Kakaó, kókusz, zuhany

Amennyire lehet, szeretem a mindennapi dolgokat az adott évszakhoz igazítani, pl. lakásdekoráció, háttérkép, igoogle sablon, firefox persona, de ilyenkor szoktam az épp megszokottól eltérő teákat kipróbálni, és az illatos dolgok (öblítő, tusfürdő stb.) terén is szeretem a változatosságot.

A tusfürdők esetében a nyári gyümölcsös illatok után a hidegebb évszakhoz jobban passzolót kerestem, így találtam meg a Fa termékcsalád kakaóvajat és kókuszolajat ötvöző krémtusfürdőjét. Nagyon kellemes illata van, édes, kókuszos és kakaós. Zuhanyzás után legszívesebben visszabújnék az ágyba a paplan alá egy nagy bögre forró kakaóval.

Életképek

Mostanában újra felfedeztem magamnak az MTV1 Életképek című sorozatát, amelyet Horváth Ádám, a Szomszédok rendezője írt és rendezett. Évekkel ezelőtt az zavart a történetben, hogy unalmas. Most pont ezt élvezem benne, vagyis azt, hogy nincs benne fölösleges feszültségkeltés, nincsenek szappanoperásan össze-visszakavart szálak, követhetetlenül cserélődő szereplőgárda, és nem jön össze benne mindenki mindenkivel, csak hogy legyen mit mutatni a nézőknek legközelebb is. Az Életképekben azt szeretem, hogy lassan történnek a dolgok, pontosabban alig történik valami. Folyik a hétköznapi élet hétköznapi problémákkal (fogfájás, kutyasétáltatás, vizsgázás stb.) kellemes környezetben. A kapcsolatok tartósak, a ruhák szépek, a város ismerős, miközben szimpatikus színészek játsszák a szerepeket, mint például Hegyi Barbara, Kulka János, Garas Dezső, Szacsvay László, és még sorolhatnám. Azt írtam, folyik a hétköznapi élet: itt egy kicsit helyesbítek, természetesen nem az átlag magyar ember hétköznapi élete, de ahhoz hasonló, ahogy az író kitalálta. A sorozatban felfedezhetünk életszerűtlenségeket és valószínűleg egyéb hibákat is, de ezeket, szerintem,  el lehet fogadni.

A filmet minden szombaton és vasárnap vetíti az MTV1, méghozzá egyszerre két részt adnak le belőle, de a videótárba is felkerül minden epizód.

Sajnos a forgatás a 114. rész után leállt még 2009-ben, és bár elvileg terveznek folytatást, nem találtam róla semmi biztos információt, hogy tényleg így lesz-e. Ha jól számolok, még 2 hétvégém van nézni a sorozatot, pedig csak nemrég kapcsolódtam be újra. Na sebaj, majd megnézem a kimaradt részeket a videótárból, és drukkolok, hogy ne várasson magára sokáig a folytatás. 

Családi ház

Legújabb Lego építményünk:

A többi kép itt látható.

Olvasási technikák

  A Hogyan olvass gyorsabban című cikk két gyorsolvasási módszert ismeretet. Az egyik a nagyobb egységekben történő olvasás, a másik pedig egy ahhoz hasonló ugrándozó technika, ahogyan az arcokat elemezzük. Egyetemistaként mindkét módszert használtam. Az első működött a tanuláshoz is, a másodikat pedig első sorban arra tudtam használni, hogy átfussak egy nagyobb tanulandó szöveget, van-e benne olyan rész, amelyet érdemes valóban el is olvasni, és megjegyezni.

A második módszer többé-kevésbé haszontalan, ha bármilyen információt is szeretnék később felidézni abból, amit olvastam. Könyvek izgalmas részeinél szoktam úgy járni, hogy annyira begyorsítok, hogy már így olvasok, nos ilyenkor jön, hogy valami olyannal találkozom, amit már említettek, ám a sebességközpontú technika miatt elkerülte a szememet, és vissza kell keresnem, mi is volt az.

Miért is van ez? A válasz egyszerű: ez technika nem olvasás, csak átfutás. Nem javaslom szándékos széles körű használatra a blokkokban olvasás helyett (legyen az az egység egy szó, vagy több szóból álló csoport).

Azt is hallottam már (mégpedig híradóban), hogy iskolákban probléma, hogy diákok netezés közben (ahol jól jön) maguktól megtanulják a szökdécselős áttekintő módszert, és a tankönyveket meg minden olvasmányukat ezzel a módszerrel próbálják olvasni. Ez egyfelől rémes érdemjegyekhez vezet, másfelől egy könyv, amit kizárólag így olvasnak, értelmetlennek tűnhet, és letörheti az olvasni próbálkozót. Amikor ez a probléma felmerült, akkor jött divatba a szövegértés tanítása.

A gondot igazából abban látom, hogy az ugrálós módszert mindenki, ahogy a cikk is, összemossa a rendes olvasással. Kiváló módszer, de másra való, mint a blokkos olvasás. Ha a kettőt különvennénk, és a diákok is tudnának róla, akkor lehetne azt mondani: ezt most olvassátok el, kaptok rá elég időt, és ne csak átfussátok. Hopp, máris nagy valószínűséggel szövegértés-tanítás nélkül is értenék. Ám amíg mindenki azt hiszi, hogy a két szöveg-feldolgozási módszer egyenértékű, és a diákok így próbálnak olvasni, addig a látszat valóban az lesz, amit a híradó is tálalt, hogy milyen tragikus ez a mai generáció, elolvas valamit, és nem érti, ami oda van írva.

(Megjegyzem, van egy vékony, kivételes réteg, akinek az információ-feldolgozó képessége olyan nagy, hogy a második módszerrel is tud olvasni, ez azonban egy adottság, amit nem lehet mindenkitől elvárni.)

Őszi dekoráció