Télország

A január sokszor olyan, mintha az ember egy mély gödör aljára pottyanna le a decemberből. A decemberi karácsonyi hangulat, ami fényeivel és illatával betöltötte a várost, és nap mint nap kellemes ünnepváró hangulattal töltötte el az embereket, eltűnik januárban. Ilyenkor általában marad a sötét, a hideg, és az ünnepi díszek hiányától kopár világ. De csak akkor, ha nem jön a helyére más!
Imádom, hogy napok óta igazi tél van! Hóban, jégen sétálunk nap mint nap, minden fehér, ahogy a tél a mesekönyvekben kinéz. Ez a prototipikus tél, ami értelmet ad a hidegnek. Azokban az években, amikor kimarad a hó, nem lehet úgy megélni ezt az évszakot, ezért nincs is értelme számomra: ha nincs igazi tél, akkor jöjjön helyette a tavasz! Most viszont olyan jó, hogy a kisfiam nem csak a mesekönyvekben látja a havat és a fehér tájat! Meg, persze, magam miatt is örülök neki. :-)
Bár macera ezer réteg ruhát felhúzni mindannyiunkra (meg lehúzni is), és bár néha könnyebb lenne szánkóval/korcsolyával közlekedni, mint babakocsival, de megéri! Gyönyörű a hó és a jég, nagyon szép az idei tél! :-)