Akkor szakítsunk

Leiner Laura legújabb regényével tett egy lépést a szépirodalom felé. Na, nem azért olvastam eddig sem a könyveit, mert szépirodalmat akartam volna olvasni, direkt csak a szórakozásért veszem a kezembe a műveit. Ennek ellenére megállapítom, hogy az Akkor szakítsunk az eddigi Leiner-regények fölé emelkedett, igaz, maradt a szórakoztató irodalom kategóriában.

A könyv rövidebb és érdekesebb, mint amit eddig megszokhattunk. Komplex történet barátságról, szerelemről, megismerkedésekről, megcsalásokról, összejövésekről és szakításokról, emberek közti bizalomról. Ügyesen szervezi a történetet a szilveszter éjszaka motívuma köré. Hitelesen mutatja be a szakítás utáni lelkiállapotot és az összetartozást. És van egy újra és újra felbukkanó komikus motívum a műben.

Amikor elkezdtem olvasni, rögtön az elején elkapott az a jó kis hangulat, ami a SzJG-ben megvan, viszont a 140. oldal környékén felmerült bennem, hogy nem folytatom, mert addigra nagyon idegesítő lett. Túlélve a mélypontot egyre izgalmasabb lett a történet, mert elkezdett mélyebb problémákat felvetni. 

A stílusról annyit, hogy még mindig túl sokszor túrnak a hajukba a szereplők, de láthatóan csökkent az ehhez hasonló klisék száma a műben (erről bővebben itt: Bábel). 

Ami nem tetszett, és mindenképp megemlíteném, az az előítéletesség a szőkékkel szemben. Az egy dolog, hogy az "eredeti szőke" mint szófordulat azt a jelentést kapja, hogy "buta szegény". De miért van az, hogy a buta és/vagy ellenszenves szereplők tényleg szőkék a műben, és ráadásul ki is van mondva, hogy buta, hiszen szőke. Úgy látszik, ez egy negatív tendencia lesz: a Bábel Napsija buta volt és szőke, egy szereplő. Az Akkor szakítsunk szereplői között kb. 3 ellenszenves és/vagy buta szőke van. És ha jól emlékszem, a többiek nem szőkék. Hova lett a SzJG előítélet-ellenessége? 

Valentin-napi szívek

Kreatív színkavalkád - Pylones

A Váci utcában sétálgattunk, amikor megláttuk ezt a vidám színkavalkádot. Nem lehetett nem bemenni az üzletbe, és jól tettük, hogy bementünk, annyi érdekes és szokatlan tárgyat találtunk benne. Élvezet volt végignézni a kínálatot, és felfedezni, mi micsoda. A kedvencem a színes-mintás teáskannának álcázott vízforraló, de nagyon tetszett a macskás ernyő is, ahogy a Jetson családra emlékeztető főzőeszközök is. Ha valaki különleges ajándékot szeretne találni, érdemes itt körülnézni. Csak vigyázat, mert kicsit drágán adják ezeket a jópofa tárgyakat. (1500 Ft körül vannak az apróbb dolgok, a macskás esernyő 6000 Ft körül, az említett vízforraló pedig 20000 Ft körül.) Viszont ez az első lakberendezési eszközöket áruló bolt, ahol úgy érzem, a dolgok tényleg megérik az árukat. 

Nem vettünk semmit, de észben tartjuk, hogy létezik ez a különleges üzlet! 

 

Februári napsütés budapesti homlokzatokon

Egyszerű csokis édesség cukormentesen

Ez a bejegyzés a tejbegrízről fog szólni.

Nem tudom, mennyire gyakori étel egy átlag csak felnőttekből álló háztartásban a tejbegríz, de úgy tapasztaltam, hogy nem az. Én mégis viszonylag sűrűn készítek, mert

Férjem szerint a képen zöldnek látszik a tejbegríz, de valójában barna, hiszen kakaóval készült, nem moszattal.

• mindig van itthon tej és búzadara, akkor is, amikor semmilyen édesség nincs, de szívesen ennénk valami finomat
• nagyon egyszerűen és gyorsan elkészül
• cukormentesen édesítőszerrel is elkészíthető (a nyírfacukor, a Canderel és a Cologran bevált, de Steviával nagyon nem ízlett)

A tejbegrízt mindig kakaósan szerettem, de a cukor nélküli kakó (pl. Szerencsi kakaópor) nem keveredik el rendesen az édesítővel, így mindig keserű maradt a tejbegrízre szórva. Újabban ezért úgy készítem, hogy már a főzés legelején beleteszem a búzadara, a csipetnyi só, és az édesítő mellé a kakaóport, és így főzöm össze a tejjel. Nagyon finom csokis édesség készül így kb. 20 perc alatt. 

És még egy jó oldala a tejbegríznek, hogy a sűrűsége, az édessége és a csokissága bármilyen irányban változtatható attól függően, hogyan szeretjük, vagy mire vágyunk épp.