Itt van az ősz, itt van újra...

Januárban írtam arról, milyen szép tud lenni a tél, és milyen jól jön, ha az év legsötétebb napjaiban hó varázsolja el a tájat.

Februárban már lehet várni a tavaszt, ami nagyon lassan, apránként érkezik, és minden egyes napsugár örömmel tölt el, mert egyre élettel telibb lesz a világ. Aztán illatozni kezdenek a fák és bokrok, egyre melegebbek az esték, egyre simogatóbb és édesebb a levegő.

Aztán egyszer csak megérkezik a nyár. Sokan szidják a kánikulát, én imádom, azóta különösen, amióta van légkondink, és így a lakásban lehet hűsölni a fejfájós szenvedés helyett. De amikor sétálok a napsütésben, és érzem a forró napfényt a bőrömön, és úgy ragyog a környezetem, hogy napszemüveg nélkül szinte már nem is látni, az valami fantasztikus. Imádom a fényt és a meleget. A gyerekkori tengerparti nyaralások emléke miatt? Vagy a nyárhoz kapcsolódó szabadság-élmény miatt? Vagy csak ösztönösen jön ez a szeretet a napfény iránt? Nem tudom. Mindenesetre sokáig gondoltam, hogy a tavasz a kedvenc évszakom, de most már biztos vagyok benne, hogy a nyár. (Vagy az önismeretem lett jobb, vagy az otthonom klímája. ;-) )

Az elmúlt években sok energiát fektettem abba, hogy elhitessem magammal, hogy szeretem az őszt. Előzménye, hogy iskolás koromban minden ősz rányomta a bélyegét a hangulatomra. Sok-sok sötét és szorongós, lelki válságban telt őszre emlékszem, ami az iskolakezdés izgalmas és színes, rövid időszakát követte adventig. Egyetemista koromban ez teljesen elmúlt, mert imádtam az egyetemi életet, a budapesti forgatagot, a változatos órarendemet, a rengeteg ismerőst és barátot, a függetlenséget és a szabadságot. De amikor az izgalmas és nyüzsgős egyetemi évek véget értek, visszatért régi ismerősöm, az őszi sötét melankólia. Akkor úgy döntöttem, ez így nem jó, "csakazértis" megszeretem az őszt! És feldíszítettem a lakást az ősz színeit tükröző szép díszekkel, őszre hangoltam a terítéket az asztalon, cuki kis kerámiamanókból is lett kettő, meg ilyenek. Jöttek a tervek, hogy de jó ilyenkor teaházba menni, így kb. egyszer el is jutottunk akkor, amúgy meg mindig jó teaházba menni. Meg aztán sétáljak úgy, hogy gyönyörködöm, hogy de szépek az őszi falevelek! Milyen jó a levegő illata...! És akkor egyszer tavaly bevillant, hogy dehogy jó a levegő illata! És tegnap újra egyértelműen éreztem az őszi levegő nem jó illatát. Ez a rosszkedv illata, a szenvedésé, a hiábavaló erőlködésé. Ez a nyár haldoklásának az illata, ami októberre a lebomló halott falevelek illatává változik. Tavaly megfigyeltem, hogy november legelején múlt el az ősszel kapcsolatos rosszkedvem, és köze volt ahhoz, hogy a levegő illata megváltozott: tiszta lett és hideg. Éreztem, hogy megérkezett a tél, véget ért a természet haldoklása.

A természet, nem véletlenül, teljesen összhangban van az ünnepekkel - vagyis inkább fordítva. Szeptemberben és októberben fokozatosan jelennek meg az elmúlás nyomai, fokozatosan tűnik el a napfény, és egyre hidegebb lesz. Októberben már minden az elmúlásra és a halálra emlékeztet, ami végül halottak napján tetőzik. Aztán (a marketingnek köszönhetően kb. november 2-án) továbblépünk abba a varázslatos időszakba, ahol újra a fényt és az életet, a karácsonyt várjuk.

Szóval idén kimondom, hogy nem szeretem az őszt, és teljen el gyorsan!

