Néhány évvel ezelőtt a Jardin du Luxembourgban ettünk sajtos-sonkásféle óriáspalacsintát. A mai ebédemet ez a párizsi emlék ihlette palacsintasütés közben. Mivel a palacsintatésztába nem tettem édesítőt vagy cukrot azért, hogy többfunkciós legyen, elkészülhetett egy adag a sonkás-sajtos-paradicsomos verzióból ebédre, és maradt későbbre is még jó pár palacsinta, amit majd a megszokott módon ehetünk meg.
Szóval, emlékeim szerint a kora-tavaszi napsütésben, a fák árnyékában nagy fémlapon sütötték a palacsintát, amire még mielőtt megsült volna, rátették a választott feltéteket, majd félbe, végül negyedbe hajtva sütötték tovább. Akkor nekem még ez a nagy fémlapos megoldás is új volt, azóta Budapesten is látok ilyeneket.
Emlékszem, milyen romantikus volt kettesben sétálni a szokatlan, de finom palacsintánkkal a gyönyörű párizsi parkban... Talán nem is az íze miatt volt érdekes a mai ebéd. <3 p="">
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése