Sokáig halogattam, hogy megnézzem ezt a filmet, mert két elég komoly problémát is feszeget, amellyel az ember nem szívesen néz szembe.
Az egyik, a „megszülni vagy elvetetni a távolról sem kívánt gyereket” kérdés olyan, amely rengeteg embert foglalkoztat. Általában mindenkinek meg van róla a megingathatatlan véleménye, pedig ez sokkal bonyolultabb dolog annál, minthogy létezzen rá egy minden helyzetre megfelelő recept.
A másik kérdés: „Mi lesz belőlem, ha ki kell lépnem az életbe?” Örökzöld, napjainkban pedig rendkívül aktuális, amikor világszerte egy teljes korosztály nő bele a totál bizonytalanságba.
Mit lehet tenni ebben az esetben? – kérdezzük saját életünk főhőseként, ahogyan Homer Wells, a film főhőse is megteszi.
Barátnője, Candy válasza erre a semmi, a várakozás, amíg másvalaki vagy a körülmények nem döntenek helyettünk. Mégis ő az, aki (ha a barátja kérésére is), de belement a 40-es években tiltottnak és nagyon kockázatosnak számító abortuszba.
Hol van hát a határ, amin túl már szükségszerű döntenünk az életünkről? És amikor döntünk, dönthetünk-e egy születendő gyerek, a kedvesünk, a volt kedvesünk vagy a lányunk ellen?
Az emberek nem szeretnek gondolkodni, szeretik, ha megmondják nekik például, hogy az abortusz helyes és jó, vagy az abortusz helytelen és rossz. Ez a film nem tesz ilyet, de megmutatja mindkét oldalt, hogy rájöjjünk: a világ távolról sem pusztán jóból és rosszból áll.
A film hangulata tökéletes: békebeli amerikai 40-es évek ízig-vérig. A zene kellemes, jól hozzáad a hangulathoz, és a színészek (meg a magyar hangok) is nagyon jók. Szeretem Tobey Maguire és Michael Caine játékát.
I dream of Jeannie
X-Men III. – Az ellenállás vége
Hosszú álom