Annyira sokat jelent számomra a napfény, hogy ilyenkor ősszel pofonként érkezik a hideg és a sötét, amit majd az adventi fények dobnak fel, és később, ha szerencsénk van, talán a hó is. De a napfényes, dögmeleg napok után nem tudom elfogadni a sötétséget és a hideget! És ha el is hinném, hogy még maradt valami a nyárból, hiszen szépen süt a nap, akkor elég beleszagolnom a levegőbe, és lebukik a természet, hiszen ez már csak a nyár imitációja, vagy még az sem. Ez már az ősz.

Hiányzik az életerős napsütés, és hiányzik a bőrömet perzselő napsugár!

Amúgy, persze, minden marad: a feladatok, a munka, az otthon melege, a teák melege, a családi esték, a randevúk, az esti filmek, a jó könyvek. És amíg ezeket jó alaposan kiélvezem, észre sem fogom venni, és el fog telni ez az ősz is, úgy legyen! És hipp-hopp megjelennek az első karácsonyfák a boltokban. De ne szaladjunk ennyire előre, most jó lenne újra levegőt kapni az orromon át... Ja, mert nem is említettem a régi jó ismerősöket, akik meglátogattak minket a napokban: az őszi első megbetegedéseket. Na de, majd utána folytatódhatnak a normális hétköznapok! :-)

Trolik a bölcsiszünetből (avagy a Miltonkapocs felfedezése)

Majdnem troli, és véletlenül angol

Budapest éjjel

Budapest nappal

Mintás jegyzetlapok

Időnként belefutok irreálisan olcsó jegyzetfüzetekbe vagy jegyzettömbökbe különféle helyeken. (Ezeket most pl. 150 Ft-ért szereztem.) Lyukasztás után megy a gyűrűs naptárba, így hangulatos, mintás oldalakra lehet majd jegyzetelni bármikor.

Itt a farsang

Itt a farsang, legalábbis a bölcsiben. 

Nem volt sok választás a jelmezzel kapcsolatban, mert a gyerkőc utálja, ha a fejére teszünk bármit, és elég kritikus a fura ruhadarabokkal szemben, ha azok rajta vannak. Valahogy így született a Superman ötlet. Apa felhajtott egy bodyt, anya összedobott egy teljesen kezdetleges palástot, piros nadrágunk pedig már volt. Kedden egy Superboy megy a bölcsibe. 

Télország

A január sokszor olyan, mintha az ember egy mély gödör aljára pottyanna le a decemberből. A decemberi karácsonyi hangulat, ami fényeivel és illatával betöltötte a várost, és nap mint nap kellemes ünnepváró hangulattal töltötte el az embereket, eltűnik januárban. Ilyenkor általában marad a sötét, a hideg, és az ünnepi díszek hiányától kopár világ. De csak akkor, ha nem jön a helyére más!
Imádom, hogy napok óta igazi tél van! Hóban, jégen sétálunk nap mint nap, minden fehér, ahogy a tél a mesekönyvekben kinéz. Ez a prototipikus tél, ami értelmet ad a hidegnek. Azokban az években, amikor kimarad a hó, nem lehet úgy megélni ezt az évszakot, ezért nincs is értelme számomra: ha nincs igazi tél, akkor jöjjön helyette a tavasz! Most viszont olyan jó, hogy a kisfiam nem csak a mesekönyvekben látja a havat és a fehér tájat! Meg, persze, magam miatt is örülök neki. :-)
Bár macera ezer réteg ruhát felhúzni mindannyiunkra (meg lehúzni is), és bár néha könnyebb lenne szánkóval/korcsolyával közlekedni, mint babakocsival, de megéri! Gyönyörű a hó és a jég, nagyon szép az idei tél! :-)

Év végi gondolatok

Karácsonyi filmek, mogyorós tejeskávé receptek és papírból kivágott hópelyhek helyett végül más témáról írok. Hiába, repül az idő, így a tervek sokszor maradnak tervek, különösen, mióta minden megváltozott.

És pont ezen gondolkodtam a hajnali mosogatás közben, hogy mekkora változás történt, és milyen nagy a hatósugara térben és időben. Hosszú, nehéz és fájdalmas folyamat áll mögöttünk, amivel keményen megdolgoztunk a boldogságért. Hihetetlen, mennyi mindent kellett megérteni és elfogadni, mire megláttam a csodát, és mire a 90% nehézség és 10% örömből a fordítottjára változott, és most kb. úgy jellemezném a jelent, hogy 90% az öröm, és 10% az a nehézség, ami még megvisel. Azt hiszem, ez így egész jó arány már! :-) 

Elröppent ez az év, mert annyi teendőnk volt, annyi megoldhatatlant kellett megoldanunk, annyi teljesíthetetlent kellett teljesítenünk, és az egész életünket kellett lerombolni, majd újraépíteni, hogy mindenki kényelmesen és boldogan elférjen benne.

Köszönöm mindenkinek, aki támogatott minket! Köszönöm mindenkinek, aki türelmesen és szeretettel állt mellettünk, nem pedig kritikával és rosszallással. Köszönjük mindenkinek, aki nem akart ellenállni a változásnak, aki talált maga számára elfogadható szerepet az új színdarabban, amiben sokáig mi is csak kerestük a helyünket. Köszönjük mindenkinek, aki elhiszi, hogy kompetens felnőtt emberek tudunk lenni, amikor kell, és elfogadja, hogy rengeteg fizikai és lelki energiát fordítunk a mindennapokra, és nem sértődik meg azon, hogy semmi nem olyan, mint amikor még gyerekek voltunk.

Hálás vagyok a sorsnak a rokonaimért, barátaimért, ismerőseimért, szomszédaimért, hogy ennyien megmutatták, itt vannak velünk! 

Kemény év volt 2016, megkaptuk a lehetőséget, hogy megdolgozzunk azért, hogy a boldogságunk szintet lépjen. És sikerült! :-)

Novemberi melegség

Valahogy ősszel mindig nehezebb nekem. Amikor egyre kevesebb a napfény, és egyre több a sötét, és egyre hidegebb és élesebb a levegő, ahogy fogynak a színek, és az ősz színei helyett már csak a megbarnult falevelek hevernek a járdán, az én hangulatom is egyre szomorúbb lesz. Valahogy magamba fordulok minden évben, függetlenül attól, mik a mindennapi körülményeim. 

Ilyenkor már nagyon jól jönne az advent meleg hangulata, de nem lehet siettetni. Ezért összeírok pár dolgot, ami ezeken a rideg-hideg napokon is megmelengeti a szívem.

Nagyon jó ilyenkor az esti nyugalomban bebújni az ágyba egy hangulatos színű, meleg takaró alá, és olvasni egy jó könyvet vagy újságot, vagy pedig megnézni egy jó filmet. Közben egy bögre forró tea vagy kakaó is növeli a hangulatot.

Ilyenkor már nagyon nincs kedvem kint mászkálni az utcán, de egy találkozóért érdemes venni a fáradtságot. Ilyenkor még inkább vágyom mások társaságára. Jólesik egy baráti találkozó, vagy a legújabb, amit megtapasztalhattam: gyerekkel átmenni haso

nlókorú gyerekkel élő kedves ismerőshöz. Remélem, még sok ilyen történik a tavaszi napsugarak megérkezéséig, mint ahogy azt is remélem, hogy eljutok párszor barátnőkkel moziba, vagy a férjemmel színházba. Az utóbbinak már nagyon itt lenne az ideje, jó rég voltunk.

A hangulatvilágítást ilyenkor különösen szeretem, mivel a nap nagy része sötétségben telik. A nagy lámpát ilyenkor kihúzom a szóba jöhető fényforrások listájáról, és a kisebb fényforrásokat kapcsoljuk be: állólámpa az egyik sarokban, íróasztali lámpák, kis lámpák az éjjeli szekrényen. És a karácsonyi fényfüzér, amelyik egész évben fent van a falon, mert nyáron is hangulatos lakásdekor, az is többet lenne bekapcsolva, ha nem most ment volna tönkre. Pótoljuk, amint lehet, már nagyon hiányzik a fénye.

És az is jó, hogy annak a jegyében, hogy bár még nincs advent, de talán már elkezdheti a gyerkőc megtanulni a karácsonyi dalokat, karácsonyi dalokat énekelek neki házimunka közben, és ő egyre többször be is kapcsolódik.

Az utcán lenni ilyenkor nem szeretek, de fontos felismerés, hogy ilyenkor is el kell menni otthonról emberek közé. És bár elmúlt a nyári randinapos kirándulások szezonja, azokon a ritka napokon, amikor kettesben lehetünk, kell szervezni házon kívüli programot is. Olyat, amit mindketten élvezünk, ami közös élményt ad, és ami kimozdít a megszokottból. 

Azért jók ezek a hideg-rideg őszi napok is. Ha ilyenkor megtaláljuk a harmóniát, akkor az év többi részében ugyanez gyerekjáték lesz. Remélem. :-)

Babakuckó

A napokban "kinyitott" járókát szerettem volna vonzóvá alakítani a Babának, ezért egy nagy zöld lepedő és pár ruhacsipesz segítségével lefedtem, hogy hangulatos kuckó legyen belőle. Nekem nagyon tetszik, én imádtam volna egy ilyet gyerekkoromban - most is imádnám, ha beférnék! :-P
Sajnos a Baba továbbra sem mer bemászni az "ajtón", de még várunk, hátha alakul még a barátkozás a félelmetes réssel a járóka oldalán... :-)

Pünkösd

A háromnapos hétvége örömére :-) :

Pöttyös

Tavaszi-vidám-színes

A következő hetem ilyen a naptáramban :-)

A dekorációhoz használt washit és matricát a miskolci pláza papírboltjában vadásztam. A washi különleges, mert extra olcsó volt a budapesti papírboltos kínálathoz képest, és ilyen márkát eddig még nem láttam - Ach Dekorszalag. 

Más szép, praktikus és olcsó dolgokat is szereztem ugyanebben az üzletben, de az már egy másik történet. :-)

Tulipán-kísérlet

Nem készültem tömőanyaggal, csak a hiányzó zöld fonalat és a hurkapálcát szereztem be végre a péntek éjszakai filmnézős horgolásomhoz. Elkerülte a figyelmem, hogy ki kell tömni a tulipánt, ráadásul még amúgy sincsenek olyan terveim, amelyekhez tömőanyagot akarnék használni, venni. Így ha előre észreveszem, hogy ki kell tömni, lehet, hogy meg sem horgolom a tulipánt. Így viszont, jobb híján egy papírzsebkendővel oldottam meg, nyilván ezért nem gömbölyödik elég szépen, és kicsúszásra hajlamos a szára. Na, igen, a szára... A leírás szerint zöld színű ragasztószalaggal tekerjem körbe. Na ne, gondoltam, nekem fonalas megoldás kell! Ezért megpróbáltam körbehorgolni a hurkapálcát, de iszonyat nehéz volt, fájt az ujjaimnak. Ezért jutottam csak addig, ameddig. A levelét már nem horgoltam meg, mert hajnali fél 4 volt, mire a horgolásnak és a filmnek is a végére értem, és valószínűleg nem is lett volna kompatibilis a körbehorgolt hurkapálcával, így a munkát befejezettnek nyilvánítottam. Egyelőre nem kaptam kedvet újabb tulipánok vagy hurkapálcás és/vagy tömőanyagos virágok meghorgolásához, de az jólesett, hogy ezt a tulipánfejet megcsináltam. Ja, és nem videóról, hanem leírásból, és ez még új nekem. :-)

Horgolt virágok, gyűrűk

A fekete gyűrű óta készült még egy sötétkék ajándékba, majd az új kardigánomhoz passzoló színben magamnak is horgoltam egyet, ez a sárga. A világoskék virágból nem gyűrű lesz, dekorációnak szánom egy tervben lévő darabra.

Tavaszváró nyaklánc

Horgolt fekete ékszerek

Tejhabos kávécsodák egyszerűen

Azt hiszem, kávéfüggő lettem. :-)

A történet izgalmas része valahol akkor kezdődött, amikor a kávét soha nem fogyasztó férjem úgy 2 éve decemberben ajándékba kapott egy adag különleges kávét karácsonyra, aminek isteni illata volt, de nem volt eszközöm a megfőzésére, mert addig csak instant kávét ittam. Pár napon belül beszereztünk egy kotyogós kávéfőzőt. Az is kalandos ügy volt amúgy, mert a szép kis dizájnos zöldfülű eszköz semmi áron nem akarta lefőzni a kávét, valami nem stimmelt vele. Végül anyukám hozott egy régi kotyogóst otthonról a karácsonyi ajándékok mellé. Így indult a folyamat, ami most ott tart, hogy már egyáltalán nem iszom instant kávét, csak főzöttet, mert annyira finom. Ehhez az átlagos egyedül kávézós napokon már egyszemélyes kotyogóst használok, mivel az örökölt darab 4 adagot főz.

A következő evolúciós lépcsőt az hozta el, hogy múlt hónapban, egy karácsonyi ajándékra vadászós decemberi napon összefutottam egy tejhabosítóval, majd egy másik ilyen napon egy másikkal. Már a Vasedényben szándékosan kerestem, mert valahogy megérett bennem az igény egy ilyen kis szerkentyűre, de drágállottam. Az Ikea viszont sokkal olcsóbban adta, így elhoztam azt, próbaképpen. És azóta fantasztikusabbnál fantasztikusabb tejhabokat gyártok, és finomabbnál finomabb, gyönyörű latte macchiatókat iszom. Itthon.

A receptem a következő:

Felteszem a kávét főni, közben egy nagyobb bögrébe öntök 2 dl tejet. A tejet megédesítem, majd 1 percre beteszem a mikróba melegedni. Megmelegedett a tej, felhabosítom. Minél nagyobb a hely a bögrében, annál nagyobbra és keményebbre lehet felverni a habot. Csak óvatosan, semmi hirtelen mozdulat, mert szereti beteríteni a környéket, ha nem vagyunk elég türelmesek vele! Mire kész a jó kis (óriás) hab, elkészül az 1 adag kávé is, amit ráöntök a habra.

Mellesleg valami hihetetlenül finom az édesített tejhab magában is, nagy a kísértés... :-) (Sajnos kakaóval nem működik, azt turmixgépben érdemes habosítani.)

Az IR diéta miatt sajnos nem fogyaszthatok akármikor tejet, és nem praktikus túllépnem a 2 dl-t. Viszont annál jobban várom azt a két pontját a napomnak, amikor végre élvezhetem a kávécsodát.

A férjem szerint, aki mivel sem a kávét, sem a tejet, sem a habokat nem szereti, kívülállóként tanulmányozta a habos kávéim hatását a vendégekre, a tejhabommal uralni tudnám az egész világot. :-D

Hát, én magam biztosan édesített tejhabos latte macchiato-függő lettem! :-)

Az eszközeim: őrölt kávé a dobozban, kotyogós kávéfőző, tejhabosító

2 dl tej óriásbögrében habosítás előtt

2 dl tej óriásbögrében habosítás után

Latte macchiato óriás tejhabbal :-)

Horgolt babasapka

Ma este ezt a picike babasapkát horgoltam Munkácsi Edit youtube videói alapján. Nagyon izgalmas feladat volt, és egy szép pici mű született. Hihetetlenül pici, egy sorral meg is toldottam az eredetit, mert úgy éreztem, növelni kell. Elvileg ez az újszülött méret, és azt hiszem, reális, mégis meglepő. :-)
Azért teszek fel sok képet ide, mert a sapit hamarosan elajándékozom, viszont szeretném megörökíteni magamnak úgy, hogy a részletek jól láthatók legyenek.

Csálé csillag avagy virág

Most dokumentálom a következő mérföldkövet.
Egyrészt kipróbáltam az érdekesebb minta horgolását, másrészt elkezdtem megtanulni a rajzolt minta alapján való horgolást, még leírás segítségével. Ennek az eredménye ez a csálé csillag, ami végül sokkal inkább hasonlít virágra.
Hát, így elsőre nem tűnik könnyű feladatnak az ilyen mintás horgolás, mert a munkadarab vékony, könnyű és lifegős, így nagyon nehéz stabilan bökdösni. Ráadásul gondjaim voltak a szemek megtalálásával is... Közben esélyes, hogy rontottam is, ahogy elnézem az eredményt! :-D
Remélem, előbb-utóbb ez is könnyebben megy majd, mert vannak nagy terveim is! :-)

Válogatás az elmúlt két hét terméseiből

Színes horgolt tartó