és a kettőt lehet egymáson tárolni, ha nem akarjuk, hogy sok helyet foglaljanak. Az sem elhanyagolandó, hogy a vásárló választja ki a színösszeállítást, így egyéni lesz, és megfelel a leendő tulajdonos ízlésének. A huzat pedig egyszerűen leszedhető és mosógépben mosható!

Szóval egyáltalán nem bántuk meg, hogy beszereztük a babzsákokat. Mostanra hozzátartoznak mindennapi kényelmünkhöz, és a vendégeknek is nagyon tetszenek!

Korábbi bejegyzések:
Szivárvány Bútorház: Vigyázat, átverés!