2011. január 24., hétfő

Japán étterem

wasabi sushi wasabi-budapestÜnnepi alkalomnak köszönhetően különleges helyen vacsoráztunk, a WASABI Running Sushi & Wok Restaurantban. Elegáns és hangulatos hely, sötét, de a hangulatvilágítás nagyon kellemes és megnyugtató. Az ételek és italok különlegesek, csakúgy, mint az étel felszolgálása. A fogyasztás ugyanis korlátlan, és így az asztalok között két szinten folyamatosan köröznek a fogások egy futószalagon, kis tányérokon kis adag ételek. (Praktikusan aszerint vannak külön válogatva, hogy hideg vagy meleg étel, így az új vendég nem mindig lehet biztos abban, édes vagy sós ételt lát-e.) Ha kinézed a feléd utazó szusit, gyümölcsöt, grillezett rákot, vagy mást, csak leveszed és az evőpálcikáiddal már kóstolhatod is.japán ételek A kis adagok előnye, hogy nagyon sok ízt ki lehet próbálni, viszont meglepően laktatóak ezek a fogások! Közben a pincérek készenlétben állnak, hogy az asztalokon gyülekező üres edényeket időben elvigyék. Rengeteg dolgot megkóstoltunk, csak sajnos nem mindenről tudom, hogy mi volt. Mindenesetre fantasztikus volt az egész este, és egy furcsa ízű desszertet leszámítva minden nagyon ízlett! Alig várom, hogy megint legyen alkalom, amit ott ünnepelhetünk! 
 


Az étterem honlapja: WASABI Running Sushi & Wok Restaurant

Kapcsolódó bejegyzések:
Line Café
Szusi

2011. január 21., péntek

Gombapörkölt

Ezelőtt még soha nem főztem gombát, most vettem, és isteni pörkölt lett belőle! :)

 

Előtte:

P1030908

Utána:

P1030923


Hasonló:
Karácsonyi mézeskalács

2011. január 20., csütörtök

Párolóedény

Kipróbáltam a nemrég kapott párolóedényünket, és nagyon bevált! Nagyon élveztem, hogy a zöldség és a víz nem keveredett, nyugodtan magára hagyhattam az egészet, nem kellett aggódni amiatt, hogy elfő a víz, és nem kellett leszűrni a végén. Valahogy sokkal kényelmesebb volt így. Arról nem is beszélve, hogy egészségesebb gőzben párolni, és az edény tisztítása is egyszerű.

Nagyon finom lett a zöldség! Az edény segítségével készült a képeken látható brokkoli és a francia zöldfűszerrel megszórt répa is. Azt tervezem, hogy legközelebb almával is kipróbálom. Nagyon hálás vagyok az edényért! :)

P1030901P1030897 P1030903


Hasonló témák korábban:

Cézár saláta
Hétvégi ebéd 1. fogás
Hétvégi ebéd 2. fogás

2011. január 16., vasárnap

Hétvégi filmek

Hétvégén végre volt egy kis idő filmezni, és két olyan filmet is megnéztünk, amelyről szívesen írnék pár mondatot.

Az egyik Az őslakó (The man from Earth) volt. Tudományos-fantasztikus történet, de egészen rendhagyó. Az egész egyetlen helyen és időben játszódik, akár egy klasszikus színdarab. Főhőse egy egyetemi tanár búcsúzik el kollégáitól, akik előtt felfedi: valójában ő még az őskorban született, csak valamiért nem hal meg, hanem állandóan vándorol, hogy így leplezze, nem öregszik. Ők hiszik is, meg nem is, heves viták és csöndes értetlenkedések váltják egymást faggatódzással.

A film zseniális abban a tekintetben, hogy akciómentes cselekménye ellenére végig képes fenntartani az éber figyelmet, izgalmas, és fordulatos. Talán pont azért képes erre, mert a beszélgetés témája minden nézőt képes megragadni épp úgy, ahogy a legkülönbözőbb szakterületű professzorokat is mind megragadja a gondolat: ki hevesen tiltakozik ellene, ki elfogadja, hidegen egyiküket sem hagyja.

