Nemrég baráti körben játszottunk egy parti Rúnamestert. Nagyon élveztem. A lazán hatórás meccs, amelyet élőholtak és sárkányok ellen vívtunk, mintha egy szempillantás alatt véget ért volna, pedig általában legfeljebb egyórás társasokat szoktunk játszani, mint a Nyolcvan nap alatt a Föld körül vagy az Alhambra.
Mind a kialakítása, mind a játékmenete hangulatos, a szabályok pedig egy szerepjátékhoz képest könnyen tanulhatók. Izgalmas, és ráadásul csapatjáték alakult ki benne, ami nem túl gyakori társasjátékoknál. Rá tudnék szokni.
Sajnos azonban nincs mindig ennyi idő játszani, ezért próbáltam valami egyszerűbbet keresni, de sajnos még a Gémklubnál sem találtam olyan szerep-társast, amely rövidebb lenne, de komolyan venné magát. Így kötöttem ki végül a Lego Heroicánál.
A társas négy részből álló sorozatként jelent meg, és folytatást is ígértek hozzá a nyárra. Szabályai egyszerűbbek, játékideje is rövid, de az alaphangulat telitalálat.
Először neten próbáltam ki, a Lego oldalán akár négyen is játszhatunk. Az első meccs előtt még azt gondoltam: „Jó, hogy fenn van neten, mert élőben biztosan nem éri meg.” Aztán pár meccs alatt magával ragadott. Pont azt a lehetőséget adja a Lego a szerepjátékhoz, amit a legdrágább társasok is csak nehézkesen képesek megvalósítani, nevezetesen a pálya variálhatóságát. Már egy készletnyi is modulárisan átrendezhető, ám a különböző epizódok egyre nagyobb és összetettebb játékká kombinálhatók. Ráadásul a pálya növelésén és az új ellenfeleken túl minden új doboz hozzáad valami plusz játékelemet is az összképhez a mágikus kapuktól a megmászható sziklákig.
Ráadásul saját kockákból még tovább is bővíthető a játéktér (pl. itt és itt egész elképesztő megoldások vannak), a szabályokon is lehet nehezíteni ízlés szerint. Ideális rövid és hosszabb meccsekhez is egyaránt.
Gémklub
Száguldó robotok
Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése