Újabb szélesvásznú karácsonyi háttérkép

Ma megint kísérleteztem a GIMP-pel, így készült el legújabb téli karácsonyváró háttérképem. Remélem tetszik!

Korábbi háttérképek:
Prince of Persia háttérkép
Karácsonyi háttérkép

Advent első vasárnapja

Advent első vasárnapja alkalmából elővettük az adventi koszorút és a tavalyi karácsonyi dekorációt, és elkezdtük feldíszíteni a lakást. Külön öröm, hogy még a hó is esett a hétvégén! Boldog ünnepváró időszakot mindenkinek! :)

Karácsonyi bejegyzések:
Karácsonyi háttérkép
Csokis kézkrém és társai
Karácsonyi dísz

Cézár saláta

Házi készítésű cézár salátát ettünk ebédre, soha ilyen finomat még nem ettem! És milyen egyszerű elkészíteni! Megsütöttük a kis darabokra vágott csirkemellet, uborkából, paradicsomból és fejes salátából elkészítettük a zöldséges részt, kenyeret pirítottunk, és mindezt a boltban vásárolt joghurtos medvehagymás öntettel dobtuk fel. Íme:

Konyhai tudósítások korábbról:
Az almakompót története
Hétvégi ebéd, 2. fogás
Hétvégi ebéd, 1. fogás

Karácsonyi háttérkép

Elkezdtem ismerkedni a GIMP nevű grafikai programmal, ami a PhotoShophoz hasonló. Eddig csak a Paintet használtam, de meggyőztek róla, hogy az túl primitív. Most nagy érdeklődéssel és egy kis türelmetlenkedéssel térképezgetem a GIMP nyújtotta lehetőségeket. Alig várom, hogy kiismerjem, és könnyedén megvalósíthassam a fejemben születő terveket! Az első elkészült tervem a közelgő ünnepekre való tekintettel ez a karácsonyi háttérkép. Egy kicsit visszafogottabbra terveztem eredetileg, de azért megtartom. :) Feltöltöm az alapot is külön, a kész változatot pedig kétféle méretben (1366×768 és 1024×768), így ha valakinek tetszik, le tudja tölteni.

1366×768 karácsonyi

1366×768 karácsonyi, díszekkel

1024×768

Korábbiak:
Karácsonyi dísz
Csokis kézkrém és társai
Kényelmes és praktikus – Laptoptartó

Esterházy Péter: A szív segédigéi

Végigolvastam, de csak mert muszáj volt. Azt gondolom, jó mű, de nagyon lehangoló. Az elbeszélő gyászáról szól édesanyja halála kapcsán. Különféle epizódokon keresztül élheti át az olvasó a gyásszal kapcsolatos érzések töredékeit. Ezek az epizódok nagyon sokfélék: valósnak ható és képzeltnek tűnő jelenetek, sokszor naturalista megfogalmazások a halálhoz közel járó emberről, máskor meglepő, megdöbbentő családi anekdoták. Ebben a könyvben viszonylag jól követhető az Esterházyra annyira jellemző előkészítetlen idősíkváltás, elbeszélőváltás, és egyéb keveredés. Úgy érzem, ez a mű a gyászkeretes (számozás nélküli) oldalain összegezni próbál valamit az édesanyával kapcsolatos emlékekből, élményekből: hol mint haldokló, hol mint kislány, hol mint felnőtt nő jelenik meg sokszor irreális történetekben vagy képzelt helyzetben. Időnként bepillantást kapunk hol a búcsúra, hol a temetésre készülő családtagok helyzetébe is. Egy kissé kaotikusnak, össze-visszának tűnik a történet, de a csapongó gondolatok illenek a témához.

Az egész írás nagyon felkavaró. Olyan dolgokat kimond nyersen, egyenesen, megbotránkoztatóan, amiket az ember nem szívesen hall, és olyan érzékletesen mutatja be a kórházi körülményeket és a halálra váró beteg reménytelen helyzetét, hogy nekem szörnyű élmény volt olvasni. Ugyanakkor pont ezért tartom jó műnek, mert betölti a funkcióját: az olvasó legalább annyira rosszul érzi magát, mint a gyászoló elbeszélő.

Az irodalmi mű különlegessége még az említetteken kívül, hogy párhuzamosan két szöveg fut végig a könyv oldalain: a főszöveg az oldalak felső részét tölti ki, és van egy kapitálissal szedett kísérő rész minden oldal alján.

Regényekről korábban:
A halhatatlanság halála
Emberek a Holdban
George kozmikus kincsvadászata