Ennek ellenére a film nem hibátlan. Az örök fiatalságot mindössze remek anyagcserével magyarázza, holott a sejtöregedés a genom sérülésével függ össze, az anyagcsere romlása is csak ennek egy jele. Ez már 2007-ben sem volt újdonság, és úgy gondolom, a kikezdhetetlen stabilitású genom épp olyan egyszerűen elmagyarázható két mondatban, ahogy a mérhetetlenül kiváló sejtszintű anyagcsere, ezért úgy érzem, ezen a téren lehetett volna korszerűen tudományosabb.

Másrészt célszerűbbnek éreztem volna, ha hősünk történelmileg jelentéktelenebb. Az „Ott voltam Kolombusz hajóján.” még jó volt, a többi kicsit sok, Ockham borotvájának elve alapján már hiteltelen, amit mesél.

Összességében különleges, elgondolkodtató film volt. A színészek, főleg a főhős, David Lee Smith, teljesítménye is elismerésre méltó, de a szinkronnak is jár egy nagy dicséret.

A másik film, amelyet megnéztünk, gyökeresen különbözik az előzőtől, a Mr. és Mrs. Smith. Nem vagyok a bérgyilkolászós téma nagy kedvelője, ezért mindeddig nem néztem meg, pedig már megjelent öt vagy hat éve.

Meg kell hagyni, nagyon jól kitalálták a történetet hőseink foglalkozásuk ellenére nem lövöldöznek ártatlanokra, kizárólag arctalan gonosztevőkre meg ügynökökre, szóval a célpontok abba a kategóriába tartoznak, amelyet a Csillagok háborúja óta gyakran emlegetnek úgy, rohamosztagos: azaz nem sajnáljuk őket, ők a temérdek könyörtelenül gonosz ellenség, és kész.

Pusztán a forgatókönyv valószínűleg átlagos, vagy az alatti lenne, ha nem volna benne Brad Pitt és Angelina Jolie. Ők azonban olyan feszültséget képesek teremteni a páros jelenetekben, hogy az elképesztő. Eleinte azért mert nem tudják egymásról, kik ők valójában, aztán azért, mert már tudják, de félnek, hogy a másik is tudja, a vége meg pont attól jó, hogy már mindent tudnak. Ráadásul a két színész valahogy olyan képet vág, hogy még a közepes poénok is nagyot csattannak a szájukban. (Megint csak elismerés a szinkronszínészeknek).


Filmekről korábban:
Így jártam anyátokkal
Levelek Júliának
Aranyhaj

2011. január 12., szerda

Így jártam anyátokkal

howimet0 Több forrásból hallottam a sorozatról, de a címe annyira nem tetszett, hogy végül csak kínomban egy unatkozós délelőtt kezdtem el nézni. Sőt, nem is az volt az első próbálkozásom! Hónapokkal korábban belenéztem a legelejébe, de nem volt szimpatikus, tíz perc után kikapcsoltam, és az előbb említett délelőttig eszembe sem jutott. Tehát a sorozatnak nem erőssége a kezdése, az első rész után csak azért néztem meg a másodikat, mert nem volt jobb dolgom. A második rész végére viszont már egész megkedveltem a szereplőket, és tetszettek a visszatérő poénok is, most pedig néhány hónap elteltével túl vagyunk az első öt évadon, és alig várjuk a magyar szinkronos folytatást!

howimet1 A sorozatot 2005-ben kezdték vetíteni, Amerikában most megy a hatodik évad. Azt hiszem, nem én leszek az első, aki párhuzamba állítom a Jóbarátokkal, ami pont előtte, 2004-ben ért véget. Ugyanis nagyon sok a hasonlóság, de valahogy minden megegyező ötletet annyira jól adaptáltak az Így jártam anyátokkal világába, hogy távolról sem lehetne lopásnak nevezni az ilyen ismerős fordulatokat. A baráti társaság annyira más világban él, mint a Jóbarátok, pedig a helyszínek ugyanazok: New York-i lakások, New York-i söröző, munkahelyek. A poénok ugyanolyan gyakorisággal zúdulnak ránk, mint a korábbi sorozatban, igaz, ebben előfordulnak alpári viccek is, és összességében véve egy kicsit kevésbé igényes, mint az elődje. Ugyanakkor nagyon tetszenek benne a múltba és a jövőbe tett kitérők, amelynek köszönhetően látható, hogy általában nem egyik pillanatról a másikra születik a történet az írók aktuális kicsapongásait követve, ahogy azt a soha véget nem érő szappanoperáknál lehet tapasztalni, hanem átgondolt és megtervezett. Keretet ad a történetnek az alaphelyzet, amire a cím is utal – Hogy ismerkedtem meg anyátokkal?. Egyik főszereplőnk, Ted meséli 2030-ban kamaszkorú gyerekeinek fiatalkora történetét. Szóval míg a nézők a gyerekekkel együtt izgulnak, hogy vajon ez a nő lesz-e az a bizonyos anya, vagyis a mesélő felesége, biztonságot ad a szakításokkal végződő kapcsolatok és a magányos pillanatok alatt, hogy tudjuk, biztos, hogy valóra válik az álma, megtalálja majd a társát, gyerekeik lesznek és boldogan élnek. És amíg a történet is elér eddig a pontig, addig is élvezhetjük a hol hétköznapi, hol abszurd, hol romantikus, hol vicces jeleneteket. Csak forgassák le gyorsan a folytatást és szinkronizálják is, mert úgy az igazi! :)

Ajánlom mindenkinek, aki unatkozik, vagy rosszkedvű, vagy fáradt, vagy csak szeretne jókat nevetni és jól szórakozni részenként 25 percben!

himym


Hasonló korábban:
Életképek
I dream of Jeannie

2011. január 3., hétfő

Kangoo edzés

Életem első kangoo óráján vettem részt, nagyon élveztem! Jópofa eszköz, úgy kell felvenni, mint egy korcsolyát vagy egy síbakancsot. Amikor először álltam fel benne, azt hittem, nem fogok tudni megállni a lábamon, de végül könnyen ráéreztem, hogy kell használni, és végig tudtam csinálni az egész edzést. Még nem ment minden mozdulat, pl. amikor az előre haladó ugrálást hirtelen hátrafelé ugrálás váltja fel, de az a jó, hogy nem is ez a lényeg. Bár kezdő kangoosként nehezebb az óra koreográfiáját követni (pedig minden lépés ismerős más aerobik órákról!), de könnyebb aktívnak maradni. És úgy tűnik, mindegy, milyen kondiban vagy, mert az eszköznek köszönhetően a rosszabb állapotban lévők is élvezni tudják és csinálni is tudják a zsírégető mozgást – főleg, hogy a cipőben könnyebb pattogni, mint megállni! :) Ugyanakkor a nagyon jó kondícióban lévők meg jól ki tudják használni a pattogós cipőt nagyobb izommunkára.

Hihetetlenül nagy élvezet a többiekkel pattogni a zenére, miközben jól kifáraszt és megedz az óra!

 

Itt egy videó szemléltetésül, hogy milyen egy kangoo óra:

2011. január 2., vasárnap

Az ünnepek után

Néha nehéz felfogni, hogy a rég várt ünnepeknek vége, és mindennek mennie kell tovább, ahogy azelőtt. Sőt, aki esetleg élvezte az egy-másfél hónapig tartó általános készülődést a karácsonyra, a programokat, fényeket, ajándékvadászatot és az egész karácsony-kultuszt, talán annyit érez most, hogy holnaptól ez sem lesz már, és a tavasz is messze van.

Sebaj! Mert felvesszük/használjuk/megnézzük/olvassuk/hallgatjuk/kipróbáljuk (stb.) a karácsonyra kapott cipőt/ruhát/zoknit/papucsot/pizsamát (stb.), tusfürdőt/krémet/szappant/parfümöt (stb.), filmet/képet/díszt, könyvet, CD-t, vízforralót/tepsit/játékot/táskát (stb.), még élvezhetjük a kivilágított karácsonyfa illatát és látványát, még talán maradt valami az ünnepi süteményekből is. Közben minden egyes ajándék és fénykép kapcsán szeretettel gondolunk az ajándékozókra, és jó érzés, hogy ritkán látott szeretteinkkel találkozhattunk az elmúlt napokban. Mindez boldogsággal és energiával tölt el.

Aki sajnálja, hogy véget értek az ünnepek, az merítsen lendületet abból, milyen szép volt, aki pedig fellélegzett, hogy végre vége ennek a hajtós őrületnek, az pedig ebből szerezzen lendületet az elkövetkező hétköznapokhoz. Jó munkát, kellemes hétköznapokat mindenkinek!


háttérkép – 1366×768

Korábbi háttérképek:
Prince of Persia háttérkép
Újabb szélesvásznú karácsonyi háttérkép
Háttérkép Mikulásra