A Szerelem bősége egy nagyon különös film, és még inkább az, ha elolvassuk a DVD borítóján lévő szövegeket, megnézzük a filmből kiemelt boldog képeket, és csak azután kezdünk bele a filmbe. Mert, szerintem, nem igaz, hogy “lenyűgöző mese”, és az sem, hogy “humoros, érzéki és bolondos vonásaival együtt egy szívhez szóló, lélekmelengető történetet alkot”. Ez a film nem annak szól, “aki szerelemre vágyik” (a borítót idéztem). Mindezek ellenére ez egy szép történet jó színészekkel, jellegzetes karakterekkel, gyönyörű zenével, tökéletes operatőri munkával. De aki egy kellemes romantikus vígjátékra vágyik (amit a DVD külseje sugall), az nagyon megdöbben. Ez valójában egy elgondolkodtató film arról, hogy a boldogság mellé mindig járnak nagy veszteségek, elkerülhetetlen tragédiák. Azt próbálja megmutatni, hogy mindezek ellenére tovább kell élnünk, együtt azokkal, akikkel egymás életét kölcsönösen széppé varázsolhatjuk.
Furcsa és vészjósló az a gondolat, amit az idős és bölcs Harry (Morgan Freeman) mond a még fiatal, de jó pár csalódást megélt barátjának:
“Az imént figyelemreméltó dolgot láttam. Betévedtem a stadionba. Azt hittem, egyedül vagyok, de az 50 yardos vonalnál egy fiatal párt találtam, szeretkeztek. Tovább maradtam ott, mint illett volna. Irigyeltem, de sajnáltam is őket. Annyi mindent nem tudnak még, a szívfájdalomról fogalmuk sincs.”
Az erre adott válasz egy nagyon kicsit optimistább felfogású, de azt már nem árulom el. Érdemes megnézni a filmet, de nem vígjátékként, hanem drámaként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése