Szentendre

Első egyetemista nyaram alatt sok egynapos kirándulásra mentünk évfolyamtársakkal: különböző városokba látogattunk el, hogy megnézzük múzeumaikat, sétáljunk, kávézzunk, beszélgessünk egyet.

Ma is egy ilyen kirándulást tettünk, az úticél Szentendre volt. Megnéztünk egy katolikus és két ortodox templomot: a Blagovesztenszka szerb ortodox templomot és a Görögkeleti (ortodox) püspöki székesegyházat (Belgrád templom). Sétálgattunk a gyönyörű macskaköves városban, jártunk a turistáktól, rajzolóktól, hungaricumoktól, ajándékboltoktól és éttermektől zsúfolt központban, ahol leültünk kávézni és beszélgetni, és voltunk nyugodt, színes, virágos, szűk kis utcákon is. Megnéztük a Frenczy Múzeumot, ahol Fialka Olga, Ferenczy Károly és Ferenczy Valér festményei, Ferenczy Noémi szőttesei és Ferenczy Béni szobrai vannak kiállítva, majd a Dunapartra is kimentünk.

Jól éreztük magunkat!

Pesti Színház—Vígszínház-bérlet

[…] Nagyon jó kis előadásokat láttam, bár volt sajnos rossz is. A legjobban Az ünnep tetszett (filmen is látható, Születésnap címen, dán produkció – én a színházban láttam először, és így volt jó!), feszültségekkel teli történet, nagyon hat a nézőkre! A legkevésbé az ezzel párhuzamba állítható, de Az ünnepet meg sem közelítő, számomra kimondottan idegesítő Harmóniát élveztem. Sajnos a Pán Péterről a síelés miatt lemaradtam, ami bár gyerekdarab, nagyon érdekelt volna, mivel sehogy sem sikerül megismerkednem a mesével: évek óta gyűjtögetem a morzsáit egy-egy másik történetből (pl. Hook, Én Pán Péter), és próbálom rekonstruálni. Az Amphitryon is jó előadás volt, érdekes és elgondolkodtató történettel. A Száz év magány különleges hangulatú darab, kreatív színpadi megoldásokkal, de a végére kicsit besűrűsödött és összekavarodott a sok szál, így nehezen követhetővé vált. A Cseresznyéskert nekem csalódást okozott, de a többieknek tetszett. Valószínűleg az volt a bajom vele, hogy amikor olvastam, teljesen más hangulattal képzeltem el, és hasonlót vártam volna, ezenkívül zavartak a dialógusból ki nem derülő akciók, amik szerintem nem illettek Csehov művébe. […]

Zene és szöveg

Nagyon tetszett a film.

A nap végén mindig jól esik megnézni egy kis könnyű szerelmes vígjátékot. Ez viszont nemcsak egy szerelmes vígjáték, hanem nagyon jó paródia!! Végignevettem az egészet! Élethűen bemutatja, hogy viselkedtek és hogy viselkednek most az énekesek, és hogyan a rajongók. És ahogy Hugh Grant (akitől szokatlan) adja elő azt, amit a „nyálas” fiúegyüttesek szoktak, még feltűnőbb, milyen nevetséges – és vicces! :) Azt hiszem, ha másért nem, ezért mindenképpen érdemes megnézni!!

Feliratos változatban láttam, és ennek örültem, ugyanis a rímek és egyéb szövegek nagyon ügyetlenül hangzanak magyarul, az angol (eredeti) változat – nem meglepő módon – jobb.

Megjegyzés: Érdekes ráismerni, hogy a Zene és szöveg azokat is kifigurázza, akikért valamikor én is nagyon odavoltam. És érdekes ráismerni arra is, hogy én is hasonlóan rajongtam valamikor, mint azok, akiken most e vígjáték kapcsán nevetek. Mivel nagyon jól ismerjük az alaphelyzetet (belülről vagy kívülről), a film mindenkit eltalál! :)

Filmekről korábban:
Lány a vízben
Árvák hercege
X-Men III. – Az ellenállás vége